Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-10 / 20. szám

Naszvad (Nesvady), jednota bevásárlás központ, öt perc múlva fél nyolc. Nyit­nak az emeleti részlegek. Lányok, mindenki a helyén? Erzsiké, ma ellátod a rövidárupultot is. Évi kislánya beteg. Ha sokan összegyűlnek, kisegítlek. Az üres dobozokat gyorsan rakjátok le a pult­ról... Manci néni, Mauko Margit fönökasszony Vrábel Andrea az élelmiszerosztályról Asztalos Mária: Az áruház megnyitása óta itt dolgozom pénzéből mennyi marad a bevásárlóközpont pénztárában. Mauko Margit: — Úgyszólván minden problémát meg tudunk oldani. Nem gond, ha a harminctagú kollektívából valaki megbe­tegszik, vagy otthon marad a beteg gyereké­vel, tudjuk egymást helyettesíteni. Viszont amit nem tudunk befolyásolni, az az áruellá­tás. Nemcsak mi, akik közvetlen lebonyolítói vagyunk a kereskedelmi kapcsolatnak, ha­nem a Jednota sem. A megrendeléseken nem azt az árut jegyzem elő, amire a legna­gyobb szükségünk van (azzal tele van a noteszom), hanem azt, amit éppen kínálnak. Az az érzésem, hogy az állami kereskedelmi hálózat előnyt élvez a megrendeléseknél a szövetkezet ivei szemben. A kísérlet elvei le­hetővé teszik a kezdeményezést és, gondo­lom, idő kérdése csupán, hogy bizonyos árucikkeket nem a monopoljogot élvező nagykereskedelemtől fogunk vásárolni. A ko­máromi húsüzemből például sokkal rosz­­szabb minőségű árut kapunk, mint Duna­­szerdahelyröl (Dunajská Streda) vagy Érsek­újvárból (Nővé Zámky). Hogy milyen húst kap a falu, az a húsbolt vezetőjének összekötte­tésein múlik, azon, hogy mennyit szaladgál, hajtja az árut, habár sokan ezt is a kereske­dői munka tartozékának tekintik. Ha valame­lyik dolgozóm megbetegszik, többet futkáro­­zunk a pultok mögött, de emiatt nem zárunk be részleget. Hasonlóképpen oldjuk meg a szabadságokat is, de nem szeretjük, ha felet­teseink keresztülhúzzák a számításainkat. Az idén például akkor kaptunk leltárt, amikor a szövetkezet osztalékot fizetett. Legalább 400—500 ezer korona bevételtől estünk el. Mikor jó egy elárusítónő a naszvadiak szerint ? — Ha azt is tud adni, ami nincs. — Ha nem engedi el a vásárlót üres kéz­zel. nél egyazon nyereségkulcsot állapítottuk volna meg. Jobban meg kell dolgozni 50 ezer koronás forgalomért egy falusi tejbolt­ban, mint mondjuk a járási székhelyen. Az üzletvezetőnek megéri fontolgatni, bezárja-e betegség, vagy szabadság miatt az üzletet, vagy annak valamelyik részlegét. Nagyon remélem, azt is megérjük, hogy kezdemé­nyezni fognak, utána mennek a vásárlónak, ha a pénzét fogják akarni. Szlovákiában 11 Jednota fogyasztási szövetkezet gazdálkodik a belkereskedelem új irányítási elvei alapján. Közülük a legsikeresebb a Komáromi (Komárno); első negyedévi tervüket 110,8%-ra, március havi tervüket 113,2%-ra teljesítették. Mit jelentenek az új elvek a szövetke­zetnek és mit dolgozóinak? Horváth László mérnök, a fogyasztási szövetkezet elnöke: — Egyelőre sikert. Két dolgot biztosítunk: áruválasztékot és üzletvezetőt. A többi az üzletvezető rátermettségén múlik. Ő felelős a gazdasági tervmutatók teljesítéséért, vi­szont szabad kezet biztosítunk neki a dolgo­zók anyagi ösztönzésében, jutalmazásában. A nyereségkulcs egységenként más-más, nem lett volna helyes, ha a járás 380 üzleté­reggeli terepszemlét tart. Lenn a földszinten az élelmiszerosztályon már fél órája pezseg az élet, nincs sorbaállás, folyamatos a kiszol­gálás annak ellenére, hogy sokan vannak. Meglóbálja a kulcsköteget, kezdődhet a nap, tóduljanak a vásárlók, lehetőleg tele bugyel­­lárissal. Mert a pult mögött állók keresete bizony annak függvénye, hogy a vásárlók FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ nő 4

Next

/
Thumbnails
Contents