Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-29 / 14. szám
Fürdő-falu falu-fürdő tudják azokat az ácsmestereket, akik a pesti tanulóévektöl a csizi fürdőn keresztül végigfaragták a Sajó völgyeinek falusi házait egészen a saját otthonukig. A csizi kúriák a fürdő parkjából továbbsétálva megint másról árulkodnak. A hol klasszicista, hol barokkosán díszes párkányzatok, széles kapubejáratok, oszlopsorok azt mutatják, hogy a falunak volt valamikor egy meglehetősen tehetős rétege, amelyik pénzét többek között tágas, lakályos és egyáltalán nem uniformizált otthonok kialakításba is fektette. Ezeket a kúriákat a fürdő fejlesztésének távlati tervei szerint is megőrzik állítólag. Amikor a legértékesebb épületeket a fürdő átalakítja saját céljaira úgy, hogy közben eredeti és sajátságos jellegük kárt ne szenvedjen. A kúriák eredeti lakói már ma sem Csízen élnek. Egyedül a Tóth-szőgben találjuk még otthon Bockóékat. Bockóné még jól emlékszik a régi fürdőéletre, amely szerinte sokkal, de sokkal zajosabb volt a mainál. Persze csak nyáron, mert hisz korábban, még a háború előtt, télire bezárt a fürdő. — Akkoriban a gyógykezelés még biztosan nem volt azon a szinten, mint ma, de a fürdőélet vidámabb volt — mondja. — Most az új épületekben tényleg mindenük meglehet a betegeknek. Az én leánykoromban az a lapos volt a tiszti épület. Tudom, csak századosi a még annál magasabb rangúak jöhettek ide. és milyen ellátásuk lehetett abban a kicsiny házban?! De mindig szólt a zene, szerdán, szombaton és vasárnap este tízig, és mi, leányok rengeteget jártunk szórakozni. Mondtam is már az igazgatónak, azt a régi életet kéne visszahozni, a fürdövendégeknek sem mindegy, milyen a hangulat. lent a faluban, a fürdő és a kúriák dombjának lejtőin mintha nem volna túlságosan rózsás a hangulat. A postán nincs elég újság, heti- és havilap. A fürdőző vendégek reggel sort állnak a szűk kis helyiségben, aztán morgolódnak, mert hiába jött megint későn a postásautó Rimaszombatból, nem hozott eleget semmiből. — Volt már panasz ránk még az újságban is — mondja Gyömbér Melinda, a posta vezetője. — Aztán jöttek kivizsgálni az ügyet egyenest Bratislavából de hiába. Azóta sincs elég újság, mert nincs elég Rimaszombatban sem. Hiába kérek, hiába panaszkodok, hogy ez fürdőhely, adjanak többet. Őket az nem érdekli; falu, falu. Az Expressből például eddig nyolc darab járt, azt is levették most háromra. Cseh újság csak kettő jár. az egyiket azt is egy vendég fizette elő. Pedig elkelnének a cseh lapok, hisz a fürdőben sok a cseh vendég. Kértem nemrég Vlastát, azt felelték, az elfogy ott Rimaszombatban is. A vegyesbolt épülete legalább annyira elavult, mint a postáé. Óriási nagy vaskályha terpeszkedik az egyik sarkában. Kifütenék vele a helyiséget az eladók, ha győznék. Ha a szenet is nem onnét kéne rá hordani, ahonnét hordják. — Nézze csak meg akárki, honnét hordjuk a szenet! — mondja Boáéi Eszter, az egyik elárusító. És ládákkal, kartondobozokkal. lisztes zsákokkal és almás csomagokkal telizsúfolt két raktárhelyiségen fáról keresztül. Aztán egy fordulót a pincébe le. az szintén raktár, s még egy fordulót tovább. Na ott a végében szén is van valahol. Két szenesvödörrel megrakodva persze sokkal nehezebb mutatvány végigvergődni ezeken a barikádokon. S a higiéniai előírásokat itt senki ne emlegesse közben. Azok azzal kezdődnének, hogy az épületben van folyó víz. Ebben az épületben pedig nincs folyó víz. Kezet mosni az elárusítónők a szomszédba járnak. — Minket eddig még senki sem kérdezett — háborog Eszter. — Nem vezették be hozzánk se a gázt. se a vizet, mert hogy ide már nem érdemes áldozni, lesz új épület — mondja a bolt vezetője, Czakó Irén. — Csakhogy az új épületet már tavaly is ígérték, hogy elkezdik. Most megint azt mondják, majd '89- ben. Ebbe a boltba már senki nem jön el dolgozni, csak ilyen öreg, nyugdíj előtt álló, mint én, ha rászorul. Mi meg már nem győzzük a munkát. A kocsmát a fürdő vendégei, ha lehet, még jobban szidják, mint a boltot, ahova pedig szintén nem szívesen járnak vásárolni. A kocsmában valamelyik este is verekedés volt. Bodi László, a csapos éppen fölmondani készül. Két hete tizennégy órázik a füstös kopott helyiségben egyfolytában. — Akkor azt mondták fönt a vállalatnál, ameddig bírja, húzza. Hát eddig bírtam, tovább nem. Ma reggel már azt mondtam a főnöknek, én magam megyek a hnb-re, és föltelefonálok Rimába, ha ő nem intézkedik. Állítólag most két órával lerövidítették a munkaidőmet. Annyival kevesebbet leszünk nyitva. Csízen a fürdő, ha jól számoljuk, éppen százéves múltra tekinthet vissza. A hely szellemiségén azonban — hiába kerestük megfeszítve — úgy tűnik, még nem üt ki a patina, az a nemes rozsda, amely méltó örökösök keze nyomán ennyi idő után talán már mégis várható volna. Falu és fürdő egyelőre külön él egymás mellett. — Én akármilyen rendezvényt hirdetek — mondja Erdélyi Gézáné, a fürdő kultúrfelelőse —, a falubeliek nem jönnek el. Pedig hát nem mindet itt tartjuk a mi társalgónkban, sokszor, ha színpad kell, lent a falu kultúrházában, s oda bárki jöhet. Voltak már igazán rangos vendégeink a Slovkoncerttöl, de a falut nem érdekelte. Minden panasz ellenére, a fürdőnek vannak már visszatérő vendégei, akik éppen azért szeretnek Csízre jönni, mert ez még nyugodt, csöndes hely. Nincs tülekedés és türelmetlenkedés az ápolók, a vendégek és a helybeliek hármasában. Bárha ez a békés csönd nemcsak a mozdulatlansággal járna, jellemzője maradna Csíznek akkor is, amikor az a tervek szerint — gyógyító vizéhez és hagyományaihoz méltón — kiépült falu lesz! KOCSIS ARANKA Gazdag és színes szimbolikus csokrot kötnek évről évre közhasznú munkájukból és aktivitásukból a Szlovák Nöszövetség tagjai. Ezzel bizonyítva viszonyukat békés szocialista mánkhoz, kommunista pártunkhoz, társadalmunkhoz. Ezzel járulnak hozzá a CSKP XVII. és az SZLKP kongresszusa programjának megvalósításához. Az idei csokor is a kezdeményező tettek ezerszínű sziromleveleitől tarka, hiszen tavaly olyan jelentős események motiválták, mint a noszf 70. évfordulója és a nők moszkvai világkongresszusa. Dúsak a szirmai a „Kilenc virág a békéért" mozgalomban végrehajtott tetteknek, ugyanígy azoknak is, amelyeket a Nemzeti Front választási programjának teljesítése során kötöttek csokorba asszonyaink faluszépítési akcióikból, mezőgazdaságnak nyújtott segítségükből, erdészeti társadalmi munkájukból, másodlagos nyersanyagok és gyógynövények gyűjtéséből. Örömet és melegséget árasztanak azok a csokrok, melyeket az idős embereknek nyújtott szomszédi segítségekből, a nőszövetségi tagok önkéntes ápolói munkájából kötöttek. Sok virág nyílt a gyermekkel való törődés és a nekik nyújtott támogatás során is. A szocialista kötelezettséget, melyet szervezetünk tagjai a tavalyi nőnapon a bratislavai várban jelentettek be — benne hárommillió munkaóra ledolgozását ígérték —, jóval túlszárnyalták. Félmillió órának megfelelő értékkel többet tettek közös kasszánkba. A nők kezdeményezése kézzelfoghatóan kifejezhető. számokba foglalható. De a nők, anyák, dolgozó nők kezdeményezésének. Mi, hatvan körüliek A napokban azon tűnődtem el, milyen különös, hogy ugyanaz a probléma az egyik embernek gondot, terhet, a másiknak pedig fájdalmas hiányérzetet jelent. A tűnődésre az adott okot, hogv rövid egymásutánban találkoztam Fenékkel és A nnuskával. — Tudod, mennyire szeretjük Zoli unokánkat — mondta Katinka, Feri felesége —, és azt is tudod, milyen megbecsült szolgálat ma a nagyszülők segítsége. Egy sző, mint száz, előre örülve a megvalósításnak, egy tervet forgattunk a fejünkben, ami sajnos, füstbe megy. Zolika szeptemberben iskolás lesz. A fuun meg a menyem, aki szeptembertől újra dolgozni fog, reggel hétkor kezdi a munkát. így természetesnek véltük, hogy kapnak az ajánlatunkon. A kicsit közhasznú munkájának, annak, hogy erejüket és szabadidejüket megosztották családjuk és a társadalom közt, van ennél sokkal nagyobb, fontosabb értéke: az erkölcsi! Hogyan lehetne megmérhető másképp, hogy „A társadalomnak — a családnak — önmagunknak" mozgalomban a helyi tartalékok mozgósításával új. minimális költségigényű játszóterek, közfürdők és iskolai klubok létesültek? Vagy azt az aktivitást hogyan mérjük fel, amely során a nők természeti iskolákban alkalmas létesítményeket kutattak fel ?! Ez utóbbi során tagjaink az SZNSZ társadalmi súlyával hatottak munkahelyi vezetőikre, így ma csaknem 150 szervezet üdülője és állandó pionírtábora szolgálja a gyermekek egészségét. Az SZNSZ tagjai az alap-, a városi és a járási szervezetek átgondoltan és felelősségteljesen kezdeményeznek azokon a helyeken és feladatok során, ahol etikai fogyatékosságokat észlelnek. így van ez pl. az idős emberekről való gondoskodás terén a nehéz helyzetben lévők problémáinak jelzésével, a nehezen nevelhető gyermekek és fiatalok felkutatásában. Kassán (Kosice) pl. fejlett az „Egy nőszervezeti tag — egy magányos nyugdíjas" mozgalom, a Terebesi (Trebiáov) járás Battyán (Botany) községben az SZNSZ és a SZISZ alapszervezete együtt gondoskodik a magatehetetlen idős nőkről, a lednicei nőszervezet tagjai ebédet hordanak a rokkantaknak és sorolhatnánk még a további kezdeményezéseket. Nincs olyan nőszervezet, mely vállalásait nem teljesítette volna, példásan. Elképzeléseikben nyoma sincs a formalizmusnak. Konkrétak (gyakran apróságokat vállalnak, de ezek mind kézzelfoghatóak). Hozzájárulnak munkájukkal lakóhelyük fejlesztéséhez, dolgosak, érző, emberi tettekkel és áldozatkészen segítenek kötelezettségeikkel is szebb, békés holnapunk építésében. JANA DROBOVÁ fél hétre viszik a bölcsödébe, Zolika pedig nálunk lehetne hétfőtől péntek délutánig. Az iskola közelebb is van hozzánk, a gyerek nyugodtan megreggelizik, Feri aztán kézenfogja, s nyolcra nyugodtan elsétálnak az iskolába. Délben érte menne, én meg várnám őket a jó ebéddel A főzés is öröm lenne, ha Zolika kedvenc ételeit készíthetném meg Feri sétái sem lennének céltalanok .. . — De — vette át a szót Feri — a gyerekek másképp gondolkoznak. Zolit reggel munkába menet a szomszédaszszonyhoz adják, annak ötödikes fiával megv majd az iskolába. Villamosra is kell szállniuk, meg két úttesten is áthaladni. Ez számunkra csöppet sem megnyugtató. A fiamék erősködnek, hogy jobb így, mert mindennap figyelemmell akarják kísérni Zolika élményeit, otthoni feladatait, érdeklődését, haladását. Erről nem hajlandók lemondani. A kényeztetésről is mondtak valamit, amire szerintük hajlamosak vagyunk, meg hogy elég bennünket azzal terhelni, ha a nyári szünetben a mi nyakunkba sózzák mind a két lurkót. Érvelt még a fiam, hogy a pereknek mielőbb meg kell szoknia az nő 6
