Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
FERENCZY ANNA 4. Agnes elsős volt, Gáspár harmadikos, de egy osztályba jártak. A kislánynak. aki Ágnes háta mögött ült, egy nap az iskolában elveszett a radírgumija. A tanító többször felszólította az osztályt, hogy aki „véletlenül elvette”, adja szépen vissza.. Mindenki nagyokat hallgatott. A tanító még egy kísérletet tett Erélyesen szólt a gyerekhez: „Szünet után, amikor visszatérünk az udvarról az osztályba, a radírgumi mégkerüljön!” Amikor becsődültek az osztályba, a gumi Ágnes padján volt Agnes észre se vette, a padtársa látta meg. Az ártatlanul vádolt Ágnes hiába tiltakozott, hiába állította, nem ő vette el a radírt, a tanító nem hitt neki, s felpofozta. Erre tehetetlen dühében a padot kezdte rugdosni. Ekkor a felbőszült tanító elővette a nádpálcát, és alaposan elnáspángolta. Ágnes a padra borulva zokogott. Gáspár mellé lopakodott, cérnára kötött gombrugattyút szedett elő a zsebéből és felé nyújtotta: — Nem kő! — rebegte megbániottan Ágnes. Pedig de jól esett Gáspár kedveskedése! Az osztályukban senkinek sem volt olyan szép zöldesszürke szeme, rakoncátlan szőke haja, mint Gáspárnak. Valahol itt kezdődött... Ágnes is szép kislány volt. Szeme, akárcsak Gáspáré, csak egy kicsit mandulavágású, szőke haja. ívelt sötét szemöldöke, hosszú szempillái voltak, és mindenkire kedvesen mosolygott Ha örült, szemében ezer ördög villogott, máskor meg révetegen nézett, mintha nem is volna jelen. A fiúk, akárcsak a méhek, körüldöngicsélték. még meg is verekedtek érte, de neki csak Gáspár tetszett. Talán harmadikos lehetett amikor Gáspár barátja. Gyurka megkérte a kezét Gáspár számára. Mindez oly komolysággal történt, ahogy a felnőtteknél a leánykérés. Ágnes csak mosolygott — Hát hát... majd eldől, mint az egyszeri májusfa — s azzal elfutott Nemet nem bírt mondani, az igent meg szégyelte, de kigyúlt arcán a tűzrózsák mindent elárultak, s abból Gyurka leolvasta a választ, de le ám! Tehát megtörtént a leánykérés, amit mind a ketten komolyan vettek. Mezőn, réten, libákkal, tehenekkel csak megkeresték egymást. Kezdetben feszengtek a .jegyesek”, de csakhamar megszokták egymás közelségét. Gáspár figyelmes volt s gavallér. Zsebében alma. körte, korai ringló egy-egy szem cukor lapult Ágnes számára. Ő tudta, hogy Gáspáréknál mindent kétfelé kell osztani, akárcsak náluk háromfelé, ezért ha Gáspár két szem cukorral kínálta, egyet mindig neki hagyott. Ilyenkor aztán versenyeztek, melyiké tart tovább. Ágnes úgy ügyeskedett, úgy szopogatta a cukorkát, hogy Gáspár legyen a győztes. Hiszen ez egy férfinak kijár. Nagyon akart tetszeni Gáspárnak, ezért úgy ült le, úgy állt fel, úgy beszélt, úgy viselkedett, hogy a kíváncsi fiú szeme semmi kifogásolnivalót ne találjon rajta. Jó volt mellette üldögélni, nagyokat hallgatni, hiszen Gáspár maga volt a jóság, a védelem. Testvérei közt Ágnes volt a legszorgalmasabb, mégis ő kapott ki a legtöbbször. Pedig ő tördelt venyigét a fa vékonyából begyújtáshoz, ő aprított fát, vízért, boltba, pékhez mindig csak őt ugrasztották; hogy miért, nem értette. Viszont igaz. hogy nővére az ő korában már szántott, vetett, apjának jobbkeze volt. Az öccsét, mivel fiú volt, és isten kegyelméből megmaradt, elkényeztették. Ágnesnek nem a pofonok fájtak a legjobban, hanem az. amikor apjától azt hallotta, hogy nem erre a világra való. Ágnes félt apja örökké fürkésző szemétől, akinek evés közben néha még a kanál is megállt a kezében, magasra szaladt szemöldöke, tekintete mintha ezt mondaná: „mi lesz belőled?” Pedig Ágnes igyekvő, szorgalmas volt, a ház körül mindent elvégzett, csak a tehenek őrzését nem bízták rá, mert mindig történt valami az állatokkal. Az állat pedig kincset ért, annak baja nem eshetett. A tehenekét nem, de a libák őrzését szerette. Legnagyobb figyelme ellenére néha mégis megesett velük a baj. Gyerekfejjel sok mindent nem tudott megérteni. A megérdemelt pofonok sajogtak. amit pedig más helyett kapott, az igazságtalan ütlegelés, elgondolkodtatta. Ilyenkor jó lett volna anyja vagy nagyanyja ölébe rejteni arcát, de nem lehetett. Anyjának elég volt a maga gondja, a két nagyanyja volt is, meg nem is. Ágnes örült, amikor az osztályuk a zárdába került a nővérekhez. A zárda óriási épületét Buzalka Antal és neje építette a nővérek számára. Az épület három részre osztódott: a nyugati része a nővéreké volt, a középsőben kapott helyet a kápolna, a keleti szárnyát pedig iskolának rendezték be négy tanteremmel. Ágnest az apácák sokat szerepeltették. Betlehemi játékok, ének, szavalat követték egymást, szinte semmiből nem hagyták ki őL Fellépések után egy-egy szentképet. néha egy szelet süteményt kapott. Az édesség az első áldozást juttatta az eszébe, amikor amint kijöttek a templomból, a nővérek a zárdába irányították őket. ahol az egyik tanteremben szépen megtérített asztalok, illatos kakaó, kuglóf várta az érkezőket. Tejes kávét már ivott, de kakaót... és kuglófot még nem is látott. Utána citeraszó mellett ropták a csárdást. Az ének, a muzsikaszó a többi osztály gyerekeit is odacsalta Csakhamar ott termett Gáspár is. aki egész idő alatt csak Ágnest forgatta. Honnan, honnan nem, egyszercsak Alex állt előtte, és ő kérte fel táncra. Alex más volt, mint a többi fiú. Apja városi cipész, választékosán, úriasan beszélt, az új házaknál laktak. Ágnes csak látásból ismerte. Egyidős lehetett Gáspárral. Fekete hullámos haja, nagy sötétbarna szeme csodálatosan szabályos fehér fogsora volt. és szüntelenül énekelt. Szokatlan magabiztossággal szorította Ágnes derekát, szinte vadul forgatta Ágnesnek tetszett Alex, csak ne urizált volna olyan nagyon, és ne énekelt volna oly hamisan, amitől libabőrös lett. Alig várta, hogy lekérje Gáspár, ami hamarosan meg is történt, de Alex belekötött és Gáspár a váratlan támadástól az asztalig tántorgott. Ágnes Gáspárhoz akart szaladni, de Alex vasmarokkal szorította magához, hogy mozdulni sem bírt — Most velem táncolsz! Gáspár megbántódva támaszkodott az ajtófélfának, szürke szeme féltékenyen villogott. Mikorra véget ért a zene, nyoma veszett. Ágnes még az udvaron is kereste, haragudott rá. hogy megfutamodott. ahelyett, hogy leszámolt volna vetélytársával. Csak azért is visszamegy és ha Alex felkéri, jól bokán rúgja Alighogy megszólaltak a citerák, Ágnes az asztal alá bújt, megvárta, míg Alex felkér valakit, azután előjött rejtekhelyéről, és Gáspár barátjával. Gyurkával táncolL De nem sokáig — Elbújtunk, kócos? De én megtaláltalak! — kérte le széles mosollyal Alex. Ágnes hátratartotta a kezét, legszívesebben orrba vágta volna. Lába rúgásra lendült, de nem találta el a fiút. Mérgében és elkeseredésében hazafutott. Iskolából hazamenet Alex gyakran megvárta Ágnest. Szélesen rámosolygott, Ágnes pedig azt gondolta: csak vigyorogj. hiába erőlködsz, nekem akkor is csak Gáspár tetszik, és ha felnövök, talán a felesége leszek... Felesége?... Furcsa, de ezt akkor valóban így gondolta. Talán még ma is lehetne, ha akarná, suhant át agyán. Csakhogy most már nem akaija. De valóban így van-e? Igazán nem akaija? Gáspár gyakran felhúzta az orrát annak idején, de haragja sosem tartott soká, mindig megbékélt Úgy fordult Ágnes felé, akár a napraforgó a nap felé. Igaz, néha órákig leste, várta, míg megjött, de amikor megjelent, szó nélkül barátságosan mellé kuporodott. Olyan forró volt a tenyere, mint a parázs, jó volt a magáét benne melengetni. Ha nagyritkán közel hajolt hozzá, érezte, gyöngyözik a homloka Csodálatos délutánok, esték voltak ezek! Alexről egyikük sem beszélt, nem is kellett De akkor mi volt az oka annak, hogy Gáspár egy idő után elbizonytalanodott? Csak nézte, nézte, szeme simogatón csillogott, majd fénye hirtelen kétkedőén elhomályosulL Akkor arra gondolt, bár nem mondja, biztosan féltékeny. Sokat töprengett viselkedésén, majd hirtelen, mint a villám, őbelé nyilait a féltékenység. Csak nem Regina, a legjobb barátnője állt közéjük? E naptól kezdve nyitva tartotta a szemét. Jóval aratás előtt az Alsókertnél és annak környékén, a füzeseknél legeltettek. Itt még nyáron is térdig süppedtek az állatok a vizenyősbe. Bolondoztak, hancúroztak és bátrak voltak, mert nappal volt. Este senki emberfia itt meg nem maradt volna, mert este itt libegett a Tüzesember, aki évszázadokon át riogatta a falu népét. Furcsamód mindig csak aratás előtt látták, úgy augusztus közepéig, aztán nyoma veszett. Bizony, volt is min csodálkozniok, mert bár már lábon állt a gabona, később a keresztbe rakott kenyérnek való, a Tüzesember soha semmit fel nem gyújtott, pedig bebarangolta a fél határt. Éppen erről beszéltek a gyerekek, ki hősködve, ki rettegve, félve. Gáspár egy hatalmas vakondtúrást veregetett, de hirtelen abbahagyta. Ágnes lopva ránézett, s látta, hogy Gáspáija Reginát bámulja, de olyan mohón, mintha keresne rajta valamit. Regina tekintete Gáspáréba olvadt, kihúzta magát, és azt a valamit meg is mutatta neki: félbevágott féltojásnyi mellét, ami csak úgy feszült kacája alatt, míg Ágnes mellei... Gáspár még pislantani is elfelejtett. Regina meg kihívóan állta bámész tekintetét. Ágnes megszégyenítve eloldalgott. Hiába, be kell ismernie, ő nem olyan töltött galamb, mint Regina. Bevetette magát az ingoványba, sárga liliomot szedett, és megfogadta, rá se néz többé Gáspárra. nő 14
