Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-05 / 15. szám
KUCKÓ BARAK LÁSZLÓ Tanmese (felnőtteknekis) Csend van, rend van Legolandban ... Egyszer volt, szobámban volt Lego City, a főváros. Volt benne gyár is, vagy három, állatkert, reptér, magtár, autópálya, satöbbi; tehetetlen polgármester, nagy pocakkal... Ne hidd, hogy ez mese habbal! A főváros valóságos müváros volt, szögletes a lakók feje, telis-tele sok szögletes gondolattal... Volt ott vita, lárma, hurhaj! Átkozta a kék a zöldet, fekete, fehér, piros, lila, sárga mind adott magára, mind magának követelt csak jogart, jogot, földet... Szóval háborúság tombolt, szögletes indulókat énekeltek, bírókra keltek téglalapok, kúpok, kockák, mind-mind egymást átkozták ... Mígnem követséget küldtek hozzám hogy döntenék, hogy a balhét rendbe hoznám ... így történt, hogy a vérmes város pórul járt: Apró darabokra szedtem széjjel legott legóm. s hogy béküljön csak szépen csöndbe', bepakoltam egy bőröndbe ... Azóta hát csend van, rend van Legolandóe/}/ Fővárosa a bőröndben alussza álmát, nem csaphat lármát semmi szín alatt kúp, kocka, sem téglalap; a polgármester meg, nagy pocakkal, ízekre szedve, talán országgyűlésről álmodik ... „Mese habbal! Ugyan vajon mit akar?!" — Gondolja a feje fele. — „ Hisz nem tudja a jobb kéz. mit csinál a bal". .. Eh egyszer egy gazdasszony, Kerttunak hívták. Szorosan hátrakötött piros kendőt hordott a fején. Egy reggel kenyérsütéshez fogott, s épp a tésztát készítette a kemencére, mikor egy koldusfiú érkezett a házhoz. Ez a fiú anyátlan árva volt, s olyan éhes, hogy> a szeme is tele volt könnyel a koplalástól — Jó napot — köszönt és megállt az ajtóban. Mezítlábason, bár már hideg napok jártak. kemencébe, mint az ujján a köröm. De lám, az még nagyobb kenyérré sült! Ezt sem adta oda a fiúnak, bár az nagyon könyörgött. — No, harmadszorra még kisebbet sütök. Oda is tett egy morzsányit a kemencébe de lássatok csodát! Mire megsült, a morzsából fecske lett, kirepült a kemencéből körbe-körbe szálklosott. Hiába akarta az irigy gazdaszszony a sütőlapátjával agyon-Hogyan születtek a fecskék — Jó gazdasszony — szólt —, süss nekem is egv icipici cipót! Az asszony leszakított egy ici-pici tésztát, s a kemencébe tette, hogy megsüsse. De lám mi történt ?! A kis tészta nagy kenyérré sült. A z asszony meggondolta a dolgot és nem akarta odaadni a fiúnak a kenyeret. A fiú sírva fakadt és így szólt: — Miért nem adod oda, hiszen megígérted?! — Most sütök egy kisebbet — felelte az asszony. Csak akkora tésztát tett a csapni, a fecske elszállt, és így csicsergett: — Tiu, tiu, rossz gazdaszszony, irigy gazdasszony! A z asszony aztán bevetette a kemencébe a nagy kenyereit, de azokbid is csak csupa fecskék lettek. És mi lett a kisfiúval? Sírva ment tovább és más háznál kériegetett. Másutt aztán megsajnálták, és adtak neki vajas kenyeret. Finnből ford.: SZABÓ ZOLTÁN nő 16
