Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-03-29 / 14. szám

Hetilapuk 7., 1988. 2. 9-ei számában közreadott „Szóvá teszem" című cikkükben bírálat érte a Jednota óbásti fStará Basta) vegyeske­reskedését a lakosság teljes tejjel és tejtermékkel való ellátása miatt E cikk alapján a Jednota ESZ három felelős dolgozójából álló bizottság, a polgári bizottság részvételével, megvizsgálta a bírálat megalapozottságát. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az üzlet vezetője kellő figyelmet fordít az áru beszerzésére, mivel mindig időben leadja a megrendelést az említett árucikkekre. A szállító a megrendelt áruféleségek menynyiségét egyes tejtermékek. Hl. a teljes tej áruhiánya miatt csökkenteni szokta. ILásd a mellékletben a kritizált hónap — 1987. december — megrendelt és leszállított árujának listáját!) Megjegyezzük, hogy ez a helyzet jellemezte 1988januárját és februárjának első tíz napját is, s hogy részleges javulás várható február hónap második tíz napjától kezdve. A cikk megemlíti, hogy más bottokban más tejtermékek is kapha­tók, pí. Termix; ennek a boltnak a vezetője is rendszeresen, hetente rendel tejtermékeket, köztük Termixet is, csakhogy a szállító december hónapban egyszer szállított neki negyven darabot Ha a szállító leszállította a teljes megrendelt menynyiséget — így volt ez pl. november hónapban —, a boltban mindig maradt felesleges tej, melyet leszállított áron kellett értékesíteni állatetetési célokra, novemberben összesen 33 litert Arról, hogy az üzletvezető mindent megtesz üzlete jó áruellátásáért, az is tanúskodik, hogy a panaszkönyvben semmiféle beírás nem volt, melyet a polgári bizottság jelenlévő elnöke, Cudobít Mede is tanúsított. A vizsgálat napján megállapítást nyert, hogy az üzletben elegendő mennyiségű közönséges tej volt és volt teljes tejből készült tejpor is; ez utóbbi a bírált időszakban is volt a boltban, így a panaszosnak módjában állt volna a tejporral pótolni a friss teljes tej átmeneti hiányát melyet a szállító okozott Az üzlet nyitvatartási ideje a belkereskedelmi törvény 1981/130 cikkelye értelmében lett megállapítva az Óbásti Hnb által, és ez be van tartva. Ami az eladók vevőkkel szembeni fellépését illeti, a polgári testület jelenlévő elnöke nem állapított meg megalapozottságot de a Jednota ESZ felelős dolgozói ennek ellenére figyelmeztették az üzlet dolgozóit, hogy a cikk megjelentetése és a lefolytatott vizsgálat miatti kellemet­lenségeiket ne éreztessék a panaszossal, és mindig úgy bánjanak a vevőkkel, ahogy a szocialista kereskedelemben illik. Elvtársi üdvözlettel Alojz Cabánik mérnök, a Jednota ESZ elnöke. Rimaszombat (Rím. Sobota), 1988. 2. 26. 1987. december Nap Teljes tej Félzsíros tej Termix Megrendelt Valós Megrendelt Valós Megr. Valós 1. men máség menny. 36 meny. 120 menny. 120 2. 36 36 108 108 3. 36 36 120 120 120 — 4. 84 84 216 216 7. 36 36 108 108 8. 36 36 120 120 80 __ 9. 36 36 108 108 10. 36 36 120 120 80 __ 11. 96 96 264 264 14. 36 24 108 120 15. 48 36 108 120 80 __ 16. 36 12 108 120 17. 36 12 108 288 80 __ 18. 84 24 216 276 21. 36 12 108 120 22. 48 12 108 120 120 — 23. 48 12 120 120 24. 120 36 240 324 27. 36 12 108 108 28. 48 12 108 108 80 — 29. 48 12 108 144 30. 48 12 108 144 31. 120 36 240 324 — 40 Inspekciós jegyzőkönyv 1988. 2. 17-én vizsgálatot végeztünk a Hő hetilap 1988. 2. 9-ei, 7. számában megjelent cikk alapján, melyben bírálat érte Óbást tejjel és tejtermékkel való ellátását A vizsgálat során megállapítást nyert hogy az üzlet rendszeresen, tíznaponként rendeli a tejet és a tejtermékeket, a megrendelőlapok ellenőrzés céljából át is lettek véve. Eudovit Mede, a polgári bizottság elnöke megállapította, hogy a bírálat mely a tejellátást érintette — tekintettel arra, hogy a szállító nem szállított elegendő mennyiségű tejet, annyit amennyi meg volt rendelve — részéről megalapozatlannak van elkönyvelve. Ami az elárusítók durva viselkedését illeti, nem lett megállapítva, hogy helyte­lenül viselkedtek volna. Keltezés, alárírások önállóságot, a szomszéd gyereknek meg a felelősséget a rábízott kicsiért. Mi pedig lemondhatunk a Zolikával való törődés és együttlét szép öröméről Feri és Katinka csalódottan nézeti maga elé, aztán mintegy gondolatainak folytatásaként Katinka azt mondta: — Minden hónap első vasárnapján a fiaméknál ebédelünk, de most telefonál­tam. hogy ne várjanak, a barátainkkal beszéltünk meg egy’ kirándulást... A beszélgetés ki is megy a fejemből ha pár napra rá nem találkozom Annuská­­val, aki ugyancsak az unokával való gondjairól panaszkodott. — Képzeld csak — mondta, alighogy üdvözöltük egymást —. mi adódott elő! Augusztusban nyugdíjba megyek, és a munkahelyemmel megállapodtunk, hogy állandóan ellátnak majd gépeléssel, hadd jusson a nyugdíjhoz egy kis mellékes. Örültem, hogy kötetlenebb leszek, a ker­­lecskémmel is többet törődhetek, megter­­mi nutjd a családnak valót, mert eddig jobbára csak a gaz nőtt benne. Ötven­négy éves vagyok, még nem érzem ma­gam öregnek, elterveztem, hogy osztom be az időmet, hogy barátok közé. mozi­ba. meg a Vöröskereszt kirándulásaira is eljárogathassak. Két nappal ezelőtt beál­lít a kisebbik lányom egy nagy rózsacso­korral, s azzal kezdi, hogy: „Anyuci, egy óriási kérésem van”. „Csak ki vele!” — bíztatom, hisz az ember örül, ha segíthet valamiben. Ki is rukkolt vele. én meg egy kicsit belesápadtam, mire végig hallgat­tam. Nem akar! mást, minthogy augusz­tustól kezdve rám bízzák Ildikót, mert a nagymamánál mégis sokkal jobb lesz neki, mint az oviban, ahol gyakran bete­geskedik, mert nem vigyázhatnak min­den gyerekre külön. Aztán egymástól is elkapnak a gyerekek mindenféle nyava­lyát, neki meg emiatt gyakrabban kell otthon maradnia, aminek ugye a munka­helyén nem örülnek túlságosan. Sokkal nvugodtabb lenne, ha az én kezeimre bízhatná — Én ugyan nem emlékszem, hogy Ildiké gyakran betegeskedett volna. Itt­­ott elkapta a nátha, néha köhécselt, mint a legtöbb gyerek. Egyszer volt anginája, akkor kivettem tíz nap szabadságot, az anyja is mellette volt három napig, ezzel túl is volt a betegségen. — Magyaráztam, hogy munkát vál­laltam otthonra, beszéltem a kertről a terveimről, arról, hogy alkalmilag, ha szükség van rá vállalhatom a kis Ildit, elmondtam miképp képzeltem el nyugdí­jas életemet. . . Gondoltam a lányom csak megért. De idegen és csalódott arccal nézett rám, aztán hozzátette: „Persze nem kívánnánk ingyen, hiszen az oviban is fizetünk”. No, ugyan! — Három gyerekei neveltünk föl az urammal aki a kis Ildi születését már meg sem érte. Azt gondoltam, anyai kötelességeimnek eleget tettem. A szere­tet pedig úgyis mindig melléjük állít, ha szükség van rá. De erre a szolgálatra A szerkesztőség megjegyzése: A Vissz­­hang ban közölt tények ismeretében szer­kesztőségünk továbbra is úgy látja, levélí­rónknak igaza volt, jogosan, megalapozot­tan emelt szót Annak tudatában, hogy egy faluban az olyan alapvető élelmiszer­ből, mint a tej, negyed évig hiány lehet még azon sem csodálkozunk, ha az inge­rült vevők és eladók közt olykor szóvál­tásra is sor kerül. S a panasz nem is ezt taglalta elsősorban. Azt viszont szomorú szívvel vesszük tudomásul, hogy a válasz­levelek főként arra szorítkoznak, hogy bi­zonyítsák levélírónk panaszának megala­pozatlanságát saját szerepüket kifelejtve mindenből. Csak a tehetetlenség és a felelősségvállalás elutasításának jele le­het ugyanis az, hogy egy néven sem nevezett szállító szerződésszegésére be­szélik ki magukat. Újra ismételjük: szíve­sen olvastuk volna a válaszokban, honnan próbálták pótolni a keletkezett hiányt illetve: hogyan próbálnak a téli hónapokra is elegendő tejet és tejterméket biztosíta­ni a Jednota boltjaiba. Ez. sajnos, a leve­lekből kimaradt A „jó tanács" pedig, hogy hogyan állítható elő tejporból tej, csak egy újabb bizonyítéka a tehetetlenségnek. A „Csináld magad!" mozgalmat nem ilyen területeken kell népszerűsíteni, mert mi lesz, ha legközelebb a cipőboltban lábbeli helyett kapunk egy darab bőrt, meg egy talpat azzal az udvarias felszólítással, hogy ha nem akarunk mezítláb járni, varr­juk meg magunknak. Az igazi Visszhang — mely valóban arról tudósít hogy megvan a probléma felszá­molásának módja — még mindig várat magára. ami nekem állandó lekötöttséget jelent, vajon valóban szükség van-e?Nem élhet­nék végre kicsit a kedvem szerint? Mondjak le a szép mellékkeresetről ami­vel kellemesebbé tehetném napjaimat? Nem adtam Ildinek végleges választ. Már az is megfordult a fejemben, hogy pár évig még tovább dolgozom. Ez is megoldás lenne. Viszont a lelkiismeret is furdal, talán valóban önző vagyok, és a lányom nem oktalanul búcsúzott tőlem egy kissé hűvösebben, mikor első szóra nem fogadtam örömmel az ajánlatát. Ha a rózsacsokrára esik a pillantásom, elka­pom a szemem róla Mondd, mit gon­dolsz te az egészről? Mitévő legyek ? Adj valami tanácsot! Nem tudtam tanácsot adni. Csak egyet tudok. Ilyen kérdésekben, ame­lyekben végül is mindkét félnek igaza van, egyedül az egymás iránti önzetlen szeretet, megértés és messzemenő tapin­tat adhat tanácsot, hozhat csak megol­dást. nő 7

Next

/
Thumbnails
Contents