Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-09 / 7. szám

Két évig évig tartó munka, négyszáz helyszín, háromszázötven színész, körülbelül ötven főszereplő, két teljes — összesen hetventagú — forgatócsoport, 62 205 beállítás, 15 000 m nyersanyag, több mint 1 300 perc műsoridő, egy-egy díszlettervező, operatőr, rendező — ilyen a Földiek című új televíziós sorozat dióhéjban elkészíthető mérlege. Ez persze, még távolról sem minden, ami elmondható róla.

Huszonkét estét betöltő sorozat közvetítését kezdte meg január 10-én a Csehszlovák Televízió. Február végéig hetente háromszor — kedden, csütörtökön és vasárnap — fómüsoridőben követhettük-követhetjük nyomon e konvencionálisnak aligha mondható sorozat hőseinek sorsát. A televíziós sorozat a februári győzelem évfordulójának tiszteletére készült. Alapjául Jaroslav Matéjka két regénye, a Földiek és árulók (1979) és a Hová mentek, földiek ?(1981) szolgált. A regényíró Radovan Urbannal együtt írta a film 1 670 oldalas szövegkönyvét. A sorozat megrendezésének feladata a fiatal, de már tapasztalt televíziós rendezőnek, Jirí Adamecnak jutott. Öt a Fiatalok Tévéklubjának rendezőjeként ismerhettük meg pár évvel ezelőtt, aztán számos dokumentumfilmet, szilveszteri műsort és tv-játékot rendezett. Még ismertebbé a televíziós sorozatok tették (pl. Felnőttkorunk vizsgái, Hatan voltunk, Mentők). Jin' Adamec 1948-ban született. Tekinthetjük ezt a dátumot véletlen egybeesésnek is,■a sorozat azonban mindenképpen magán viseli azt a látás- és ábrázolásmódot, amely a világháborút és a februári eseményeket meg nem élt generációnak a sajátja. Elfogulatlanul szeretné megítélni apáik tetteit. Az elmúlt negyven évben száa februári eseményeket, mozgatórugóival és előzményeivel együtt (a film elején 1942-t írnak). Különösképpen azért, mert meghatározták a következő generációk életét, mindennapjait és azért is, mert akik akkor éltek, másak voltak, mint mi vagyunk. Másak voltak — mondta egy nemrégiben kémos hasonló témájú alkotás született, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy közülük nem mind viselne el mélyrehatóbb — tartalmi és művészi — elemzést, legyen az irodalmi mű, színdarab, tv- vagy éppenséggel rádiójáték, esetleg film. Érdekesnek bizonyult tehát a feladat a rendező számára, aki azt tartja, hogy kötelességünk ismemi

szült beszélgetésben Jirí Adamec —, és sajnos, a mi hátrányunkra; kevesebbet gondoltak talán önmaguk kényelmére, volt önálló véleményük, s elveikhez mindvégig hűek maradtak... Maga a történet Petr Vitásek története, akit Jan Sfastny negyedéves főiskolai hallgató alakit. A színhely egy dél-morvaországi kisváros. Iskolásként ismerjük meg a főhőst a sorozat elején. Sorsát, életét azokéval osztja, akik serdülőként élték át a háborút s a fasiszta megszállás idején értek felnőtté.

Nem könnyű feladatra vállalkoztak a filmsorozat készítői. Eredetileg Jaroslav Matéjka két regényének két egész estét betöltő filmváltozatának gondolatával foglalkoztak. A bonyolult téma, a főhős drámai fejlődése, maga a cselekmény, a sajátos nyelvezet és nem utolsósorban az egyéni hangvételű humor — úgy tűnt — azt a formát kívánja. Végül azonban a regényíró a sorozatra „szavazott". 1986 májusában kezdődött a forgatás a Barrandov Filmstúdió egyik legnagyobb műtermében, itt készültek a belső felvételek. Tavaly októberben volt az utolsó forgatás, s az utómunkálatok rekordidőben készültek el — az év végéig. Az eredetileg tervezett tizenhárom 90 perces rész helyett huszonkét 60 perceset vágtak össze. Háromszáz forgatási nap volt a forgatócsoport mögött. Nem volt ritkaság náluk a tizenhat-tizennyolc órás munkanap sem annak érdekében, hogy időre elkészüljön ez a nagyszabású televíziós sorozat. Kár azonban, hogy az általa — és a film rendezője által — közreadott gondolatokkal egyelőre csak egy-egy évforduló kapcsán foglalkozunk.

A képekkel a filmsorozat néhány jelenetét idézzük.-fm-Fotó: TROUSIL és archív

nő 13