Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-09 / 7. szám

Nehéz ezeket az apró falvakat észrevenni, elbújnak az árnyas fák alatt a Csallóköz ligeteiben. Mégy-mégy a nagy sík határban, aztán egy facsoport állja utad, füzek, nyárfák, diófák, s ni, lombjuk alatt pár ház, kicsiny falucska lapul. Aztán újra a szántók fekete táblái, egyenesek, mint az asztallap, pár kilométer, s újra házak, faluk, települések. Ez a Csallóköz, a Felső-Csallóköz.

Tárnok, Macháza (Tmávka, Macovo) nincs berajzolva még az autósok nagy atlaszába se. Pedig itt vannak ezek a faluk, itt lélegeznek alig pár kilométerre a várostól. Jössz a fővárosból, keresztül a Csallóközön, le délnek, 20 kilométer, Somorján (Samorín) vagy, még öt, s Bacsfán (Bác). Na, itt a falu végén jelez a tábla balra: 1 km-re Tárnok, még egyre Macháza.

A létezés térképéről azonban nem olyan egyszerű letörölni ezeket az apró falvakat se. Tárnokról az első nyom 1275-böl való, amikor is IV. László király Onghai András fiainak, a későbbi Olgyaiak őseinek adományozza a települést. Aztán az óbudai apácák, majd a királyi kincstár birtoka. Későbbi földbirtokosai között az Esterházyak, a Zichyek, a Batthyányiak neve forog. Legutól pedig Pongrácz Frigyes grófét emlegetik az iratok és az idős tárnokiak emlékezete. A majorságbeliek házainak helyét ma is megmutatja akárki a faluban. Most itt 3 db 4—4 lakásos emeletes téglaház áll. Az állami gazdaság építette a dolgozóinak.

PRIKLER LÁSZLÓ felvétele

Faluk a létezés

Í5M

térképéről

„ Tudja, nagyon nehéz sorsunk volt. "

A falu határán, az első osztályú szántóföldeken ma több gazda osztozik. Egy része az úszori (Kvetoslavov) állami gazdasághoz, egy a somorjai Kék Duna földműves-szövetkezethez tartozik, a keleti oldalakon pedig a sárosfai (Blatná) állami gazdaság gazdálkodik. Tárnokon nincs se szövetkezet, se állami gazdaság. Volt ugyan szövetkezet, de tíz évi kísérletezés után, 1964-ben megszűnt. Aztán kerültek a földek a szarvai (Rohovce) gazdasághoz, majd az úszorihoz stb. Hogy miért nem ment a szövetkezet semmire azokon a jó termőföldeken, amelyeken korábban 80—100 holdas gazdák birtoka virult?

— Mert pont a gazdák hagyták el a falut, azok, akik értettek a földhöz, a gazdálkodáshoz, azok nem mentek a szövetkezetbe — mondja sommás véleményét Matus Gergely. Ö aztán emlékszik a kemény évekre. Csoportvezető volt a szövetkezetben. Építeni kellett, gépeket vásárolni drága pénzért, s az elosztás után a szövetkezetnek magának jó ha maradt valami haszna. — Negyven munkaegységem volt először, aztán ment föl hatvanra.

— Ah, mindig negyven volt! Mindig pöröltem veled, hogy már itt hagylak. Kapálásért öt-hatszáz koronát kaptunk egy hónapra — szól bele a felesége, akinek az emlékezete teljesen megbízható, s ezt még Gergely bácsi is elismeri.

No de, azokban a nehéz években a falu telkeket mért, s új utcát nyitott. Saját portájukon családi házat építhettek a kezdő, fiatal házasok, a nagycsaládokból kiszorultak meg a fentebb már emlegetett majorságbeliek.

— Ötvenkettő augusztusában mérték ki a telkeket, október végére letettük az alapot, ötvenhárom szeptember huszonharmadikán belejöttünk a házunkba lakni — mondja Matusné.

— Úgy kapartunk mindent össze. Nagyon nehéz volt akkor építkezni. A bank nem adott semmi hitelt, nem volt tégla, a deszkát egymás kezéből téptük ki, ezer korona borravalót adtam, hogy csak legyen cserép, pedig

„ Tizenhárom hónap alatt megcsináltuk. "

pénz se volt. Nem is jó rágondolni. Nagyon nehéz volt.

Aztán megszűnt a szövetkezet, Gergely bácsi munka után a fővárosba ment, s a Hydrostav dolgozója lett. Közben felneveltek három gyereket. Mikor azok családot alapítottak, Gergely bácsi segített nekik építkezni, egyiknek Sárosfán, egyiknek itt a faluban. A harmadik Somorjában vett lakást. Ma kilenc unoka van. Egy már kitanult központifűtésszerelő, egy éppen érettségizik majd Somorjában, egy Nagymegyeren (Calovo) középiskolás, a több még gyerek. Mióta Gergely bácsi nyugdíjas, még a saját házába is épített fürdőszobát, beszereltették a központi fűtést. Ezek az ő munkájuknak, közös életüknek az eredményei, a szolgasors, a napszámoskodás, a háború és az utána következő nehéz évek végén.

— Én meg vagyok elégedve — mondja most Gergely bácsi hetvenévesen. — Csakhát mire jó lett, meg vége van. Kettecskén vagyunk, senki nem maradt a portán. Az egészség is elfogyott. Tudja, nehéz volt a sorsunk igen.

Tárnoknak Macházával és Kistárnokkal együtt ma 638 lakosa van. (A három falu egy közigazgatási terület.) Ebből 200 nyugdíjas. A tizenöt éves korukat még el nem ért gyerekek száma összesen 117.