Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-03 / 2. szám

ság túlságosan egyhangú és unalmas volt számukra. Mivel cellatársak vol­tak szóba jött köztük sok minden, s leleményességük mellett gyakorlati­asságukat is bebizonyították. Az öt­let krímifilmbe illő és bizony merész volt: kitervezték a vizsgálati fogság­ból való szökésüket, s megszületett annak végrehajtási terve is. 1987 decemberének végén mege­gyeztek, hogy romlott ételt esznek, majd betegséget színlelnek, hogy polgári egészségügyi intézetbe szál­lítsák őket, ahonnan gyerekjáték lesz megszökni. A romlott szalámi, a hé­jastól fogyasztott főtt tojás, a vako­lat és a fémcsavarok elfogyasztása után a várt rosszullét elmaradt. Ezért Szilveszter napján, amikor a fegyinté­zetben szerintük kisebb létszámú börtönőmek kellett volna lennie, úgy döntöttek, hogy becsalják a cellába az ügyeletes tisztet, megtámadják, lefegyverezik, és elveszik kulcsait. Roman P. kitörte a cella egyik abla­kát. a csörömpölésre néhány ügyelő bement, az ajtó előtt pedig további tisztek jelentek meg. Erre inukba szállt a bátorságuk, tervük végrehaj­tásától elálltak. A tárgyaláson azzal védekeztek, hogy egyikük sem kezdeményezte a terv végrehajtását csupán elképzelé­sük volt róla. Végül is beismerték szándékukat és megbánták tettüket. A bizonyítás során a tanúvallomá­sokból kiderült, hogy korábban más módozatokat is elterveztek, miköz­ben egy további cellatársuk megpró­bálta őket lebeszélni tervük végre­hajtásától. A bíróság BTK 7. §-ának 1. bekez­dése, illetve 171. §-ának 1. bekezdé­se és b./ pontja értelmében a hivata­los határozat megszegésére való fel­készülés bűnében találta őket bűnös­nek, melyre öt évig terjedő szabad­ságvesztés is kiszabható. Mivel fi­atalkorú bűnelkövetőkről van szó, a büntetés felső határa nem haladhatja meg a két és fél évet. A bíróság a vádlottak személyéről megállapította, hogy Anton K. rende­zetlen családban nevelkedett, szülei nem törődtek vele, ezért inkább nagyanyjánál élt. Az alapiskola elvég­zése után szakmunkásképzőbe ke­rült ahol a sorozatos mulasztások miatt nem volt osztályozható. A múlt évben a szocialista tulajdon ellen kö­vetett el bűncselekményt, ezért idén januárban kapott 17 hónapos sza­badságvesztést. Roman P. elvált szü­lők gyermeke. Anyja és annak mosta­ni férje jó családi hátteret próbáltak neki biztosítani, de igyekezetük hi­ábavalónak tűnt. A szaktanintézet­ben igazolatlanul hiányzott, csavar­­gott és lopott. A szocialista és ma­gántulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeiért ez év májusá­ban 8 hónapos szabadságvesztésre ítélték. Stefan S. ugyancsak rossz családi háttérrel bír. Hatan voltak testvérek, s közülük csupán kettőt neveltek otthon szülei, ő maga éve­kig a zlatovcei gyermekváros nevelt­je volt, majd a Safárikovói ifjúsági nevelőintézetben fémmegmunkálói szakmát tanult Ez év februárjában már negyedszer feleit szocialista tu­lajdon sérelmére elkövetett tettéért, és akkor 15 hónapos szabadságvesz­tést kapott. A martini járásbíróság mérlegelve a vádlottak előéletét, tettük társadal­mi veszélyességét és az átnevelés esélyeit, úgy döntött, hogy ebben az esetben csak represszív büntetések kiszabásával biztosíthatja a törvény­ben meghatározott célt, s mivel a vádlottak tettüket azelőtt követték el, hogy más bíróságok jogerős ítéle­tet hoztak volna ellenük, halmazati büntetésként Anton K. 17, Roman P. 11 hónapos szabadságvesztést ka­pott, melyet a fiatalok javító-nevelő intézetében töltenek le. Stefan S.-re aki a bírósági tárgyalásig már betöl­tötte 18. életévét, 14 hónapos sza­badságvesztést szabtak ki, melyet első fokú javító-nevelő intézetben kell majd letöltenie.-fkr-I Mindenféle Lakótelepeink megszokott kora reggeli látványa az álmos, nyűgös csemeté­jükkel bölcsődébe óvodába rohanó anyu­kák egész sora. Egyik reggel lakásom nyitott ablakán át jól behallatszott az egyik anyuka és a 3—4 éves keservesen síró kisfia között folyó szűkszavú párbe­széd. — Nem akarok menni — ordított a kislegény. — Fogd be a szád.' — rivalI rá a mamája. Azután, hogy ez többször megismétlő­dött, akaratlanul is az ablakhoz léptem. — Nem akarok menni — hajtogatta egyre, sírással küszködve a fiúcska. — Mondtam már. fogd be a szád! — kiabált az anyuka, és egy jókora — bizo­nyára nevelési célzatból — nyaklevessel próbált érvényt szerezni akaratának. Amíg el nem tűntek a tömbházak sűrű­jében, számoltam, ötször kapott fejére a gyerek. Mindez fél hat körül játszódott le. Hogy hová és miért nem akart menni a fiú, a párbeszédből nem derült ki. BODZSÁR GYULA komédiája a „Sándor. József, Benedek" elnyerte a nagyszámú közönség tetszését. Örömmel láttuk, hogy megtelt a három­száz nézőt befogadó terem, s hogy már lassan kinevelődik ebben a központi köz­ségben is egy színházlátogató, nemes kul­túrát igénylő közönség. A művelődési ház dolgozóin kívül a szervezésbe bekapcsolódott mindkét köz­ség Torna és Áj (Háj) nőszervezetének és a Csemadok szervezetének vezetősége, de a nyugdijasklub is jegyet biztosított tagja­inak. Köszönetét mondunk a színház veze­tőségének a kölcsönadott autóbuszért, amely lehetővé tette, hogy minden érdeklő­dő részt vehessen a színvonalas előadáson. Virágcsokor helyett hadd álljon itt a nyilvános köszönet mind a tíz szereplőnek, kiváltképpen Kövesdi Szabó Máriának és Lengyel Ferenc érdemes művésznek az élvezetes játékért, E kedves kis komédia igazi kikapcsolódást nyújt idősnek, fiatal­nak egyaránt. Érdemes megnézni! FARKAS RÓZA Ahhoz, hogy lakásunk otthonos le­gyen, kell egy-két saját, kiagyalt, vagy másutt ellesett ötlet. Erről gon­doskodott a deáki (Diakovce) nőszerve­zet. A közelmúltban rendezett egy elő­adást a virágkötésről, melyet Mederli mérnöknö tartott, aki egyben bemutat­ta ötleteit is. Mivel a téli hónapokban nélkülözni kell a friss vágott virágot, olyan virágok, szobanövények kerültek bemutatásra, amelyek főleg a téli hóna­pokra jellemzők. Ilyenkor a lakásokban előkerülnek a száraz mezei virágok, fe­nyőágak, a zöld szobanövények. Sok helyen még akad krizarrtén vagy az üvegházakban termesztett szegfű is. El sem hinné az ember, hogy az említett virágokból szobanövényekből micsoda ötletes és kedves virágcsokrokat, faldí-Fastapssal jutalmazta a MA TESZ székét lehet készíteni. Thália Színpadának előadását a tor- Az ünnepi terítés is csak akkor lesz nai (Tumianske Podhradie) nézőközön- igazán hangulatos, ha az asztalon he­ség. Békés József és Madarász Iván zenés lyet kap a virág. A régi kis teáskancsók is felhasználhatók ilyen célra, de a fél­bevágott almába is beleszórhatok. Végül az előadó szaktanácsokat osz­tott a jelenlevőknek, akik nemcsak jó és hasznos tudnivalókkal, hanem egy-egy kisebb vagy nagyobb ott készített vi­rágcsokorral, virágdísszel térhettek haza. V. A. Mélyinterjú Jonathannal — Csókolom a szép piros orcádat, Jo­na thanka! Hogy vagy ? — Nem valami jól! — De hiszen csoda jó színben vagy! — A látszat csal!. . . Tapogasson csak körül!. .. Csupa ütödés-verődés, héjaláfu­­tás vagyok! — Megviselt a sok viszontagság, ugye?! Az időjárás, a kártevők, a durva ráz ogat ás. Ládákba be. aztán ki, bevagoní rozás. sok kilométernyi zötykölődés. aztán megint ki, fel az autóra, onnan te. üzletbe be!. . . — Fatális tévedés kérem!... Életpá­lyám egészen szerencsésnek mondható. A magyarországi Szabolcsban, ahol megszü­lettem. virágzásomtól kezdve nagy becsben tartottak. Megkülönböztetett módon gon­doskodtak rólam! A sokévi átlagot alapul véve, a múlt nyári időjárás sem volt a legrosszabb. A kártevőket pedig ártalmat­lan szerekkel tartották távol tőlem. Ami a begyűjtésemet illeti: diáklányok és fiúk létrákon állva, kézzel szedtek le a fáról. Óvatosan ízléses ládikákba helyeztek azonmód konténerekbe raktak, ügyelve rá, nehogy megnyomódjak! A konténerek lég­kondicionált kamionokban egyszuszra ide­szállítottak!. .. Akkor üde, sértetlen mo­solygós Jonathan (alma) voltam! Aztán hamarosan átraktak egyik helyiségből a másikba Ez alkalommal kezdtek el dobá­lózni velem. Egyszer ki is fordítottak ké­nyelmes ládikámból... Akkor kaptam az első üléseket! .. . Bár a sérülések kívülről még most sem láthatók, héjam alatt már akkor, két-három helyen is bámulni kez­dett a húsom! .. . Képzelje el, még belém is rúgtak! .. . Ott, akkor először! .. . Mert azután ha leestem, mindig lábbal terelgettek helyemre! — Szegénykém, emlékszem, a mérleg­ről is legurullál! — Jaj, a mérleg, az egy külön kategó­ria! Háromszor kerültem rá, de állandóan túlsúlyt okoztam. Az eladó kislány minden alkalommal visszahajított a kb. kétméter­­nyire lévő nag)’ ládába! Csupa folt lettem! Közben két munkaszüneti nap is volt.. . Izután jött értem maga, és elhozott. . . Tudom, ha a beteg részeimet eldobja, már csak fele ekkora maradok!... De ne haragudjon, ennek nem én vagyok az oka! Sajnos a társaim is mind így járnak! — S én mit tehetnék értetek ?!... — Talán nem ártana, a gyümölcsboltok eladóinak tudtára adni. hogy a maguk országa, milyen gyönyörű drága autók­kal fizettek értünk! KOVÁCS JÓZSEF nö 7

Next

/
Thumbnails
Contents