Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNSZ KB elnöke Ránk köszöntött megint a fenyőitlatú új esztendő. Ajándékokkal megrakottan érkezett, gyermeknek-felnőttnek egyaránt sok-sok örömet okozott. A nyugodt, békés napokban millió jókívánság hangzott el, ezernyi szándék fogalmazódott meg. Reménykedve kívánunk egymásnak boldog napókat. Ötmilliárd ember közös otthona ez a világ, és közös célokat fogalmaznak meg a földkerekség valamennyi országában. Azt kívánjuk mindannyian, hogy még gazdagabb, még bőkezűbb legyen ez az év az összes jóakaratú ember számára. Minden lehetőségünk megvan, hogy megvalósuljanak ezek a szándékok. Szívós alkotó munkával, helytállással gondoskodunk arról, hogy ne hervadjon el a béke olajága, hogy a nemzetek békés együttélése nyomja rá bélyegét a jövő esztendő minden napjára. Megvan rá az okunk, hogy ink tettekkel is, érzelmektől áthatott magatartásukkal is kifejezésre juttatták, hogy megalkuvás nélkül küzdenek a békéért, a békéhez kapcsolódó erkölcsi értékekért. Mind az elmúlt esztendő eseményei, mint az új év feladatai arra ösztönöznek bennünket, hogy elmélyültebben gondolkozzunk el a megtett útról, de azokról a mérföldkövekről is, amelyek az új szakasz nyomvonalát jelzik. Nagy felelősséggel vegyük számba az egyéni feladatokat, de a munkahelyi és a közösségi teendőket is. Jelentős eredményeket értünk el. Asszonyaink, lányaink helytálltak a társadalmi életben és a termelésben, pótolhatatlan szerepet töltöttek be a családról való gondoskodásban, a gyermeknevelésben, a közösség alkotóelemeinek szilárddá kovácsolásában. Napjainkban a Szlovák Szocialista BÉKÉS NAPOKAT! derülátók legyünk, hiszen az emberiség történelmében először fordult elő, hogy a fegyverzetek növelése helyett, az atomfegyverek felhalmozása helyett a tömegpusztító eszközök fokozatos megsemmisítéséről hoztak döntést. Nagy lehetőségeket jelent ez a világ számára, és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy a lehetőség tartós békévé váljék. A nők, az élet megújulásának letéteményesei számára a béke jelenti a remény áldott napsugarát. Jól tudjuk, mekkora kincs a béke, hiszen közöttünk élnek még azok, akik átélték a háború vérzivatarát, azok, akik 44 évvel ezelőtt boldogan fogadták a Szovjetunió hős katonáit, akik vérüket hullatva oly sokat tettek a béke megteremtéséért. Az elmúlt évben a szocializmus első állama létrejöttének 70. évfordulóját ünnepelve is ezek a béketörekvések vezérelték azokat, akik az új nemzetközi politikai gondolkodás szellemében a béke szilárdításán fáradoztak. E törekvések érvényre juttatásához hazánk is erőteljesen hozzájárul. Tisztában vagyunk azzal, hogy csak békében tudjuk felnevelni gyermekeinket, csak békében lehet szocialista hazánkat az eddigi úton haladva felvirágoztatni. Tisztában vagyunk felelősségünkkel, ezért konkrét tettekkel, mindennapi alkotó munkával támogatjuk a béketörekvéseket. A nők moszkvai világkongresszusán résztvevő csehszlovák küldöttség is egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy miként tekintünk mi a béke és a háború kérdésére, hogy miként vélekedünk a leszerelésről, a nemzetek közötti együttműködésről. Az év végén nagy érdeklődéssel és büszkeséggel figyeltük a sorsdöntő világpolitikai eseményeket, Mihail Gorbacsov elvtárs Egyesült Államokban folytatott leszerelési tárgyalásainak eseményeit. Egyszerre dobbant a szívünk és egy emberként óhajtottuk, egyezzenek meg a két nagyhatalom felelős vezetői a pusztító fegyverek megsemmisítésében. Ezt ezernyi munkahelyen, sok-sok nagygyűlésen kifejezésre is juttattuk. így volt ez például a Senicai járásban is, ahol a dolgozó nők megvitatták a nők moszkvai világkongresszusa határozatait és ugyanakkor határozottan támogatták a Szovjetunió békekezdeményezéseit, amelyek eredményeként Mihail Gorbacsov elvtárs találkozott Ronald Reagannal, az USA elnökével. Asszonyaink, lánya-Köztársaság alkalmazottainak csaknem a fele nö. Mindenütt jelen vagyunk. Ott vagyunk mindenütt, ahol szükség van az áldozatvállalásra, a rátermettség és a tehetség érvényesítésére. A produktív korú nők több mint 70 százaléka van most munkaviszonyban, és ha ehhez azokat is hozzászámítjuk, akik hivatásakra készülnek fel, illetve szülési szabadságon vannak, akkor kiderül, hogy asszonyaink, lányaink csaknem 89 százaléka kapcsolódik be közvetlenül a nemzeti vagyon gyarapításába. Egyes ágazatokban a nők vannak többségben. így van ez például az egészségügyben és az iskolaügyben, ahol részarányuk 78, illetve 72,9 százalék. A textiliparban ez 71, a készruhaiparban pedig 81,2 százalék. A tudományos-kutatási szférában 40,1 százalék a nők részaránya. Mindez azt bizonyítja, hoy a szocialista építés időszakában megvalósult a nők tényleges egyenjogúsítása, de azt is, hogy kommunista pártunk állandóan nagy figyelmet fordít a nők helyzetének, élet- és munkafeltételeinek javítására. A törekvések azonban azt is megmutatják, hogy mit vár el a nőktől a társadalom, hogy ma, az átalakítás és a gyorsítás korszakában a munka hatékonyabbá és színvonalasabbá tétele az elsőrendű feladata. A CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa által kijelölt, és a CSKP KB 4., 5. és 7. ülése, valamint az SZLKP KB ülései által hangsúlyozott feladatokat maradéktalanul teljesítenünk kell, ha következetesen érvényesíteni akarjuk az átalakítás és a gyorsítás irányvonalát. A CSKP KB decemberi ülése értékelte az eredményeket, a szándékok megvalósítását, és rámutatott, hogy számunkra nem létezik más út, csak az igényesség útja. Tehát le kell küzdenünk a fogyatékosságokat és a problémákat. Ez csak olyan alapvető emberi értékek következetes érvényesítésével lehetséges, mint amilyen a színvonalra törekvés, az alkotó gondolkodás és a személyes felelősség. Mindannyiunktól függ, hogy milyen eredményeket érünk el. Függ az ipari és mezőgazdasági termelésben dolgozóktól, a társadalomirányítási területeken munkálkodóktól, de függ a tudományban, a kutatóintézetekben és az intézményeinkben dolgozóktól is. Következetességre, pontosságra, áldozatkészségre, kezdeményezésre, alkotókészségre, színvonalas döntésekre van mindenütt szükség. Felelősséggel, az átalakítási folyamatok aktiv támogatásával lássunk ezért munkához. A felelős dolgozók törődjenek a nők élet- és munkakörülményeinek javításával, mindenütt felelősen elemezve a konkrét feltételeket. Ezt a követelményt hangsúlyozta a CSKP XVII., illetve az SZLKP kongresszusa, és két esztendővel ezelőtt kiemelte e feladatot az SZLKP KB Elnöksége, az SZSZK NF Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, valamint a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának azon ülése is, melyen a nők élet- és munkakörülményei szerepeltek a tanácskozás napirendjén. Mindez azért kapott megkülönböztetett hangsúlyt, hogy elősegítsék az összhang megteremtését a nö anyai, dolgozói és közéleti szerepe között. A nőnek mindent meg kell tennie a családi tűzhely őrzéséért, a család összetartásáért, a családért, mely a szocialista állam alapsejtje. Ezért az eddiginél többet kell tenni azért, hogy a nők teljesíthessék e feladataikat. A nőnek egyenlő jogai vannak a munkára, a művelődésre, de hogy élhessen is ezekkel a jogokkal, lehetőséget is kell számára teremtenünk a sokoldalú egyéni fejlődéséhez, ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse anyai küldetését. A kötelező érvényű intézkedések megvalósításának részeredményei bizonyítják, hogy nem vagyunk következetesek a dolgozó nők élet- és munkafeltételeinek javításában. Az egyes ágazatokban, termelési-gazdasági egységekben szüntelenül a háttérbe kerülnek ezek a teendők, noha az irányvonal világos: a szociális-gazdasági fejlődés szimbiózisát kell megteremtenünk. Elégedetlenek vagyunk a szolgáltatások színvonalával, a félkészáruk választékával, hiányoznak a gyermek- és ifjúsági klubok és sorolhatnánk tovább, mi mindenre lenne még szükség. Mindezek a fogyatékosságok nehezítik a nők úgynevezett második műszakját. Márpedig a társadalmi átalakítás a további forradalmi változásokkal együtt megköveteli, hogy a családban is nyugodt légkört teremtsünk, hogy mindenütt javuljanak az emberi kapcsolatok. Hiszen a következő évezredben munkába lépő nemzedékek csak ilyen körülmények között készülhetnek fel a jövő igényes feladataira. nö 3