Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-09 / 7. szám
AZ 5. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • VasiF Bifak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára az Arab Újjászületés Szocialista Pártja regionális vezetőségének meghívására munkalátogatást tett Szíriában. Megbeszéléseket folytatott Abdullah Ahmarral, a párt regionális vezetőségének főtitkárhelyettesével. • A csehszlovák kormány meghívására látogatást tett hazánkban Helmut Kohl, az NSZK kancellárja. Lubomir Strougal csehszlovák kormányfővel áttekintették a kétoldalú együttműködés lehetőségeit és véleménycserét folytattak időszerű nemzetközi kérdésekről. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak a gazdasági kapcsolatokra, megvitatták a közös vállalatok létrehozásának lehetőségeit, a távközlés, a közlekedés és a környezetvédelem területén kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. Az utóbbiban különösen nagyok a lehetőségek, mert csak a két ország együttműködésével oldhatók meg olyan fontos kérdések, mint a levegő tisztasága, a talajvédelem. A tartalmas eszmecsere során szó volt az emberek közötti kapcsolatokról is. Ezeket Helmut Kohl több Ízben is a jószomszédság feltételeinek minősítette, s hangoztatta, e területen Csehszlovákia és az NSZK példát szolgáltathatna a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok egész rendszerében. Gustáv Husák köztársasági elnök Lubomir Strougal jelenlétében fogadta a nyugatnémet kancellárt. Helmut Kohl látogatást tett Milos Jakesnél, a CSKP KB főtitkáránál is. Megtekintette Prága történelmi magvát, és az Óvárosházán Frantisek Stafa főpolgármestertől átvette Prága jelképes kulcsát. • Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség KB elnöke a Szovjet Nőbizottság meghívására rövid munkaiátogatást tett Moszkvában. Megvitatták a kölcsönös együttműködés kérdéseit és tárgyaltak a nemzetközi nömozgalom rendezvényeinek megszervezéséről. CSTK felvételek Ahol varrógépek zakatolnak (Fekete Szidóniának hívják. Immár tizenötödik éve üti te naponta munkakártyáját a sellyei (Sate) Trikota üzemben. Születési helye- és lakhelye is egyben — a mátyásföldi Sókszelőce (Selice) nagyközség.) — Akkor kezdhetjük ? — Igen. — Itt van például ez a kombiné. Hány ilyen kombiné oldalát keH összevarrni egy asszonynak, hogy a napi normája meglegyen? — Négyszáznyolcvanötnek. Mondjuk. ez egy könnyebb művelet. Aki már a csipkét varrja rá. annak nehezebb dolga van. — Egyfolytában dolgoznak? — Van húsz perc ebédszünet. Meg kétszer öt perc tornára. — És tornáznak? — Aki keresni akar, az nem áll föl a géptől. Nagyon feszesek a normák. — És ki határozza meg a normát? — Vrbovéröl kapjuk már készen, a vállalattól. Onnét kapunk mindent, csipkét, cérnát, gombokat, az anyagot is. Fölöttünk van a szabászat. De ha nem győzik, akkor a kiszabott holmit is Vrbovéröl kapjuk. — Mégis mi történik, ha kívánatos a normarendezés? — Az is csak a vállalaton keresztül lehetséges. Mondjuk, ha modellváltás van. akkor betanulási pótlékkal enyhítenek a normán. — És milyen gyakran van modellváltás? — Van olyan nap, hogy háromfélét is varrunk, de néha ugyanaz megy két hétig. — Mit jelent itt az Ön munkaköre, beosztása? — Adogató vagyok, én kapom meg az anyagot a papírokkal együtt, én osztom, tanítom be a munkát. Az anyagot is én osztom széjjel, én küldöm az újabb adagokat szalagon a varrónőknek. — Mi mindent varrnak? — Hálóköpenyeket, kombinét, hálóinget, köntösöket, pizsamát... — Milyennek tartja a gyártmányaikat? Szépnek? Vásárolja őket? Itt van ez a hálóköntös. Megvenné? — Nem, biztosan nem. Nagyon ócska anyaga van. — Tudja mennyibe fog kerülni? — Igen, minden rajta van a papíron, amit kapunk. A kiskereskedelmi és nagykereskedelmi ár. és hogy hova megy. az is. Ez száztíz korona lesz az üzletekben. — Tehát külföldre is szállítanak? — Igen. a Szovjetunióba, Mongóliába. Magyarországra. És jelen vagyunk a tőkés piacokon is. Franciaországba, Líbiába, Dániába is eljutnak termékeink. De a nyugatnémetek a legigényesebb megrendelőink, mégpedig egy Ottó Versant névre hallgató úriember. — És mibe merül ki Versant úr igényessége? — Mikor neki dolgozunk, akkor nagyon szépen kell dolgoznunk, precízen, pontosan. Nagyon kell vele vigyázni. Ráment egyszer már a szombat-vasárnapunk, mert visszaküldött egy szállítmány kombinét — sosem fogjuk elfelejteni a nevét —; Signál márkajelzésű volt. — Ezekből belföldi piacra nem is jut? — Öt százalék; a másodosztály, az nálunk marad. — Rettentő zajt csap a szellőzőberendezés, nem bántja a fülüket? — De, igen. Aztán megszokja az ember. Bár megszokni nem is lehet. — És por is terjeng jócskán a műhelyekben, szilonpor. Mérik a szintet? — Igen, de azt mondják, nem árt. Azért előfordul allergia. De nem ez a legrosszabb, hanem az ülés. Rengetegen járnak a hátgerincükkel orvoshoz. — Hányán dolgoznak itt a műhelyben? — Úgy száztíz körül. Huszonötén tartoznak közülük a kezem alá. — Azt mondják, az Önök szalagja a legjobb itt a műhelyben. Gondolom, ez nem kis dolog, s részben az Ön érdeme is. — Nem könnyű. Igen nagyon megdolgoznak az asszonyok azért a pénzért. De ha megcsináljuk a munkát, akkor jól érezzük magunkat. Nyugtunk is van, nem kell napirenden „raportra" menni, hogy miért nem lett meg a norma. Ha gép, anyag biztosítva van, nem lehet probléma ... — Ez azt is jelenti, hogy néha van probléma? — Előfordul, hogy filléres csavarok miatt áll a gép. Az utóbbi időben gyakrabban, mert csak egy karbantartónk van. Régebben voltak négyen-öten, de elmentek. — Ilyenkor mi történik? — Iparkodunk úgy megszervezni a munkát, hogy azért teljesítsük. Ha van üres gép, áthelyezzük oda az asszonyokat. Gond akkor van, ha a lyukasztó vagy gombozó romlik el, amelyikből csak egy van. Órabért kapunk ilyen esetekben, az állásra. — Mi a legnehezebb a munkájában ? — Vannak jobban és gyöngébben fizetett gépek. Minden műveletre külön norma van. Igyekszem azért úgy beosztani a munkát, hogy váltakozzanak az asszonyok, vegyék észre: iparkodom igazságos lenni. De jó kollektíva a miénk, ha nem is szó nélkül, de a plusz munkát is megcsinálják. — Mennyi ideig kell dolgoznia, hogy megvehesse ezt a köntöst, amit most csinálnak? — Úgy másfél napot ugye ... Száztíz korona. Ezeröt-ezerhat körül kapok havonta. — És az asszonyok, mennyit visznek haza? — Ezerhatot-hetet. Az iparkodóbbak kétezren fölül is, ha sok a túlóra, meg van szombati műszak; de azért mór nagyon kell hajtani. — Szocialista brigád tagja. Ez Önnek mit jelent? — Többletmunkát. Vállaltuk, ha ráhúzni kell. akkor mi leszünk az elsők. Elöljárunk a példával. Társadalmi munkát is végzünk, aztán néha összejövünk egy kis szórakozásra. — Gyerekkorában mi szeretett volna lenni? — Nem volt semmi különösebb vágyam. Idős szüleim voltak, mire kijártam az alapiskolát, édesapám már hatvanéves volt. Édesanyám sosem dolgozott, továbbtanulni nem lett volna miből. Úgy gondoltam, hogy én dolgozni fogok meg sok pénzt keresni. Dolgozom is, viszont... sok pénzt nehéz keresni. — Dolgozott másutt is? — Öt és fél évig, Partizánskéban, sportcipőket varrtam. A szaklevelem is onnan van. Míg az egyik ismerős szólt, hogy nyílik itt egy ilyen üzem; akkor átjöttem. — Reggel hánykor kel? — Ha délelőttös vagyok, fél ötkor. Két óra rámegy az utazásra. Ez nekünk, bejáróknak a hátrányunk a sellyeiekkel szemben. Meg hogy bérietet kell venni. — Nem gondolt arra, hogy kér üzemi lakást a városban? — Volna lehetőség, de nem. Megszoktam a falut. Van kis kertem, ott foglalatoskodom, paradicsomot termelek. — Leadásra is? — Igen. Jól jön egy kis pótlásnak. — És a szabadságát hol szokta tölteni? — Tavaly voltam Prágában, Drezdában az üzemtől. Aztán átjárok Pestre, a rokonokhoz. Idén márciusban is megyek, a műkorcsolya-világbajnokságra. Már írtam is nekik, hogy a legjobb jegyet vegyék meg ... — Szereti a sportot? — Nagyon. Reggel a legelső, hogy átolvasom a Sportot. — Végül mit kíván magának és mindnyájunknak? Mi az óhaja? — Hogy egészség legyen. És béke... NAGWENDÉGI ÉVA PRIKLER LÁSZLÓ felvétele nő 3
