Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
A barcelonai háztetők nőket jóformán az első tankönyveinktől kísér: azokban a nők mindig valamivel alacsonyabban állnak a szociális ranglétrán, mint a férfiak. Az apa repülőtiszt vagy sikeres üzletember, az anya háztartásbeli, vagy a jobbik esetben betegekről gondoskodik ... A pozitív megkülönböztetés elvét valljuk: ha egy helyért férfi és nő folyamodik egyszerre, a nőnek kellene előnyt adni. Irene Papacontanidou, Görögország: Görögországban is nagyon sok a fiatal munkanélküli nő. Műszaki képzettségükről gyakran szinte tárgytalan beszélni, mert sajnos sok esetben írástudatlanok. Ezt a fogalmat ma már általában csak a fejlődő országokkal kapcsolatosan szoktuk emlegetni, de az az igazság, hogy sokuknál bizony hiányzik az alap. Ilyenek tehát a mai fiatal nők nézetei. Mindannyian képzettek, öntudatosak és — elégedetlenek. Annak ellenére, hogy megteremtették számukra a továbbtanulás lehetőségét, hogy tanulmányi eredményeik esetenként sokkal jobbak voltak, mint férfi társaiknak, mégis kevesebb kilátásuk van a megfelelő munkára. A vitába nagyon sok megoldásra váró nehézséggel „szálltak be". Specifikus, ám távolról sem magánjellegű, egyedi gondokkal. Tulajdonképpen társadalmi problémák ezek, ezért is jogos a követelésük, hogy a társadalom foglalkozzon rendezésükkel. Asszony a városatyák között Hogy milyen a spanyol nők társadalmi helyzete? Nem táncolnak önfeledten virágok között, ahogyan esetleg arra a turistakalauzokból következtetni lehetne. Nagyon sokáig a spanyol nők társadalmi helyzetét az erős vallási hagyományok, az előítéletek, a sokgyermekes családmodell, a férfitól való lelki és anyagi függőség határozták meg. A jelenlegi szocialista kormány igyekszik „modernizálni" az életüket, megadni nekik az önbizalmat és az önállóságot. Egyszóval törleszteni a frankóista rezsim nőkkel szembeni adósságait. A nők jogait az 1978-ból való alkotmány rögzítette. Néhány évvel ezelőtt alakult meg a nők társadalmi helyzetét kutató intézet, amely adatokat gyűjt és elemez a spanyol nők minden generációjának és szociális rétegének képviselőiről. Az intézetnek az egész országban vannak hivatalai. Egyúttal népművelő és tanácsadó munkát is folytatnak. Tavaly a kormány jóváhagyta a nők társadalmi felemelkedésének hároméves tervét, amely számos minisztériumot és autonóm kormányt is kötelez. A cél a nők egyenjogúságának kivívása minden terüle-Ramblas — a vásárcsarnokban tan: a polgárjogban, a családban, a munkában, a művelődésben, a kultúrában, az egészségügyben, a társadalmi és a politikai életben való részvételben, a nemzetközi együttműködésben. De vajon mennyire reális ez? A kérdés a barcelonai városháza hivatalnokának, Eurika Mataónak szólt. Dolgozószobájának ajtaján az áll, hogy a nők kérdéseivel foglalkozó szakosztály vezetője. A hivatalnok megjelölés természetesen a mi nyelvünkben nem megfelelő munkakörének kifejezésére. Ő maga dinamikus, mosolygós fiatal nő, aki eredeti foglalkozását tekintve történész, tagja a szocialista pártnak. Régóta dolgozik már a városházán, idejét nem osztja fel munkaidőre és szabadidőre. „Nehéz a munkám, olykor kimerítő, de nagyon fontos. Tervekből és jóindulatból itt nincs hiány, de anyagi gondjaink vannak, nem tudunk mindent fedezni, amire szükségünk lenne. Még mindig nincs elég bölcsődénk és óvodánk, bár már többet építettünk. A nők számára nagyon nehezen találunk munkalehetőségeket. Spanyolországban az összes nyugat-európai ország közül a legnagyobb a munkanélküliség. A nők többsége a terciális szférában dolgozik. A mezőgazdaságban és az iparban többnyire műszerészekként, operátorokként, de a legtöbben a szolgáltatásokban dolgoznak. Az első számú célkitűzésünk, amit sikerült megvalósítanunk, a vert és kínzott asszonyok menhelyeinek a létrehozása volt. Ezek az asszonyok, akik idekerültek, féltek a válástól, a szegénységtől, és ezért sokáig tűrték férjeik erőszakos és brutális bánásmódját. Ez egy olyan kérdés, amelyet sokáig mindenki magánügyként kezelt. Ma Spanyolországban összesen tizennyolc ilyen otthon van, ahol a nők ha csak ideiglenesen is, de menedéket találnak. Azon vagyunk, de ezt még egyelőre nem sikerült elérnünk, hogy a férinak tartásdijat kelljen fizetnie a nőknek és gyermekeknek egyaránt. Azok a nők, akik egész életüket otthon, a háztartás körüli munkával töltötték, nem szokták meg, hogy kiálljanak saját magukért, küzdjenek a jogaikért, hiszen sokszor nincsenek is tisztában azokkal. Ezért kell segítenünk nekik. 7 ermészetesen óriási a különbség a vidéki és a nagyvárosi nők életmódja között. A legeslegrosszabb körülmények között élő nőknek is szeretnénk segíteni, vagyis a prostituáltaknak. a kábítószerező és az alkoholista nőknek. Mi csupán itt a barcelonai városházán dolgozunk, aligha vehetjük vállunkra Katalánja minden asszonyának gondját. Bár az igazsághoz tartozik, az is, hogy azok a gondok, amelyek itt napirenden vannak, mintha az ország gondjainak koncentrált formáját öltenék magukra." GABRIELA PREVRÁTILOVÁ A szerző felvételei '
