Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-05 / 15. szám
Károlyi Erika, a Galántai (Galanta) Járási Nemzeti Bizottság dolgozója, szociális kurátor. A fiatalkorúak tartoznak hatáskörébe, vagyis olyan 6—18 éves problémás gyerekek, akik csavarognak, el-eltűnnek otthonról, rossz társaságba keverednek, súlyosabb esetekben bűncselekményt követnek el. Legtöbbjüknél az ok a rossz családi háttérben kereshető, sok közöttük az alkoholista, de az elvált szülők gyermeke is. S vannak jól szituált családokból származó fiatalok is. ség. Köztudomású, ugye, hogy ha a gyereket nem veszik föl bármilyen okból az általa választott iskolába, akkor oda irányítják, ahol hely van. De ez az iskola a gyereket egyáltalán nem érdekli! Egy kicsit meg lehet érteni ezeket a gyerekeket, nem csak ők a hibásak. Hányszor mondták nekem is, miért kényszerítik őket arra, hogy három évig olyasmit tanuljanak, ami távol áll tőlük, miért nem kérdezi meg őket senki. Ők úgy tiltakoznak, hogy elkezdenek csavarogni, kimaradozni, nem tudják levezetni az energiájukat, nem találják a helyüket, gondolkodnak, mit is kezdjenek magukkal, s ez már régen rossz. Csoportokba verődnek, általában vezér típusú egyének köré gyűlnek, akiktől később már nehezen tudnak elszakadni. Az utóbbi években olyan eseteink is vannak, hogy 15—16 éves lányok unják meg az iskolába járást. Elmennek otthonról, általában idegen férfiakhoz költöznek. Nehéz őket jobb belátásra bírni, a beszélgetés velük nem hoz megoldást, ők már felnőtteknek érzik magukat, nem hallgatnak a tanácsunkra. — A szociális gyám gyakorlatában olyan helyzetek is előadódnak, amelyek gyors mérlegelést, azonnali intézkedést kívánnak. — A sok papírmunka, a hivatali eljárások sora sokszor fékezi a munkát, hátráltatja a gyors beavatkozást. Egy tavalyi esetet említek. A nemzeti bizottságtól szereztünk tudomást arról a négy gyerekről, akik a hideg télben fűtetlen szobában laktak anyjukkal, aki nem főzött rájuk, nem törődött velük. Az — Mikor lépnek Önök közbe, mikor kapnak jelzést arról, hogy ezzel és ezzel a gyerekkel, családdal baj van? S mit tudnak tenni a gyermek érdekében ? — Ha egy gyerek több mint 35 órát igazolatlanul hiányzik az iskolából, mi erről jelentést kapunk. Vagy figyelmeztetésben részesítjük a gyereket és a szülőt, vagy pedig felügyeletet rendelünk el a gyerek felett. Az előbbi esetben vagy meglátogatjuk a családot, vagy behívjuk őket a nemzeti bizottságra. Működik itt egy pedagógusokból, pszichológusokból, jogászokból álló bizottság, amelynek feladata, hogy tanáccsal lássa el a szülőket. Mi segíteni szeretnénk ezeken a családokon. Az itt megjelenő gyerekek egy kicsit megijednek, ennyi felnőtt, és mind velük foglalkozik, rájuk figyel. Ez néha segít, s Így a nagyobb bajoknak elejét tudjuk venni. Más a helyzet viszont, ha a gyerek már bűncselekményt követett el. Általában szociálisan elmaradott családokból származnak ezek a gyerekek, ahol többen vannak, s a problémák az évek során egyre halmozódnak. A szülők többnyire egyszerű emberek, nehéz velük felvenni a kapcsolatot, nem igénylik, visszautasítják a segítségünket. A gyerekekkel már könnyebb, velük jobban szót értünk. Nehéz megmenteni ezeket a gyerekeket. A mi feladatunk, hogy védjük őket, az érdekeiket. Sokszor úgy látom, ha nem lett volna a rossz családi háttér, talán ők sem kerültek volna bíróság elé. — Mi a szerepe a szociális gyámnak a bűnvádi eljárás során ? — Együttműködünk bűnüldöző szervekkel, a rendőrséggel, az ügyészséggel, a bírósággal, a fiatalkorúak börtönével, a javítónevelő intézetekkel, de a gyermekotthonokkal, alapiskolákkal, kisegítő iskolákkal is. Résztvevői vagyunk a bűnvádi eljárásnak elejétől kezdve egészen az ítélet meghozataláig. Nehéz, felelősségteljes része ez a munkánknak. Mi minden esetben a fiatalkorút képviseljük. Meg kell tudni védenünk az álláspontunkat, egyenrangú félként kell fellépnünk az ügyésszel szemben. A bíróság meghallgatja a véleményünket, de természetesen, a döntést nem mi hozzuk. Volt egy esetünk, amely a mai napig nyugtalanít. Egy tizenöt éves fiú belekeveredett egy erőszakos bűncselekménybe. Igaz, hogy a büntetőtörvénykönyv szerint a társadalomra nézve veszélyes cselekedetről volt szó, és a fiú már előzőleg is követett el egy bűncselekményt, mégis azt mondom, szerintem a lehető legrosszabb megoldás volt, hogy javító-nevelő intézeti elhelyezést rendelt el a bíróság. Ott voltam minden kihallgatáson, nem értek egyet az Ítélettel. Ez a pubertáskorú fiatal visszahúzódó, nem iszik, nem dohányzik, nagyon rendes, dolgos családból származik, otthon szeretet veszi körül. Láttam a szemén, hogy nem hamis. A javítóintézetek. Károlyi Erika: Sokszor otthon sem tudok szabadulni egy-egy esettől. Tépelődöm, mi lenne a helyes döntés. Ma éjjel az egyik kisfiúval álmodtam, akinek hoszszú ideje húzódik az ügye. A kérdés az, javasoljuk-e a gyermek állami gondozásba vételét vagy ne. Legutóbb az anya megfenyegetett, megöl, ha elvitetjük a gyereket. KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele sajnos nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene, tizennyolc éves koráig ott csak elrontják a többiek, a dörzsöltebbek, egy jó szót nem kap majd senkitől. A szülőknek ajánlottuk, adjanak be fellebbezést. — Említette, hogy kapcsolatban állnak az iskolákkal is. Mire terjed ki ez az együttműködés? — Fontosnak tartjuk a bajok megelőzését, éppen ezért eljárunk azokba az iskolákba, ahol sok az iskolakerülö, csavargó gyerek. Felvesszük a pedagógusokkal a kapcsolatot, nyilvántartásba vesszük a problémás gyerekeket, hogy figyelemmel kísérhessük sorsukat, segíthessünk nekik. Ötéves tapasztalatom alapján mondhatom, megítélésem szerint az iskola, a pedagógusok megtesznek mindent, amit tehetnek. A legtöbb baj hátterében a rossz családi kapcsolatok húzódnak meg, a szülők közti harmónia hiánya, a szülő-gyermek közti megromlott viszony, az anyagi jellegű viták, amelyek elvonják a szülő figyelmét a gyerekről. A gyereknek odafigyelésre, szeretetre van szüksége. S ha már az iskoláról esett szó, hadd mondjam el, hogy sok gondot okoz a tízéves iskolakötelezetteset súlyosságára való tekintettel azonnal elvitettük a gyerekeket, megakadályozva ezzel az esetleges jóvátehetetlen következményeket. Egyébként hét-nyolc papírt, engedélyt is el kell intéznünk, míg kiemelhetjük a gyermeket a veszélyes környezetből, s nevelőintézetben helyezzük el. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy sokszor hiába rendeli el a bíróság a kiskorú állami gondozásba vételét, egyszerűen nincs hely a nevelőotthonokban. Ha viszont van hely, akkor nincs autó, amivel a gyereket az otthonba szállítsuk . .. — Beszélgetésünkben már szó esett arról, hogy sokszor a szülő alkoholizmusa miatt válik veszélyeztetetté a gyerek. Mi a tapasztalata a gyerekek alkoholfogyasztásával ? — Nem mindig csak a gyerek hibás abban, hogy alkoholt fogyasztott, hanem az is, aki a kezébe adta a poharat. Szorgalmazzuk, hogy legyenek olyan klubok, ahol színvonalasan és persze alkohol nélkül szórakozhatnak, diszkózhatnak a fiatalok. Galántán működik a járási SZISZ G-klubja, ahol előadások, zene, videó várja a fiatalokat. Más kérdés a narkósok esete. Sajnos, nem állunk olyan szinten, hogy minden esetet földerítsünk. Általában úgy találunk rájuk, hogy valamilyen bűncselekményt követnek el. Sok szülő nincs tisztában a tünetekkel, nem veszi észre, hogy a gyereke kábitószerezik. Ezek a gyerekek elsősorban orvosi segítségre szorulnak. — A szociális gyám emberi sorsokba szól bele, türelemmel, empátiával kell intéznie minden fiatalkoré ügyét. Azokét a cigánygyerekekét is, akikhez szüleik ragaszkodnak, saját és sajátos törvényeik szerint törődnek is velük. Intézetbe vitelük legtöbbször csak rendőri segítséggel valósulhat meg... — Ezt a munkát szeretni kell. Minden eset, minden ember más, mindenkihez meg kell találni az utat. Sokszor elgondolkodom, vajon hogyan reagál majd ez vagy az a szülő a döntésünkre? Legtöbbször szidnak, megfenyegetnek bennünket, mikor a gyereküket elvisszük, de hát ez a munkánkkal jár. Volt viszont egy esetünk, egy tizenhat éves kislányt helyeztünk el intézetben. Három év elteltével levelet kaptunk tőle, amelyben azt írja, mi döbbentettük akkor rá, hogy másképp kellene élnie, s köszöni, hogy jót tettünk vele. Ez jólesett... — Hogyan lett szociális kurátor? — Vízkeleti (Cierny Brod) vagyok, Galántán érettségiztem a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. Jogász szerettem volna lenni, de nem vettek föl, így kerültem Nyitrára (Nitra), a közgazdasági szakközépiskola kiegészítő osztályába, szociális jogi szakra. Az iskola elvégzése után ide kerültem. Nagyfödémesen (Veiké Úfany) lakom, oda mentem férjhez, amióta a férjem is a helyi nemzeti bizottság dolgozója, jobban érdeklik az én „hazavitt" gondjaim, ügyeim. A kisfiúnk három és fél éves, a szabadidőnket neki szenteljük ... Egyszer három pici gyereket vittünk intézetbe, az egyik a karomon ült, s úgy kérlelt, „mama, ne vigyél el". Megfájdult a szivem. Úgy látszik, nem vagyok még immúnis ... BERTHA ÉVA nő 17
