Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-12 / 16. szám
Korábban is nyilvánvaló volt, hogy Igó Aladár ördöngős ügyességgel kezeli az ecsetet és a vésőt. Bármit megfestett, kifaragott, amit kértek tőle, bármit leutánzott, amit elé tettek. Gyárudvart, épülő lakótelepet, neves emberek portréit, harcos partizánokat. Került is munkáiból az elmúlt évtizedekben mindenfelé az országban, Bratislavába a Szlovák Nemzeti Múzeumba, Nyitrára (Nitra) a Mezőgazdasági Múzeumba, Banská Bystricába, Ruíomberokba. Amit azonban pár éve csinál ez a magát „igen alacsony szintű embernek meg nagy palócnak" nevező hanvai (Chanava) parasztember, az egészen más. Témában, technikában és stílusban egyaránt szerencsés elfordulás a korábbiaktól. Az apró olajképek most a Sajó-parti tájat, a fűzfákat, a faluszélt, a legelőt mutatják. A vászonra nagy csomókban felvitt, durván szétkent festék meleg színekben, a barna, a zöld árnyalataiban pompázik. Valamennyi a természettel való harmonikus kapcsolatokról árulkodik. Ezek a kis képek pedig — amint mondja festőjük —, csak pihentetőül készültek. Mert a fő dolog a faragás. Az eper-, a dió-, a körte-, a vadcseresznyefába faragott szántó parasztnak és fiának a figurája, a kukoricát morzsolóé, a mosóé, a fürdetésük, etetésük pillanatában rögzült állatoké. A hagyományos falusi élet mindennapjaiból vett jeleneteket megörökítőké. „Már igen benne vagyok" — mondja maga Igó is. Dolgozik naponta sokat, mert dolgozhat. Szerencsére; a rimaszécsi (Rimavská Sec) földműves-szövetkezet éppen ezért alkalmazza harmadik éve. Hogy faragjon és fessen, szobrászkodjon a szövetkezet igényei szerint is. így készült el fehér cementből a kaszáját verő paraszt szobra a szövetkezet udvarára, az ökrökkel szántó öregé és unokájáé a szövetkezet óvodájának kertjébe, a lovasfogat domborműve az irodaház falára. S már fogalmazódnak a továbbiak a vásárra menő család, a gombozó gyerekek köztérre tervezett csoportjáról. Hála a rimaszécsi szövetkezet fiatal elnökének. Juhász Istvánnak értő pártolásáért, aki a termelést és a termelékenységet ezek szerint nem mereven értelmezi. S Rimaszécs köztereit — talán egyedüli faluként az országban — odaillő és saját alkotású szobrok díszítik. Igó Aladár magára és témáira találásának a szövetkezet segítsége mellett talán van egy következő háttere is, amely közvetettebb emennél, de hasonlóképpen jelentős. Az értő barátok, beszélgetőtársak jelenléte — elsősorban Erdélyi Gézáé —, hogy a kalandozások és útkeresések után ez a nagyon egyszerű ám nagy palóc művész eljuthasson annak a világnak a megjelenítéséhez, amely valóban az övé. KOCSIS ARANKA Tehenek (olaj, 1977) © a faragás Faluvég (olaj, 1986) nő 13
