Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
CSALÁDI KÖR Manapsag Európa szerte tanúi vagyunk a házastársi és családi kötelékek felbomlásának. Ugyanakkor növekszik a házasságkötések nélküli együttélések száma, főképp Svédországban és Dániában, ahol az összes újszülött 40 százaléka ilyen kapcsolatokból(ba) jön a világra. Csehszlovákiában ez a részarány ugyan csak 6—7 százalék, ám nálunk is növekvő tendenciát mutatnak a válások. Egy szomorú adat: 1945 után a múlt évben érte el a hazai válások száma a csúcsot — csehszlovák átlagban 2,64 válás jutott 1 000 lakosra, sőt a CSSZK-ban 3! Újabb válási hullámmal kell tehát számolnunk. Növekszik a nők válási aktivitása — 1987-ben 100 beadvány közül 64-et a feleség nyújtott be. Továbbra is a házasság 3.-4. éve a legkritikusabb időszak, és sajnos, tovább nő a válási árvák száma. A felbontott házasságok 73 százalékában kiskorú gyermekek vannak. A statisztikusok szerint a CSSZK-ban 1,15, az SZSZK- ban 1,23 gyermek jut egy elvált szülőpárra. S itt egy újabb tendencia is jelentkezik: egyre több két-, esetleg többgyermekes házasság bomlik fel... Bár a cseppet sem biztató jövőn (ti. hogy az elkövetkező években sem lesz kevesebb válás) semmit nem változtat a tény, hogy a nyolcvanas évek válásai némiképp különböznek az előző időszak válásaitól, mégis érdemes ezzel a problémával is foglalkoznunk. A legjelentősebb változás talán a válás — mint társadalmi jelenség belső differenciálódásában mutatkozik meg — amely szorosan összefügg bizonyos térbeli jellegzetességekkel. Ennek alapján Peter Gorán szociológus a válások ún. vidéki, indusztriális-urbanizációs és nagyvárosi típusáról beszél. A vidéki típus főként Észak- és Kelet-Szlovákia egyes területein követhető nyomon, s abban nyilvánul meg, hogy aránylag kevés a válás, a nők csak ritkán vállalnak benne kezdeményező szerepet, holott általában ők és a gyermekek a szenvedő alanyok. Ugyanis a valódi válóok itt többnyire a férj alkoholizmusa, durvasága, s a válás valóban megoldást, megkönnyebbülést jelent. A vidéki típus különben csak annyiban jelent falusit, amennyiben az illető kistelepülést még nem érte el jelentősebb mértékben az iparosítás és városiasodás folyamata. A nagyvárosi válástípusra, tehát Bratislava, Kassa (Kosice) és a többi metropolis válásaira jellemző az aránylag stabil, megállapodott arányszám. Uralkodó a nők válási aktivitása, ám ezek a nők gyakran mérlegelnek, inkább az eszükre, mint pillanatnyi érzelemkitöréseikre hallgatnak, és sok esetben visszavonják a válókeresetet. A legproblematikusabb helyzetekből sarjadó, s a legproblematikusabb következményekbe torkolló válástípus az indusztriális-urbanizációs válás. Azokra a területekre jellemző, ahol nagy a migráció, sok a régi környezetéből kiszakadt. Újabb hullám a láthatáron A 80-as évek válástípusai • Csehszlovákiai magyar „körkép" • Könynyíteni kell a válási árvák terhein gyökerét vesztett 'vagy új gyökereket még nem eresztett ember, sok a fiatal csalód, s épp azért, mert a lakosok nem ismerik egymást, rengeteg lehetőség nyílik házasságon kívüli kapcsolatok létesítésére. Ugyanis nincs igazi közösség, amely ellenőrzés alatt tartaná a házastársi-családi kapcsolatokat, amely segítene a felmerülő családi gondok másként látásában, s figyelmeztetne a válás negatív következményeire. Ugyanakkor a környezet is gyakran nyomasztó (pl. egy vadonatúj — tehát félkész — lakótelep), de a fiatal családok anyagi feltételei sem túl kedvezőek. S nem elhanyagolandó válási tényező, hogy épp az anyagi gondokkal küszködö fiatat családok azok, amelyek 70—80 százaléka szülői, nagyszülői „segély"-ben részesül, s ennek fejében kénytelenek eltűrni, hogy azok beleszóljanak házasságukba. Rengeteg konfliktus gyökeredzik itt! Az előbbiekben ismertetett általános jelenségek mellett olvasóinkat bizonyára érdekli a csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság válásának alakulása is. A most következő adatokat dr. Vladimír Wynnyczuk kandidátus, a demográfia jelentős hazai képviselője szolgáltatta szerkesztőségünk számára. A legutóbb publikált, azaz 1980-as adatokról van szó. 1980-ban a cseh országrészekben regisztrált válások száma kétszerese volt a szlovákiai válások számának. Az SZSZK ekkor a legalacsonyabb válási arányszámmal rendelkező európai országok közé tartozott, 1 000 lakosra 1,33 válással. Ugyanakkor a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság körében még kevesebb volt a válás 1 000 lakosra 1,02. Ez több szempontból is érdekes megállapítás. Hisz Magyarország Európa azon országai közé tartozik, ahol legtöbb a válás — 1 000 lakosra 2,56. Ugyanakkor, ami a szlovákiai magyarok születési arányszámát illeti (vagyis 1 000 lakosra számítva egy adott időszakban hány gyermek születik), inkább a magyarországihoz közeledik: a születési arányszám Szlovákia szlovák nemzetiségű lakosainál 1980-ban 19,7, a magyar nemzetiségűeknél 15,5 volt, a magyarországi pedig 13,8. További érdekes dolog: a hazai magyar nemzetiségű állampolgárok válási K LEŐSO RAJZA statisztikája csak a Szlovákiában élők esetében alacsony. A Csehországban élőknél 4,96 válás esik 1 000 lakosra, ami még a Csehországban élő szlovákok válási arányszámánál — 3,42 — is magasabb! Ez az adat a vegyesházasságok fokozottabb konfliktusérzékenységét is bizonyítja. Bár a nyolcvanas években a szlovákiai magyarok válási arányszáma alacsony volt, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fog növekedni. Hisz az 1980-as 1,02-vei szemben 1965-ben még csak 0,45 volt. Tizenöt év alatt tehát 127 százalékkal növekedett! V. Wynnyczuk szerint a szlovákiai magyarok körében is növekvő válási tendencia várható. S ennek okai nem is annyira a személyes tényezőkben (lásd tehát valamiféle vidéki válástípus) rejlenek, inkább — nemzetiségre való tekintet nélkül — a már említett iparosodás és városiasodás negatív kísérőjelenségeiben. Szerepet játszik továbbá a nők műveltségi szintjének emelkedése. Ma már egyre gyakoribb jelenség vidéken is. hogy az asszony azonos vagy magasabb műveltséggel rendelkezik mint a férje, s ezáltal már nem elégszik meg a hagyományos életmóddal, a hagyományos női szerepek hagyományos módon történő betöltésével. Igényesebb a férjével szemben is, és mivel általában munkaviszonyban van, nem függ tőle anyagilag sem. Summa summárum, ha a meglevő körülményeket nem tartja megfelelőnek, kilép a kapcsolatból. További fontos tényező: valamennyi szocialista országra jellemző, hogy a házasságok nagyon fiatalon köttetnek. S minél rövidebb együttjárás után, minél fiatalabb korban kerülnek össze a házastársak, annál reálisabb a válás veszélye. A házasságok 70 százaléka 10 éven belül szétesik. S legvégül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az átlagéletkor növekedésével megnő a házasság potenciális időtartama is. Ma már nem 20—30 év, hanem 40—50, persze, ha fel nem bomlik időközben. A házastársak hamarabb maradnak kettesben, hosszabb időt kell együtt élniük gyermekeik nélkül. Márpedig sok házasságnál éppen a gyermek az összetartó kapocs, s ha ez megszűnik, a szülök számára kényszerré válik a házasság. A válások számának jövőbeli csökkenése tehát semmiképp sem várható. Ezért V. Wynnyczuk a fokozott gyermekvédelemre való felkészülést sürgeti. Ennek célja, hogy a válófélben levő szülök és a már elváltak gyermekeire minél kisebb teherként nehezedjen az elszakadás. Sajnos, a tehernek csupán megkönnyítéséről beszélhetünk, hisz köztudott, hogy ezek a gyerekek rengeteget szenvednek. Sokszor még a kritikusnak mondott időszak letelte után is. Vannak, akik egész életükben! LAMPL ZSUZSANNA nő io
