Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
CSALÁDIKOR I JL néhány éwel ezelőtt Mexikóvá ban történt, hogy egy nagy labdarúgó-mérkőzés előtt csodálatos, elkápráztató személygépkocsi gördült be a pályára, kis kört írt le, elegánsan, akár egy manöken, s mikor megállt, megszólalt a hangszóró: Legújabb modellünket az kapja ajándékba, aki magánál hordja anyósa fényképét és azt tíz percen belül bemutatja az irodában! A cég nagyon jól tudta, hogy ezzel a reklámtrükkel sek, összeütközések talajában gyökeredznek. S állítják, hogyha ezekben a családi kapcsolatokban kevesebb lenne az előítélet, s több a barátságos figyelem, megértés, a sokszor ízléstelen, idétlen anyósviccek erdeje is jócskán ritkulna. A világnak azonban vannak olyan isten háta mögötti csücskei, ahol ismeretlenek a viccek, ellenben a viszálykodások elkerülését igen szigorú, szinte Anyósok, bad kiejteniük. További szabály, hogy a vö az anyós, após jelenlétében nem étkezhet, s ha amazok étkeznek, még egy pillantást sem szabad rájuk vetnie. A menyre férje szüleivel szemben ugyanezek a szabályok vonatkoznak. S végül: a férjnek is, a feleségnek is tilos belépnie a másik szüleinek házába. A Banks-szigeteken nincs ilyen szigorú korlátozás. De az illendőség megkívánja, hogy ha a vönek ugyanazon az úton kell elhaladnia, amelyen közvetlenül előtte az anyósa ment, akkor addig kell várnia, amíg anyósa lábnyomát el nem mossa a dagály. Hasonló szokásokat jegyeztek föl Afnem kockáztat semmit. A zsúfolt lelátókról senki sem rohant az irodába, s tíz perc után a gördülő csodaautó diadalmas tülköléssel elhagyta a pályát. Az anyósviccek történelmében talán ez volt eddig a legeredetibb éle. Azt, hogy mióta vannak anyósviccek, senki sem tudná megmondani, tény, hogy jó sok forog belőlük közszájon, száz-, ötvenévesek, ifjabbak és persze újkeletüek is. S jóllehet korunkban világszerte egyre kevesebb a nagycsalád, az anyósokkal kapcsolatban a közfelfogás semmit, vagy alig változik. Pszichológusok, történészek, néprajzkutatók véleménye szerint az anyósokkal szembeni előítéletek a valóságos ellentétek, féltékenykedések, rangviták, félreértéapósok,, ségbe, ahol a vő is éppen tartózkodik, az utóbbinak azonnal hátat kell fordítania a jövevényeknek, s minél előbb el kell tűnnie. Ha viszont a vö megy feleségével látogatóba annak szüleihez, akkor az apósnak kell hátat fordítania a vendégeknek és eltakarnia az arcát is. Az ételt a feleség teszi a férje elé s ő nyújtja át a békepipát is. Az indián korlátozások azonban nagyon bölcsen, a legtöbb törzsnél időlegesek voltak. A mandana törzsnél a kötelező kölcsönös hallgatás feloldásához elegendő volt, ha az anyósnak képletesen „odaajándékozták" a vöt, s a vö átadta anyósának azt a fegyvert, amit megölt ellenségétől zsákmányolt. Más törzseknél ez az ajándék sokkal békésebb és szerényebb volt, lehetett például egy ló is. A krí indiánoknál pedig az ajándékozás sem volt kötelező: a vö rituális illemszabályok segítik. így például Ausztráliában a washanda törzs férjei számára kötelező volt eltűnni, ha észrevették, hogy hajlékukhoz anyósuk közeledik. Ha netán nem vették volna észre időben, s az anyós már „testközelbe" ért, a szórakozott férjet a szomszédok, a közelben játszó gyerekek hada a lehető leghangosabban figyelmeztette az illendőségre. Ilyenkor a férj minél előbb a legközelebbi bokor, vagy fa mögé bújt, s csak akkor jöhetett elő, amikor közölték vele, hogy az anyós már eltávozott. De mi a teendő, ha feltétlenül szót kell váltani az anyóssal? A kamilara törzs illemkódexe ebben az esetben a következőket írja elő: anyós és vö egymásnak hátatfordrtva állnak, és közlendőjüket olyan hangosan ordítva mondják el, mintha legalább mérföldes távolságból kellene szót váltaniuk. S mivel teli torokból ordítozni igen megerőltető, érthető, hogy mondandójukat szigorúan a lényegesre korlátozzák. Piszkálódásra, sértegetésre nem futja a szuszból. Óceánia lakosainál, bár már a fejlődés magasabb fokán állnak, mint az ausztráliai bennszülöttek, hasonló „jogszokások" vannak érvényben, csak bonyolultabbak a formák. Új-Britannia szigetén a vő és a meny beszélhet az anyóssal, apóssal közvetlenül, de azzal a szigorú megkötéssel, hogy soha, semmilyen körülmények között sem ejthetik ki egymás nevét sőt ha az anyós vagy az após nevéhez valamilyen tulajdonság. tárgy, hivatal kötődik, a beszélgetés folyamán még ezt a szót sern szamenyek,, rikában is. Egy törzsnél a vönek szintén el kell rejtőznie anyósa elől, a menynek is férje szülei elől. Az ugandai bagandáknál az a szokás, hogyha a vönek halaszthatatlan közölnivalója van anyósával, akkor ezt egy becsukott ajtón keresztül kell elmondania. Ha ajtó nincs kéznél, akkor a' falon keresztül, s ha még az sincs, akkor a közlendő közvetítésére egy harmadik személyt kell felkérnie. A Gabonban élő lumba törzsnél az anyósok köztiszteletben állnak, helyzetük kiváltságos. A törzs nem engedi el leányait, az ifjú férjnek kell odaköltöznie, felesége szüleinek házában laknia, és mindenben anyósa kedvében kell járnia, teljesítenie kell parancsait, még a gondolatát is el kell lesnie. Anyósa szavaira mindig, minden esetben — tehát feddésére, morgására is — mosollyal kell válaszolnia, mindig vidámnak, dolgosnak és főképpen tiszteletteljesnek kell lenie. Sok afrikai törzsnél apósával érintkezhet a vő, de anyósát messze el kell kerülnie és soha egy szót sem beszélhet vele. És az anyós sem szólhat a vejéhez, még akkor sem, ha megkedvelte. A szokás: törvény. Nem kevesebb megkötés, szabály, jogszokás rendezi az amerikai indiánok legszűkebb családi viszonyait. Az Omaha indiánoknál az a szokás, hogyha az anyós vagy após belépnek abba a helyi-0%, abban a pillanatban szabadon érintkezhetett felesége szüleivel, mihelyt megszületett az első unoka. A kutatók szerint e távoli népek szokásaiban van egy közös vonás: a tartózkodás, a távolságtartás az idegennel szemben, aki a nagycsaládba, a törzsbe jött. Más törzs, más mentalitás, az óvatosság indokolt volt. A fiatalnak, a vönek és menynek egyaránt, előbb bizonyítania kellett, hogy beleilleszkedett az új közösségbe, elfogadta annak szabályait, belső törvényeit, s viselkedésével, alkalmazkodásával magát is el tudta fogadtatni. Egyébként ilyen és hasonló megkötések, szokások uralkodtak az ázsiai népeknél, a Kaukázusban, Szibériában, a világ különböző részeiben élő népcsoportoknál. Egy laoszi közmondás igazat szól: Ha az anyós és a vő nem veszekszenek. béke van a csalódban. Ezt a mondást civilizált életünkben is érdemes „jogszabálynak" elfogadni, mert végül a modem lélektan is ide lyukad ki. LÁNG ÉVA KOLOMAN LESSO rajza nő 10
