Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-22 / 13. szám
A ‘ftáflkexeC és csak Hésx>he^o&íáS A gyógyterápia egyik hatásos formája Matyi nehéz eset Életritmusunk áldozatai A főorvosnő az intézet megtekintésére invitál. Korszerű egészségügyi intézet. Minden mindenütt nyugalmat, gondosságot, biztonságot sugároz. A folyosón a nővér hat év körüli kisfiút vezet. Járása ingadozó, tekintete merengő. Hozzáérve a főorvosnö megsimogatja buksi fejét, szólongatja, de a kisgyerek alig reagál. — Matyi nehéz eset ... Pelenkázni, etetni kell — öleli magához egy pillanatra, majd ismét a nővér kezébe adja. — Betegeink egy részét még magzat korában érte károsodás öröklött betegség, a szülő alkoholizmusa, dohányzása meg más egyéb környezeti ártalom miatt, de nemegyszer a nehéz szülés következtében szenvedett sérülést az újszülött. Szerencsére, egyre kevesebben vannak ilyenek, akiknek felépülésére kevés az esély ... Benyitunk egy osztályba. Padokkal, táblával, segédeszközökkel felszerelt tanterem, mint bármely iskolában. Matematika óra van, a tanító néni lassan, artikulálva magyaráz. A tanulók összeadnak, kivonnak. Csupán egyetlen kisfiú játszik gyurmával a szélső padban. Mellette félretolva a matematikafüzet. — Ez autó, ez ház, ez kutya — magyarázza készségesen kérdésemre. — Miért nem tanul a többivel? — Palika csak rövid ideig képes összpontosítani, gyorsan elfárad. Nem, nem kisegítő iskolába való, csupán nem volt még iskolaérett, amikor beíratták az első osztályba. Nem tudott lépést tartani a többiekkel és a kudarc erősen megviselte idegrendszerét. Ha felépül, persze további probléma lesz, hogy az óvodába már nem mehet vissza és az első osztályt is csupán jövőre kezdheti újra ... De mi legyen vele addig? Ilyen gondjaink is vannak — sóhajt a főorvosnö. — S a többi tanuló, aki itt ül az osztályban? — Talán nem túlzók, ha azt állítom: korunk életritmusának áldozatai. Rohanó életmódunk, a szülők örökös elfoglaltsága nem kedvez a gyermeknevelésnek. Bármennyire lelkiismeretesen gondozzák is gyermekünket a bölcsődében, óvodában — ott mégis csak egy a húsz közül, akinek számos kérdése megválaszolatlan marad, kevesebb figyelem, simogatás jut neki, mint amennyit igényel. Az egyiket érzékeA pihenőszobában a büntetését töltő Franciska is A főorvosnö. dr. Georgina Hrková nyebben érinti, a másikat kevésbé. Az egyik gyorsan reagál mindenre, a másik lassúbb, lemarad, kilóg a sorból s jön az „igyekezz!, egyél!, igyál!, öltözködj!, no, mozogj már, mi lesz veled!..." s a kicsi elbizonytalanodik, mivel nem képes eleget tenni annak, amit követelnek tőle ... S ha azután otthon folytatódik minden, ha nem ideális a helyzet... A szülőnek mindenekelőtt végig kellene hallgatnia a gyereket, ha az közlékeny, ha meg nem az, akkor érdeklődéssel faggatni, szóra bírni: mi minden történt az alatt, míg távol voltak egymástól. Sajnos, legtöbbször azonban jön az elutasítás : most nem érek rá ... Nem látod, mennyi dolgom van? . . Maradj csendben, menj a szobádba játszani, tanulni... Indulj aludni, legalább békesség lesz! Nincs más kiút számára, mint alávetnie magát a környezete szabta napirendnek. S lassan úgy érzi, mindenkinek útjában van, míg valaki észre nem veszi, baj van a gyerekkel, komoly baj... — Milyen tünetekkel kerülnek ide Önökhöz? — A kisebbeknél gyakori a dadogás, a bevizelés, a hányás, a szemhéjrángás, a rendkívüli nyugtalanság, éjszaka felriadnak álmukból. A nagyobbaknál tanulásban való hirtelen visszaesés, a minden iránti közömbösség, búskomorság, iskolakerülés, csavargás, és sajnos, mostanában elég gyakori az öngyilkossági kísérlet és a kábítószerélvezet is... Kiút a közömbösségből Az egyik műhelyszobában vagyunk, tizenöt-tizennyolc éves gyógykezeltek között. A felszerelés igen gazdag. Van itt sokféle szerszám, satupad, gyalu, festöholmik, varróeszközök. Mindenki azzal tölti idejét, amihez kedve, tehetsége van. A lényeg, hogy valami értelmeset produkáljon, működtesse a fantáziáját, kézügyességét, olyat alkosson, amiben örömét leli. Ez a gyógyterápia egyik hatásos és jól bevált formája. — Megdöbbentő, hogy ezeket a fiatalokat, amikor hozzánk kerülnek, mennyire nem érdekli semmi, milyen apatikusak minden iránt. Pedig tehetségesek, tele vannak ötletekkel, ha egy kis bátorítást, útbaigazítást és lehetőséget kapnak az önmegvalósításra. Nagy hiba, hogy divattá vált beültetni őket technikánk csodáinak kellős közepébe. Megkapnak mindent a magnótól a videóig, még az autóig is. A legfontosabbat, a velünk, a szülőkkel való élményközösséget azonban megtagadjuk tőlük. Nem látják, nem tudják, nem részesei mindannak a munkának, gondnak, amit az apa, az anya a család életszínvonalának biztosítása érdekében végez: a helyes családi munkamegosztásnak, az együtt végzett tevékenység közben a szülővel folytatott párbeszédnek, ami a serdülő pályaválasztására, egész jövőjére, kihat. Nem lehet a család szégyene Klári tizenhét éves. Kezében szaporán táncolnak a kötőtűk. Sandán ránk pislant. nő 4
