Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-15 / 12. szám
Aki kitalálta, hogy ebben az országban március legyen a könyv hónapja, nyilván a tavaszra is gondolt. A megújhodásra, a mozgásra, az addig láthatatlan burjánzás láthatóvá válására. Olyan erőáradásra, amely az ország legeldugottabb pontján is érzékelhetővé válik. Úgy vélhette, a tavasz első hónapja azért is Hihet e rendezvényhez, mert egy-egy könyv szellemi ereje, érzelmigondolati töltete akként segítheti újjászületni az embert, miként a tavasz a természetet. S talán számtalan álmot is szőtt arról, hogyan kellene tartalommal megtölteni ezt a hónapot. Megfordulhatott a fejében, hogy a legnagyobb elismerésre számító kötetek megjelentetését az évnek erre a hónapjára kellene időzíteniük a nyomdáknak és kiadóknak. Úgy vélhette, a kiadói, a nyomdai és a jóváhagyó illetékesek haj-Talán a jövőben landók lesznek latba vetni tudásukat és meggyőző erejüket, hogy a valamilyen szempontból sikerre számító könyvek késedelem nélkül a pultokon legyenek. Azt meg egyenesen magától értetődőnek tarthatta, hogy nem tagad meg semmilyen áldozatot és segítséget attól, aki a cél érdekében dolgozik, hiszen a könyvhónapot az ország nagy horderejű rendezvénysorozatának képzelte, amelyben az irodalomkedvelő, rendszeresen olvasó réteg szenvedélyes ragaszkodása, megnyilatkozásai révén évről évre szűkül majd a passzív vagy egyáltalán nem olvasók köre. Valahogy úgy remélhette, hogy a könyvhónapra megjelentetett kötetek régen halott vagy éppenséggel még élő szerzői automatikusan a kortárs gondolkodó rangfokozat viselőjévé avatódnak. S kellene ennél jobb üzleti fogás, hathatósabb ösztönzés könyvvásárlásra, olvasásra? Eközben a tapasztalat formaságokról beszél. Rendezünk dedikációs délutánokat, író—olvasó találkozókat, publikálunk ehhez hasonló jegyzeteket, olykor dolgozatokat is a könyv szerepéről, interjúkat kiadói gondokról, terhekről. És kiállításokat láthatunk, amelyeken több éve kiadott könyvek is közszemlére tétetnek. A jól ismert központi kiállításon, a szokásos évi „könyvaratáx son" is csupán az addig megjelent könyvek láthatók és kaphatók (bár az előző év napok alatt szépkapkodott sikerkönyveiből ezen is csak egy-egy díszpéldány áll mutatóban), erre az alkalomra időzített köteteknek se hírük, se hamvuk. így hát az olvasó valahogy kimarad az egészből, valahogy semmi sem új neki. Természetesen, arról az olvasóról van szó, aki rendszeresen figyeli a könyvkiadást, s ha elmegy is egy ilyen könyvkiállításra, türtőztetnie kell magát, hogy a tavalyi év meg nem szerzett, elmulasztott sikerkönyveit ne csenje el. Aki nem figyeli a könyvkiadást, annak természetesen minden ilyen könyvszemle új, csakhogy nagy valószínűséggel éppen neki mindegy, milyen kötetek díszelegnek a tárlókon. Könyvesbolti árusokat kellene megkérdezni, hogy a többi hónaphoz képest (a novembert és a decembert leszámítva), mennyivel nagyobb a márciusi bevételük, s vajon annak köszönhetöen-e, hogy ebben a hónapban több a magánvásárlójuk, vagy csak annak tulajdoníthatóan, hogy márciusban az intézmények, a különféle szövetségek és szervezetek a „könyvhónapi akció" révén kipipálnak egy vállalást. A kettő közti különbség szótlanul vall arról, hogy a könyvhónappal felébresztett könyv iránti igény milyen mértékig művi, s milyen mértékig természetes, mondhatni, valós szomjat oltó. Mindez, és sok hasonló jelenség azt sugallja, hogy felszíni mozgás — vitathatatlanul — van. A könyvkiadók és a felelős kultúraszervezők rendhagyóan többet tesznek-vesznek, sürgölődnek márciusban. Az érintkezés, a közvetlen kapcsolat azonban mintha csak rájuk és magukra a könyvekre korlátozódna. Mintha még nagyon sokat kellene tenni azért, hogy amit a könyvhónap egykori kiötlője elképzelt, az megvalósuljon. Hogy márciusban, a könyv hónapjában az igazi érintkezés irodalom és nép, könyv és olvasója között létrejöjjön, jobbik esetben; elmélyüljön. SZIGETI LÁSZLÓ Beer Gábor felvétele A Szlovák Nöszövetség hetilapja XXXVII. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRÚD Helyettes főszerkesztő: NÁDASKYNÉ ZÁCSEK ERZSÉBET Szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovák Nőszövetség KB Zívena kiadóvállalata. 812 64 Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Leninovo námestie 12. Telefon — titkárság. 334 745 — Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési dij negyed évre 36,40 Kés. — Külföldi megrendelések: Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedicia a.dovoz tlace, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) — 1900 Budapest. XIII., Lehel út 10/a. Előfizetési díj: évi 180,— Ft — Csekkszámlaszám MNB 215—96 162 — A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciame, n. p., 042 67 Kosice, Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza! Cimlapunkon: Prikler László felvétele a Fehér Nyom szlovákiai siversenyen készült.' nő 2
