Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-22 / 13. szám
A március A gólya: kelepet. A gyöngytyúk: rikácsol. ’ A haris: harsog. A héja: girigol. A varjú: károg. A kakukk — a nevét kiáltja. A kuvik: kuvikol. A csér: rimánkodik. A iúd: gágog, béseg, gágároz. A veréb: csiripol. A páva: rikít. A ruca: hápog. A sas: vijjog. A seregély: csárog, zsinatol. A sirály: sír. A szarka: cserreg. A tövisszúró: csetteget. A vércse: visít, nyerít. A kis zsezse pedig: csicseget. No de a tyúk! Az aztán megyéről megyére így szólogat: karicsál, kodácsol, kotyog, kárál, kurrog, Ikotyol, krákog, karatyol, karácsál, kityög-kityog, vannyog, vattog, vattyant, vertyog." hónap Marsról, a közdelem és a háború istenéről kapta a nevét. A nagyon régen élt emberek hite szerint a „hadisten" a tavaszi vetéseket is védelmezte. A langyosodó, bár a tél hidegét még őrző földeken már mozgolódnak a magvak. Ezeket óvja Mars. Mars születése a római naptár szerint március elsejére esett. Édesanyja, Juno a virágok istennőjétől. Flórától kapott egy csodálatos virágot, s a virág illata tette anyává az istennőt. A háború istenéről elnevezett bolygónak, a Marsnak két holdja van; a Ftiobosz (iszony) és a Deimosz (borzalom)? Sokáig tartotta magát az a hit, hogy a Marson élőlények vannak, hiszen a tudósok is megállapították, hogy a Mars felszínén az élet legalapvetőbb feltételei megtalálhatók. Van egy kevés víz, valamennyi oxigén, van légköre, éjjelek és nappalok váltakoznak ott is, és vannak évszakok is, akár a Földön. Éghajlata azonban zord, és a földi tudósok feltételezései szerint csak igen-igen egyszerű, alacsony fejlődési fokon álló élőlények alkalmazkodhattak ezekhez a körülményekhez. így tehát nem valószínű, hogy értelmes lények lakják. A nappalok hosszabbodása hatással van a madarak életritmusára. A korán költő balkáni gerle már építi egyszerű fészkét, akárcsak a holló és az erdei fülesbagoly. A jóval nagyobb termetű az óriás uhu — latin nevén: Bubo bubo — sziklás üregekben, olykor fák odvábán költ március végén. Éjszakai madár, nem szívesen mutatkozik nappal, noha ilyenkor is nagyszerűen lát. Nagyon kell vigyáznunk rájuk, mert számuk egyre csökken. A bölömbika feketés rozsdabarna színű vízimadár. Nádasokban rejtőzködve él. Órákig áll mozdulatlanul lábtövére telepedve, kinyújtva törzsét, nyakát, ilyenkor inkább nádköteghez hasonlít, mint madárhoz. Kevesen látják, mert nehéz észrevenni, csak vastag bömbölése haitik: üü-prumb-üprömm-üü-umm. A nagy magyar tudós, Flermann Ottó összegyűjtötte a madarak „szavát". íme: „A bagoly: huhol, huhog, vihog, üvölt, sziszeg, sír, rikolt. A bíbic: jajgat. A bölömbika: bömböl, bufog. A daru: krúgat, szól. A fecske: csicserékel. A rigó: rikkant. A fülemüle: csattog. A fürj: pitypalattyol. k A galamb: burukkol, búg. ' ^ • A gerle: turbékol, kacag. a. Johann Wolfgang Goethe Korai Lomb közé tarka sz árnysuhogás : mennyei kardal zeng, fuvoláz. Kikelet, itt vagy Ilyen korán? Újra vidíthat fény. sűrű árny? Nyílik a bimbó a nap elé, ziimög a rigó szirmon a méh. Mozdulat, illat kél, remegő, izgat és altat a levegő. Völgy, liget? Oh hogy csörög a patak! Ezek a dombok? Ez az a pad? Ég tüze! friss kék! • Bérc, ragyogó! Hal nyüzsög ismét: arany a tó. Fordította SZABÓ LŐRINC álc/mÁK .1*
