Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-03 / 2. szám
A Picasso Múzeum egy csodálatos patríciuspalotában kapott helyet (Berenguer de Aguilar). A világhírű festő kilencszáz vásznat ajándékozott a városnak A barcelonai Gaudí Szállónak jó hangzású neve van. Viszont a név eredeti viselője, a híres katalánjai műépítész (a századfordulón alkotott Antonio Gaudi — a ford.) biztosan nem lenne elragadtatva a szálloda tőszomszédságában található nem túlságosan előkelő épületektől. Az egyik oldalán mozi, óriási plakátjain a hiányos öltözetű Staller Ilona alias Cicciolina — aki immár nem csupán pomócsillag, hanem olasz parlamenti képviselő is — invitál moziba. A szálloda másik oldalán levő épület apró piros lámpái pedig félreérthetetlenül a gyors és olcsó szerelmet ígérik. És mert az élet egy nagy komédiás, éppen itt szállásolták el azokat a fiatal asszonyokat és lányokat, akik a társadalmi szerepüket és érvényesülési lehetőségeiket megtárgyalni hivatott nemzetközi szemináriumon jöttek össze. Persze nem a szervezők — az UNESCO spanyolországi kirendeltsége, a Nemzetközi Diákszövetség és a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség — szertelensége miatt történt így, hanem annál az egyszerű oknál fogva, hogy a résztvevők többségének nem tellett egy jobb negyedre. A;Gaudí Szállónak azonban megvannak az előnyei is. Csak pár percre van tőle a világ egyik leghíresebb utcája, a Ramblas, amelyet több híres iró, többek között Karel Öapek is a „tollára vett". Az óváros majdnem három kilométer hosszú utcáján szinte minden megtalálható, van itt tengernyi virág, könyv, újság, képeslap, rikácsoló papagáj, kasztanyett, legyező, hímzett blúz, tarka szoknya, bőrtáska, torreádor-plakát, a hires barcelonai labdarúgóklub meze — minden nagyságban — és most még kapható az 1992-es olimpiai játékok jelvénye is. Sajátos szimbiózis alakult itt ki a tárgyak, a növények és a madarak színes forgataga és a tarka embertömeg között, a kikötőtől egészen a katalán térig és vissza. Lenyűgöző látvány, és eppen ezért újból és újból megihleti az Írókat, a művészeket. A szálloda még egy élménnyel szolgál: egy ■ ; hívatlan családi látogatáséval. Az erkélyről nyitott folyosós lakások, száradó ruhával teleaggatott erkélyek, ablakok látványa fogad. A szegények és legszegényebbek ilyen mindennapjai egyetlen turistakalauzban sem találhatók. Odaát a népes családok túlharsogják egymást, énekelnek, majd vacsorához ülnek. Akár még a tévéműsort is innen követhetnénk, ha nem hemzsegne a készülék előtt a sok gyerek. Az egyszerű barcelonai nem zárkózik el a környező világtól. Tulajdonképpen nincs is neki hova. A jövőnk ma kezdődik Juan Miró nadációjának modern épülete Montjuic fái között húzódik meg. A hely ellentétben a mozgalmas és fülledt városközponttal nyugalmat áraszt. Kiállításokat, szimpóziumokat, előadásokat és vitákat szerveznek itt, és bemutatják a kezdő művészek müveit is. A tizenhét országból érkező fiatal nők szintén itt találkoztak. A legidősebb közülük huszonnyolc éves volt. Szervezeteket és mozgalmakat képviseltek, elsősorban azonban azokat a kortársaikat, akik elhagyva az iskolapadot, a főiskolák előadótermeit, helyüket keresik a világban. S hogy ez nem is olyan egyszerű, azt a barcelonai beszélgetés is alátámasztotta. Krista Hollman, NSZK: A századfordulón érett nők és anyák leszünk. Éppen ezért a jövőnk már ma kezdődik. Részt kívánunk venni a társadalmi folyamatokban, szükségünk van tehát arra, hogy garantálják nekünk az értelmes, alkotó munkát. A hagyományos három K-t — Kinder, Küche, Kirche (gyerejelensége a csonka családok számának növekedése. A nőknek az ilyen családokban még rosszabb a helyzetük, mint a nyugdíjasoknak. Nem lehetünk közömbösek a fiatal prostituáltakkal szemben sem. Kanadában a prostitúció tiltott, de létezik. Azt a nézetet vallom, hogy legalizálni kellene, mert így jobban lehetne ezeket a nőket védeni, és talán kevésbé lennének kizsákmányolva. Sőt, speciális programokra is szükség lenne azok számára, akik abba szeretnék hagyni a prostitúciót. Manuela Cunha, Portugália: Nálunk rengeteg a munkanélküli fiatal nő. Korábban főleg az élelmiszer- és a feldolgozóiparban dolgoztak, de az iparágak modernizációja révén sokan munkanélküliekké váltak. Sok esetben nincs más választásuk, mint a bedolgozás, az otthon, feketén vállalt rosszul fizetett segédmunkái, idénymunka a technológiailag elmaradott mezőgazdaságban, vagy az emigráció. Nagyon sok 19 és 25 év közötti nő keres megélhetést a határon túl, főleg Kanadában és Svájcban. Többnyire szállodákban dolgoznak, a konyhán; segédmunkásként vagy szobalányként. Vagy itt is a mezőgazdaságban. A főiskolákon tanulhatnak ugyan a nők, többnyire viszont nem fejezik be a tanulmányaikat. A fiatal nőknek még diákéveik alatt állandóan azt kell hallaniuk, hogy jövendő anyákként hivatásukban — perspektivikusan — nincs érvényesülési lehetőségük. Az ötvenen felüli nőknek meg még kevésbé ... Yvette Isambert. Franciaország: Az elnökválasztás előtt hangot adtunk azon követelményünknek, hogy a háztartásbeli, gyermekeiről gondoskodó nő kapjon fizetést. NEMCSAK VIRÁGOS (egy nemzetközi szeminárium „képei") kék, konyha, templom) — új tartalommal telítettük: Kinder, Komputer, Kampf (gyerekek, számítógép, küzdelem). Mert jogainkért még mindig küzdenünk kell. Nagyobb nehézségek árán jutunk munkához, mint a fiúk. És nagyon nehéz szakmát tanulni, mert a fiatal nők mintegy kétharmada számára egyszerűen nincs szaktanintézeti hely. Lotta Carlson, Svédország: A hagyományos értelemben vett női munka visszaszorulóban van. Az új technológiák bevezetése azonban kihatással van a nők életére is. Csökken a munkahelyek száma. Természetesen a technológia, mint olyan, nem lehet ellenség, csak éppen a nők nincsenek eléggé felkészülve a bevezetésükre. Michelle Duncan, Kanada: Nálunk a nők huszonhat hagyományos hivatásból választhatnak. A férfiak szinte háromszázból. A bérezésbeli különbségek továbbra is megvannak. Kanadában az oktatás nagyon drága. az egyetemeken a tanuló nők százalékaránya alacsony. Korunk egyik figyelmeztető Úgyszintén foglalkoztat bennünket az itt dolgozó vendégmunkások asszonyainak helyzete. Több mint egymilliónyian vannak itt, főleg Észak-Afrikából. Az iskolarendszer pedig egyre jobban összefonódik az iskoláztatás feltételeit diktáló nagyvállalatokkal... Nadys Lerenz, Ausztria: A háztartásbeli nő fizetése nem megoldás, hanem egyenesen katasztrófa. Megfosztja a nőt a munkaerőpiacon való érvényesülés perspektívájától, nem ösztönzi az egyenjogúságra. Nem szakmunkáról van szó, tehát a fizetés is ennek megfelelő lenne. Határozottan ellenzem ezt! Camille Cooper, Egyesült Államok: Nagyanyáink mindenfajta képzettség nélkül élték le az életüket, anyáink megszerezték, mi pedig nagy számban tanulunk. De tulajdonképpen fölöslegesen, mert nem kapunk a képzettségünknek megfelelő munkát. Óriási ellentét van ma a lehetséges elérhető képzettség és az annak megfelelő munkalehetőség között. A megkülönböztetés bennünket
