Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-03 / 19. szám

Jólesik a pihenés a mozgalmas athéni utcán A falon karikatúrák. Ahogyan a férfi kari­katuristák a görög nők mindennapjait látják. Például: a nő a pálmafaként tornyosuló moso­­gatnivaló árnyékában ül és álmodozik ... Az igazi pálmáról, a napsütötte fövenyes tenger­partról. Képek egymásutánja a nő napi mara­­tonjáról: eteti, öltözteti, szórakoztatja, neveli gyermekeit, bevásárol, főz. takarít. Rohan, beszerez, elintéz. S mikor eljő az este, átöltö­zik. mi több, felveszi a filmcsillag mosolyát, kitáija az ajtót a ház urának, aki kényelmet, gyengédséget szerelmet vár tőle . . . Tetszett az ötlet, hogy bemutatták ezeket a karikatúrákat a Görög Nők Szövetségének (OGE) IV. kongresszusán Athénban. Néhány vonás ceruzával, szénnel esetenként valóban többet mond, mint a szavak százai. Hogyan élnek a görög nők? Milyen gondja­ik. örömeik vannak? A háromnapos kongresz­­szuson meghallgathattam az ország különböző részeiről érkezett nők felszólalásait. Rendkívül szenvedélyesen beszéltek, úgyhogy az elnökség asztalától sokszor hangzott fel: „time” (az idő), hogy a felszólaló betartsa a kiszabott öt percet, s szót kapjanak a többiek is. Ennek ellenére általában késő estébe nyúlt a kong­resszusi vita. — Úgy tűnik, hogy a görög nőket sok minden aggasztja — kezdem a beszélgetést a problémakör beavatott értőjével. Zilli Szakel­laridival. a Görög Nők Szövetségének elnöké­vel. — A görög átlagcsalád nem tud megélni egy fizetésből — mondja Zilli Szakellaridi. — A nők foglalkoztatása létszükséglet. Azoknak a nőknek, akiknek végül is sikerül állást talál­niuk. 60 százaléka fétjezett családanya, úgy­hogy jól ismerik azt a bizonyos bűvös kört. amelyben össze kell hangolni a munkahelyi teendőket az otthoniakkal. Az iskolában a gyerekek nem kapnak meleg ételt, ezért a dolgozó nők este főznek és a kisebbeknek másnap termoszban adják az ételt, a nagyob­bak meg már megmelegíthetik egyedül is. Nagy gond a bölcsődés és óvodás korú kis­gyermekek elhelyezése, hiszen összesen I 400 gyermekgondozási központ áll rendelkezésük­re. viszont legalább 4 OOO-re lenne szükség. A fiatal házaspárok tehát gyakran állnak dilem­ma előtt, hogy legyen-e, vagy sem gyermekük. A fiatal családokról való állami gondoskodás a minimális. A kongresszuson rengeteg bírálat érte az iskola ügyeL az oktatási és nevelési intézmé­nyeket. Bevallom, több tény is kimondottan megdöbbentett. Athénban tudniillik az ember lépten-nyomon arra gondol, hogy az európai civilizáció bölcsőjénél jár. Itt éltek az időszá­mításunk előtti 5. században Pállasz Athéné szentélyének árnyékában azok a gondolkodók. akik jó időre meghatározták az egyetemes emberi műveltség fejlődésének vonulatait, itt van a gyökere művészetünknek, irodalmunk­nak. filozófiánknak és törvénykezésünknek. Zilli Szakellaridi azonban határozottan visz­­szakényszerít a jelenbe: — Kevés az iskolaépület, a meglévők rosz­­szul vannak felszerelve, kevés a pedagógus, s a tanítás színvonala sem kielégítő. A kormány­nak több pénzt kellene szánnia az oktatásra. Most a télen is több iskolában nem fűtöttek, mert nem volt rá pénz. Keveset fordítanak ;tzonban a karbantartásra, a sportfelszerelésre is. Éppen abban az országban hanyagolják el az iskolákban a testnevelést, ahonnan a világ legnagyszerűbb sportversenye, az olimpia ered. Egyes iskolákban csak egyetlen lebeto­nozott pálya áll a tanulók rendelkezésére. Ezért a szülők gyermekeiket többnyire nem­csak állami intézményekbe, hanem még magán­iskolákba is járatják. A magániskolákban tanító pedagógusok szövetségének adatai sze­rint a szülőknek ez a ráadás évente összesen 121 billió drachmába kerül. Mindezt a kongresszuson Szófia Duru, alap­iskolai pedagógus is alátámasztotta, aki Eu­­boia szigetéről, a 80 000 lakost számláló Khal­­kiszból érkezett. Osztályába 45—50 gyerek jár. Három „műszakban" tanít: reggel nyolctól déli tizenkettőig, tizenkettőtől délután négyig, négytől pedig este nyolcig. A nők ezen az iparvidéken főleg a textilipar­ban és a háztartási gépek alkatrészeit gyártó Siemens gyárban dolgoznak. Szófia a görög nőszövetség elkötelezett aktivistája, mindig van dolga, s ötleteivel a dolgozó nőknek szeretne segíteni. Az egészségügyben sem jobb a helyzet, hiányosságaira az emberek jóllehet még érzé­kenyebben reagálnak. Egyre gyakrabban kerül szóba az ..ankhosz”, ami szabad fordításban annyit tesz. mint stressz, szorongás, feszültség. Az emberek félnek az esetleges betegségtől, az orvosi és a kórházi kezeléstől, mondván: vajon meg tudom-e fizetni?! Görögországban csupán nyolc gyermekkli­nika van. ebből öt a fővárosban található. Az egészségügyi ellátásban azonban gyakran olyan mulasztásokat is elkövetnek, hogy a szülők inkább a magánorvosokat fizetik. Az állami rendelőintézetekben a terhesgondozás csak délelőtt folyik. A dolgozó nők ígv szintén a magánrendelésre kényszerülnek. Rendkívül kevés a terhes nőt védő törvény. Az egészségi panaszok a romló környezeti hatások következtében bizonyára csak nőni fognak. Athénban több mint 4 millió ember él. (Görögország lakosainak száma — 1985-ös adat szerint — 9 878 000.) Bár a fővárosban szorong az ország lakosságának majdnem a fele, az első pillantásra mégis úgy tűnik, hogy Athénban több az autó. mint az ember. A város autódudálástól és abroncscsikorgástól hangos. A kipufogógázok meg szennyezik a levegőt, a vizet, a termőföldet. Már-már a járdák is parkolóként szolgálnak a megszám­lálhatatlan sok autónak és motorkerékpárnak. Egyszerűen nincs helye parknak, s a műszaki haladás és a természet közötti versengés to­vább folyik. Az emberek meg jól tudják, hogy ebben a játszmában ők érdekeltek a leginkább és nem szabad veszíteniük. Nőket érintő prob­léma lenne az is? A görög asszonyok azt mondják, hogy igen. Tudvalévő, hogy különösen a nőket és a gyermekeket veszélyeztetik ezek a kedvezőtlen külső hatások. Az országban rendkívül gyako­riak az ivóvíz szennyezettsége okozta járvá­nyok, az élelmiszeripari vállalkozók gondat­lansága okozta ételmérgezések. A Görög Nők Szövetsége 50-ezres taglétszá­mával az ország legnagyobb nőszervezete. Sok hatásos intézkedéssel szolgálta már eddig is a nők érdekeit. A szövetség IV. kongresszusának dialógusaiból az is kiderült, hogy folytami kívánja a harcot. Sok hazai és egyúttal nem­zetközi érvényű probléma vár még megoldás­ra. Görögország gyönyörű, és szépek az ott élő emberek is. Hallották már jellegzetesen vonta­tott dalaikat? Este a tavernában megérthetik, hogy életük még árnyoldalaival együtt is meg­ragadó. Vastag füstfelhőben száll a melankoli­kus dal. a mandolinhoz hasonló buzukin ját­szanak itt. a dallam engem leginkább a néger blues-okéra emlékeztet. Aztán a szomszéd asz­taltól feláll egy férfi. A parketten táncol. Egyedül, utánozhatatlah lépésvariációkkal. Bánatot és örömet képes kifejezni egyszerre. A görögök a szívükkel táncolnak — mondják. És mindenhol ott van alapvető életérzésük: Sza­­gapo. Szeretlek. Szeretlek élet. olyannak, a milyen vagy. A táncos visszaül asztalához. Iszik a retszi­­nából, a világ egyetlen gyantaízű borából. Megkóstoljuk a fokhagymával ízesített joghur­tot, a káposzta- és a sárgarépasalátát, a műsza­kát. Előttünk még sok más ínycsiklandó falat. Juhsajt friss paradicsommal (a tél vége felé). Az órámon éppen éjfél. Az igazi vigalom csak most kezdődik. Az élet forr, sokarcú, utánozhatatlan, bolon­dos és gyönyörű itt. Szagapo. LYDIA KOVÁCOVÁ A szerző felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents