Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-10 / 20. szám

— Az a jó elárusrtónő, aki nyugodtan dolgozhat, mert van otthon megbízható férje, aki alkalomadtán vigyáz a beteg gyerekre

Naszvadon van munkaerö-kinálat, nem nehéz megteremteni a feladatok teljesítésének káderfedezetét. A község paprika- és paradicsomtermesztésre rendezkedett be, kisipari, de nagyipari szinten is. Fontos, hogy az asszonyoknak fussa az idejéből a háztartásra, a gyerekekre, de a fóliára is. Természetesen, a szabad idejükből, mert azért a munkaviszonyukat csak kevesen adják fel a fóliáért. Tudják értékelni, ha helyben kapnak munkát.

Ismét a főnökasszonyt idézem:

— Gyakran olvasunk, vagy látunk a tévében kritikát az elárusitónök munkájára, hogy ridegek, közömbösek a vásárlók iránt. Nálunk ilyen nincs, itt mindenki mindenkit ismer, csupa nagynéni meg ángyi a vásárlónk, nevünkön szólítanak bennünket, és mi is őket. Kitagadnák a rokonságból a tiszteletlen elárusítót, és ezt a magatartást a borítékja tartalmán is megérezné. Nálunk nem elég a tessék, köszönöm; ha meg akarjuk tartani vásárlóinkat, melegséget, meghittséget kell vinni a kapcsolatba. Az a jó kereskedő, akit ismételten felkeres a vásárló és nemcsak az áru miatt, hanem mert ott az üzletben valaki igyekszik a kedvében járni.

Az emberi tényező, az odaadással végzett kereskedői munka tehát itt teljes egészében jelen van. De mindez még kevés egy kereskedelmi kapcsolat lebonyolításához. Ha a vevő többször is áru nélkül távozik az üzletből, egyszercsak ráun a különben készséges és mosolygós elárusítónőre. Kétszer annyi vásárlót is képesek vagyunk kiszolgálni, csak legyen elegendő ám és főleg vásárló — mondták egyhangúlag az üzlet dolgozói és nem csupán az anyagi érdekeltség beszélt belőlük. Bármelyik oldalról vizsgáltuk is, arra a következtetésre jutottunk, hogy a bevásárlóközpont csaknem két és fél milliós havi tervét elsősorban az áruválaszték befolyásolja. Milyen a pillanatnyi helyzet néhány részlegen ?

Keszi Zsuzsanna, rövidáruosoztály:

Hiánycikk a gyapjú-műszál, angóra-műszál keverékü fonal, és bármilyen mennyiségben

A főnökasszony, Mauko Margit

el tudnánk adni olcsóbb hazai pamutzoknit, mert az import zoknik bizony eléggé drágák.

Fetrécs Erzsébet, darabáruosztály: Jó lenne, ha a melegítőket és a tréningruhákat a központi raktárak nem szezonáruként kezelnék, ezeket a vásárlók egész évben keresik. Nagy hiánycikk szinte minden gyerekméretben a tornatermi tréningruha.

Lábszky Valéria, iparcikk- és vasáruosztály: Krónikus hiánycikk a felül nyitható automata mosógép, a fagyasztó (tavaly ugyan egy darabot kaptunk, de azelőtt egy évig semmit), a színes tévékészülékek és más elektronikus gyártmányok.

Asztalos Mária, illatszerosztály: Nem panaszkodom, jelenleg jó a választék, vannak külföldi fogkrémjeink, nagy választékban kozmetikai cikkek. Moher mosópor.

Csontos Valéria, élelmiszerosztály: Rossz az ellátás már huzamosabb ideje kekszfélékböl, olcsóbb édességfélékből, desszertekből, kakaóból, déligyümölcsből.

Valami van, de a kérdezettek inkább azt tartották számon, ami nincs, amit a vásárlók hiába keresnek és ami ha lene, kedvezően befolyásolná a bevásárlóközpont forgalmát.

A komáromi Jednotára most nagyon jellemző a kereskedelmi aktivitás. Erősödött a szövetkezet gazdasági önállósága, bátrabban dönthet olyan kérdésekben, amelyekben még a közelmúltban is csak a felettes szervek voltak kompetensek. Nagyobb önállóságot élveznek az üzletek is, tulajdonképpen a fizetésen lemérhető a forgalom mértéke és ez idővel rákényszeríti a kollektívákat, de főleg a vezetőket a nagyobb kezdeményezésre, mégha egyelőre csupán papíron adott a lehetőség a szállítók és termelők kiválasztására.

Lassan tanulgatjuk a vállalkozás tudományát; éveken át megszoktuk a kényelmes „sandításos" munkamódszert, azt, amikor egyik szemünkkel a központilag megszabott tervmutatókon dolgoztunk — és gondolkodtunk. (De kellett-e egyáltalán gondolkodni?) A négyhónapos kísérlet első tapasztalata a keményebb munka. A munkahelyeken, de a vezetői poszton is. A borítékok tartalma egyelőre változatlan. Óvatos a Jednota vezetősége, a 3,5 százalékos béralapemelést csak az évi mérleg eredményei alapján lehet kifizetni.

N. ZÁCSEK ERZSÉBET

KELL ENNÉL TÖBB?

Azt mondja a gyárigazgató: „Tudja, ez munkás, de nem olyan, amilyen szeretnénk, ha lenne. Mindig problémásán látja a dolgokat, holott nem olyan rossz a helyzet. Mégis makacskodik." Aztán beszélek a munkással is: „Kétértelműen szövegelnek arról, miért gyártunk olyan termékeket, amelyek a kutyának sem kellenek. Szerintük az a fö, hogy teljesítsük a tervet. Az értékesítés már nem a mi dolgunk, mit fáj az nekem, ha nincsen piacunk. Márpedig fáj." Türelmesen simogatja a fal zöld olajfestékét. „Egyébként szeretnék itt dolgozni. Kevés a lógós, jó a parti." Az igazgató később, négyszemközt, azzal érvel, a munkás dolgozzon, ne avatkozzon olyan dolgokba, amelyekhez nem ért. Majd elismeri, igaza van neki, de akkor se lázítson. A tavalyi tervet is teljesítették. Jól keres, nem panaszkodhat. Prémiumot is rendszeresen kap, és kell ennél több?

Gazdasági igazgatóhelyettes panaszolja, hogy vállalatának nagy, ám kihasználatlan az autóparkja. Két autóbuszuk is van, de húszadika után majdnem mindig állnak, mivel addigra kimerítik az engedélyezett gázolaj-fogyasztást. Persze, mint mindenütt, itt is találtak kiskaput. Bérelhetnek akármelyik autóközlekedési vállalattól sofőröstül, üzemanyagostul autóbuszt. És ők kénytelenek bérelni — dupla vagy tripla pénzért —, holott sofőrük és autóbuszuk is van. A két autóbuszsofőr a hónap negyedik hetében általában karbantartás ürügyén lopja a napot. Ha kell, ráültetik őket másmilyen járgányra, de nem mindig kell helyettesíteni. A bérelt buszt pedig fizetik, ki tudja, mióta fizetik, mert nincs elég üzemanyaguk. Az állam így spórol. Csak azt nem tudni, vajon a bérelt autóbusz mire megy. Mert ha gázolajra, akkor az álam mégsem spórol. Vagy mégis? Nem tudom, nem látok, nem is akarok belelátni az ilyen dolgokba. Bár tudom, ha már egyszer kitaláltuk, képesek vagyunk magyarázatát is adni annak, miért is kifizetődő egy autóbusszal rendelkező vállalatnak — jóval több pénzért — más vállalattól bérelnie autóbuszt. Bár az ezzel járó

ügyintézés az adminisztráció munkáját tetézve, annak halhatatlanságát is garantálja. Kell ennél több?

Az egyik bodrogközi helyi nemzeti bizottság elnöke panaszkodik: többszörösen összevont földműves-szövetkezetüknek új elnöke lett, aki senki, még a közösség érdekében sem hajlandó semmi csalafintaságra. A régi elnök megértette, a hnb csak úgy gyarapíthatja új jármüvekkel a gépparkját, ha először a szövetkezet megvásárolja, majd mint használt cikket, továbbadja a falunak. Bármennyire hihetetlen, így vettek kukásautót is. A szövetkezet kifizette, s bár nyomban a hnb udvarába került, hivatalosan csak később jutott a hnb birtokába. Csak azt nem tudni, hogy az addig vele dolgozó kukásokat milyen alapból fizette a hnb, ha egyszer még nem volt kukásautójuk. De ott egye a fene a kérdést, fő, hogy nemcsak az ö falujából, de még vagy tíz községből időben elszállították a szemetet. Az új elnök semmi ilyenre nem hajlandó. Egyre csak azt ismétli: intézzétek el magatok között! Ha ostobák az előírásaitok, fizessetek! Mert igaz, ami igaz. A helyi nemzeti bizottság vehet hullaszállító kocsi gyanánt Skoda 1203-ast, de csak használtat. Hogy egy másik folyószámláról a generáloztatására, teljes puccba szedésére költ akár kétszázezret, a kutya se bánja. Újat azonban nem vehet, ha feleannyiba kerül, akkor sem. És a szövetkezeti elnök azt várja a hnb-elnöktől, hogy változtasson az idevágó rendelkezéseken. Ágáljon ellene járási, ha kell, kerületi vagy országos fórumon. „Mit tehetnék, hiszen mindenki tudja ezt az országban?" — állítja a hnb-elnök, s azon töpreng, vajon mit mond majd a falu lakosságának, ha ezentúl — kerülővel — nem tud beszerezni valamit. Legfeljebb azt, hogy várjanak türelemmel, s ha az nem használ, akkor elmondja az új szövetkezeti elnököt minden rossznak. S kell ennél több?-szónő 5