Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-12 / 16. szám
A tamingófiúk A fiúk a hegyen aludtak. Este, lefekvés előtt tollakat tűzködtek a derekukra, és táncoltak. Nagy messziről, Kovum hegyéről látta őket egy öregember, aki szellem volt. Tárót hozott nekik, sokat, hogy süssék meg. Akakuv volt a legbátrabb köztük. Mikor az öreg lefeküdt aludni, megsütötte a tárót. Aztán egy mély lyukat ásott a hegybe. Oda bújt el a fiúkkal, mert míg az öreg aludt, a fiúk mind megették a tárót. Mikor az öreg felébredt, kereste az ételt, kereste a fiúkat, de hiába. Másnap a Kovum hegyéről jött öreg újra tárót hozott nekik, és azt mondta, süssék meg. Minden ugyanúgy történt, mint előzőleg. Most azonban Akakuv egy gumandinegyümölcsbe bújt a fiúkkal. Amikor az öreg felébredt, felkacagott. Észrevette a gumandineban rejtőzködőket. A gyümölcsöt mindenestül zsebre vágta és hazavitte. Feleségével együtt elment, és sok-sok holt szellemet hivott magával. Volt azonban egy kislánya is. Akakuv így szólt a kislányhoz: — Igaz, hogy az apád elejtett egy tamingót? — Igaz — felelte a kislány. — Add nekem a tolláit — kérte Akakuv. A kislány odaadta. Akakuv feltűzködte a fiúkra és önmagára a tollakat, így egyszeriben tamingómadarakká változtak. Szép sorban felálltak a szobában az ajtó mögött. Mikor aztán az öreg a feleségével és a holt szellemekkel együtt hazaért, és kinyitotta az ajtót, a fiúk madár alakban — huss! — mind kiröpültek a szabadba. Ezek a fiúk azóta is tamingómadarak maradtak. A patkány és a denevér Volt egyszer egy patkány, aki nagyon megirigyelte a denevér szárnyait. Sokszor elnézte, mikor fönt a magasban cikázott, s mind azon törte a fejét, hogyan tudna egyszer a denevér közelébe férkőzni, hogy szót váltson vele. Megfigyelte, hogy a denevér — ha csak egy kis ideje volt — valamelyik erytrinafára szállt le, és annak a gyümölcsét eszegette. Gondolta magában a patkány: akárhogyan is, de valahogy felmászik egyszer az erytrinafára, amikor a denevér is ott ül. És úgy is cselekedett. Hanem mikor a denevér megpillantotta a patkányt, továbbrepült egy másik fára, amelyiknek a gyümölcsét éppen úgy szerette. Csakhogy a patkány se volt rest: fölmászott ő is arra a másik fára, s mielőtt a denevér továbbcikázott volna, megszólította: — Mért menekülsz előlem? Nem bántalak én. Pedig, ha nem tudnád, az én fámon ülsz. De maradj csak nyugodtan, szeretnék beszélni veled. — Jól van, várhatok — mondta a denevér. — Mondjad, mit akarsz. — Hát először is azt, hogy ha az én fám gyümölcsét fogyasztod, illett volna előbb engedélyt kérni tőlem. A denevér kicsit elcsodálkozott, aztán így szólt: — Igazán nem tudtam, hogy tiéd ez a fa. Kérlek, ne haragudj. — Nem haragszom — mondta a patkány kegyesen. — Vedd úgy, hogy az engedélyt megkaptad. Ezentúl barátok leszünk. Annyi gyümölcsöt ehetsz a fáimról, amennyit csak akarsz. — Köszönöm — hálálkodott a denevér —, de többet ezután se fogok enni, csak amennyitől jóllakom. A patkány bólintott, aztán így folytatta: — Sokszor elnézem, amikor fönt cikázol a magasban. Soha nem félsz, hogy egyszer lezuhansz? — Nem. Nem félek. — Biztos, hogy nem? — Még soha nem jutott eszembe — mondta a denevér. — Pedig már jó sok utat bejártam a levegőben. A patkánynak fölcsillant a szeme: — Bizony, tehetnél nekem egy szívességet, barátom. Egyszer én is szeretném kipróbálni, hogy milyen érzés az: repülni! Nem adnád kölcsön egy kicsit a szárnyadat? A denevér így válaszolt: — Hát ha olyan nagyon vágyói rá, szívesen kölcsönadom. Csak aztán ne repülj nagyon meszsze. — Csak itt a fák körül szeretnék röpködni egyet — nyugtatta a patkány. — Te meg csak lakmározzál addig. A denevér akkor leemelte válláról a két szárnyát, és odaerősítette a patkány testéhez. Majd mikor megvoltak ezzel, a két lábát is odaadta — a patkány meg a saját négy lábát és farkát hagyta ott cserébe. így mindegyiküknek volt mindenük — csak éppen alig ismertek egymásra. Aztán a patkány cikázva felröppent és visszakiáltott: — Jövök mindjárt! Csak várj itt nyugodtan! De bizony várhatott szegény denevér! A patkány egyre messzebbre repült, már csak egy kicsi pont volt a távolban. S akkor kétségbeesetten vinnyogni kezdett a denevér. — Becsapott! Becsapott! Ellopta a szárnyamat a patkány! így történt, hogy a denevérből patkány lett, s a patkányból denevér. És ezért nincs közöttük azóta se barátság. GÁLY KATI ILLUSZTRÁCIÓJA J
