Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-29 / 14. szám

Egész éjszaka Regina viselkedésén törte a fejét míg rájött valamire. Egyszer elmesélt neki valamit, amit nem kellett volna. Bízott benne, hiszen legjobb barátnőjének tartotta, de Regina visszaélt a bizalmával. Alaposan kiforgatva, saját szája íze szerint fűszerezve, elmondhatta Gáspárnak.

De hiszen ő ártatlan abban, amit Reginának elmondott, ártatlan ha kell. meg is esküszik rá.

Ágnes megborzongott. Visszazökkent a jelenbe. Felállt, szemével újból végigpásztázta a hegy gerincét. A Kísértődombon állapodott meg tekintete, a hegy is őrzi a titkát, akárcsak ő... Végig metje-e gondolni, amit eddig soha senkinek sem mondott el?...

A _ iskolában Ágnes volt a legügye/lz/ sebb rajzoló. A tanító már első osztályos korában felfigyelt rá. megdicsérte, rajzlapjait végighordta az osztályon, jutalomként pedig apró fekete cukorkával kínálta amit egy lapos dobozban tartott. Ez mind gyakrabban megismétlődött. Egy alkalommal ismét cukorkával kedveskedett, térdére ültette Ágnest, lába szárát végig-végig simogatta. Ő lett a kedvence. Sokan irigyelték, főleg a cukorka miatt. Máskor felolvasni hívta a katedrához. A könyvet szétnyitotta az asztalán, s míg Ágnes olvasott, a tanító keze mind feljebb és feljebb merészkedett vékony lábaszárán. Ágnes lángvörösen abbahagyta az olvasást, és szó nélkül a helyére ült. A tanító az asztalra csapott, azt követelte, olvasson tovább, de Ágnes nem mozdult Megmakacsolta magát, ezért tanítója kegyetlenül felpofozta.

Ágnes nem tudta mire vélni a dolgot, nem értette, mi történik vele, de ösztönösen tiltakozott. Az iskolaév vége felé tanítójuk mindenkitől beszedte a tankönyveket füzeteket, csak tőle nem kérte. De a szünetben nem engedte ki a többiekkel az osztályból, hanem ráparancsolt. hozza ki asztalához ő is az év folyamán használt könyveit Az osztály akkor már üresen tátongott Ágnes füzeteivel, könyveivel fellépett a dobogóra. Ekkor a tanító elkapta, végig fektette a térdén kacáját felrántotta. Ágnes kétségbeesetten rugdalózott, védekezett, amennyire csak tudott s mikor végre kiszabadult, könyveit, füzeteit a tanító arcába vágta, és kiszaladt az osztályból. Év végén majdnem megbukott. Ezen az egész osztály csodálkozott mert Ágnes jól tanult de aki makrancos, az így jár — gondolták a gyerekek.

(Folytatjuk)

T. Ágoston László

Húsvéti bárány

Miska, a bamafoltos bundájú bárány még egészen kicsi volt amikor hozzánk került Nagyapám vette a faluszéli juhásztól. De mondhatnám úgy is, hogy addig siránkoztam, míg meg nem vette.

A szőlőbe menet a legelőn bandukoltunk át. Tóth Jani bácsi épp ott legeltette a birkáit Nagyapám már messziről meglengette a kalapját és odakiáltott a juhásznak :

— Jó napot, koma!

— Jó napot adjon az isten! — kiáltott vissza a másik. — Hová. hová. Jani koma?

Ebből aztán az következett hogy a felnőttek leültek a subára beszélgetni, én meg eljátszadoztam a pulival. A kutya fél szemmel rám figyelt, a másikkal meg a

nyájat őrizte. Ha valamelyik bárány messzire ment vakkantott egyet, s máris utána iramodott hogy visszatérítse a többihez. Miska anyját is így irányította hozzánk. Ott bégetett mellette az alig néhány napos, bamafoltos gyapjúgomolyag. Bodri még azt is megengedte, hogy megsimogassam.

— Tetszik a bárány? — kérdezte a juhász, miközben kedveskedve megsimogatta a fejemet — Kérd meg öregapádat, vegye meg neked. Majd meglátod, milyen jó pajtásod lesz... — Aztán nagyapámra kacsintott — Neked meg meglesz a szüretre a birkapörköltnek való.

Nekem se kellett több. addig kunyeráltam. míg nagyapám meg nem ígérte, hogy megkapom a bárányt Éppen húski

o,

X

3

5

«0

«2

vét közelgetL így lett Miskából húsvéti ajándék. Hogy miért éppen Miska lett a neve? Apám azt mondta, olyan Miska pofája van. aztán rajta ragadt a név.

Igaza lett a juhásznak, Miska nagyon jó játszópajtás lett. Egy csinos kis kötelet kötöttem a nyakába, és napjában többször is elvittem legelni a Bakér-partra. Amikor megtömte a bendőjét, odajött hozzám, és gyengéden az oldalamhoz nyomta a fejét. Ez azt jelentette, hogy kedve szottyant egy kis kergetőzéshez. Hazafelé menet levettem a nyakáról a kötelet, ő pedig boldogan ugrándozott előttem az úton. Olykor elbújt egy-egy bokor mögött, s cémahangú bégetéssel figyelmeztetett, hogy meg kell keresnem. Amikor közeledtem felé, usgyi, kiugrott, és ugrándozva futott a következő bokorig. A kapunál fegyelmezetten megállt, és várta a bebocsátást.

A barátaim is megszerették. Ha legelni vittem, mindig elkísért valamelyikük. Megtanítottuk fogócskázni, bujócskázni. Természetesen mindig Miska volt a fogó meg a hunyó. Nagyon élvezte a játékot. Csak focizni nem volt hajlandó velünk. Megpróbáltuk beállítani kapusnak, de amikor az első erősebb lövés oldalba találta, sértődötten félrevonult legelni.

így telt el a nyár. S nemcsak a gyerekek kedvence lett a bohó. barnafoltos bárány, hanem a felnőtteké is. Amikor a vödör csörgetését meghallotta, tudta, hogy nagyanyám a moslékot készíti a disznóknak. Vidám bakugrásokat produkálva rohant elé, s addig nem engedte kiönteni a vályúba a vödör tartalmát, míg meg nem kóstolta. El is neveztük főkóstolónak. Ha esteledvén nagyapám vagy apám kiálltak a műhelyajtóba egy kicsit nézelődni. Miska rögtön ott termett. és sehogy se tudta megérteni, miért nem legelheti le a zöld asztaloskötényt De az se volt ellenére, ha ilyenkor egyegy szem kockacukor került elő a zsebükből. Hálából olyan ugrabugrálásba kezdett. hogy még az utcán is megálltak a járókelők.

Egy őszi délután nagyanyám kézen fogott, és elmentünk a temetőbe rendbetenni a sírokat Nem szívesen hagytam egyedül Miskát mert apámék éppen a hordókat mosták a másnapi szüretre készülve, és attól tartottam, hogy egy véletlenül elszabaduló hordó elütheti a játékos bárányomat. Egyetlen hordó se szabadult el. mégis megesett a baj.

Mikor hazaértünk, nagyapám gondterhelt arccal fogadott Nagy könyörgésre kibökte, hogy „meghalt a Miska". Szomorúan mesélte, hogy véletlenül éppen arra járt a hentes, kezében volt a kés. Ez a kerge bárány meg odafutott hozzá, és egyenesen bele a késbe... Ott szárad a bőre a kerítésen ... Napokig sirattam a bárányomat Nem tudtam megérteni, hogy ez az okos kis állat hogyan tehetett ilyen ostobaságot A tényeken azonban mit sem változtattak a könnyek.

Hamarosan kikészítették a szűccsel, és odaszegezték a falra, az ágyam fölé. Mielőtt elaludtam, minden este megsimogattam Miskát és álmomban vele futkároztam a selymes füvű Bakér-parton.

nő 15