Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-26 / 18. szám

ben az országokban a nők foglalkoztatottsága felfelé törekvő tendenciát mutat. A nők munkanélküliségének azonban változó világunkban a legkülönfélébb okai vannak.

Az NSZK-ban például a munkanélküliséghez számottevően hozzájárulnak az 1972-ben életbe lépett ún. foglalkozási tilalmak. Azokat érintik, akik hivatásuk révén közéleti tevékenységet is kifejtenek, és akik gyermekekkel, fiatalokkal foglalkoznak, tehát a nevelőket, oktatókat, tanítókat. Azóta az NSZK-ban kb. négymillió embert vizsgáltak fölül politikai és főleg baloldali nézetei miatt, s kerek 10 000 ember került a „listára”, azaz ennyit tiltottak el — megfellebbezhetetlenül — hiyatása gyakorlásától. A tilalom a kommunistákat és a párt jelöltjeit, szociáldemokratákat, szakszervezeti tisztségviselőket, a békemozgalmak vezető tagjait és persze, nemcsak a nőket érinti. A foglalkozási tilalom szöges ellentétben áll az ENSZ Emberi Jogok Kiáltványával, s Munkaügyi Világszervezetének (ILO) — a munkában való diszkrimináció megszüntetésével kapcsolatos — konvenciójával, amelyet többek között az NSZK szövetségi kormánya is aláirt.

Nagy-Britanniában 11 millió nő dolgo-NSZK: időszerűséget máig sem vesztett kép 1972-ból

NSZK: a computer olyan munkatárs, melynek mindent meg kell mondani, semmit sem csinál meg maga tói — ennyi a képen latható felirat. — És, ha a munkatárs nő? Vajon dolgozhat-e önállóan?

evben viszont 290 ezerrel gyarapodott a jogi pályán, az orvostudományban, az újságírásban és a felsőoktatásban működő nők száma. Új lehetőségeket teremtettek a munka jellegében bekövetkezett váltóférfiaknak. Egyre több nőnek van szakmája, de általában olyan területekre szorulnak, ahol férfi vetélytárs nem is akad.

A hatvanas években az USA-ban a nőknek 35 százaléka volt állásban, mára az 55 százalékra nőtt. A nők ugyanazért a munkáért itt is kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak, és ráadásul a hagyományosan rosszabban fizetett állasokba szorul-Százhatvan év is eltelt azóta, hogy az ipari forradalom következményeképpen a proletariátus a korabeli burzsoá társadalmakban nyolcórás munkaidőt és általános választójogot követelt magának, s úgyszintén több évtized, mióta Christabel Pankhurst, a híres szüfrazsett a nők választójogáért harcolt a század elején.

A nők évtizedének vége felé, eredményeinek összegzésekor eléggé nyilvánvalóvá váltak mindazok a hiányosságok, amelyek a nőknek a világban, a társadalomban, a munkában, vagyis a gazdasági

zik, s ez a munkaerő 42 százaléka (1975- ben csak 38 százaléka volt). A százalékarány növekedése a dolgozó nők számának növekedésével, de még inkább a — sok tekintetben előnytelen — részmunkaidős munkát vállaló nők számának gyarapodásával magyarázható. A részmunkaidőben dolgozó nők nem részesülnek semmiféle szociális és szakszervezeti támogatásban, juttatásban, s ezáltal „törvényszerűen” megkülönböztetettek. A dolgozó nők többsége Angliában a hagyományos értelemben vett női munkakörökben helyezkedik el: a vendéglátóiparban, a szolgáltatásokban — takarítónőként, fodrászként, titkárnőként A szolgáltatásokban dolgozó mérnököknek csupán egy százaléka nő, ezzel szemben — ugyanitt — a takarítást és karbantartást végzők 94 százaléka, az irodai munkaerők 95 százaléka nő.

Nagy-Britannia az Európai Gazdasági Közösség egyetlen országa, ahol a szakszervezetekben nincsenek állandó nőbizottságok. Erre s a nők sokasodó problémaira mutatott rá a legnagyobb brit szakszervezet, a TUC nökonferenciája, amelyet tavaly év végén tartottak Blackpoolban. Tény, hogy 1979 óta, amióta Margareth Thatcher konzervatív pártja dönt az ország dolgairól, a nők érdekei eléggé a

zások: például régebben a betűszedés jellegzetesen férfimunka volt, az elektronikus fényszedés 71 százalékát ma már nők végzik.

A munkanélküliség a fejlett kapitalista országokban elsősorban a nőket érinti: sokkal több a munkanélküli nő, mint férfi. Paradox helyzet áll alő, hiszen ugyanezeknak. Előrehaladási esélyeik addig jók, mig meg nem pályáznak vezető beosztásokat. (Amerikában pl. a menedzserek közé még egyáltalán — vagy csak valóban kivételesen — törtek be a nők.) Az utóbb« 16

életben és a családban elfoglalt helyével függnek össze. Biztosra vehetjük, hogy az ezredfordulóig sem vívják ki a nők egyenjogúságukat, nem fejeződik be addig az emancipációs folyamat. Bár az elmúlt évtizedek alatt sok kérdés, probléma megoldódott. a társadalmak fejlődésének — ellentmondásokat sem nélkülöző — törvényszerűségeiből adódóan állandóan újak keletkeznek,

Az emancipációs folyamat eredményeképpen a fejlett ipari országokban egyre több a munkavállaló no. Bár még kevesen, de be-betörnek a kimondottan férfiak uralta posztokra is. Nemcsak Nagy-Britanniában és Amerikában érvényes: annak ellenére, hogy vezető pozícióban még kevés nő van, besorolásikat és fizetésüket tekintve versenytársai már a férfiaknak, a vezető posztokat betöltő asszonyok azonban mégsem hisznek az egyenlő lehetőségekben. Többségük szerint a sikerért keményebben meg keli dolgozniuk, mint a

Nagy-Britannia: a munkanélküliség és a kis fizetések a bányászok és az acélipari munkások után leginkább a fiatal pedagógusokat sújtják.