Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-22 / 48. szám
KIRGIZIABAN JARTAM I. A FŐVÁROS JELKÉPE KIRGIZIA TERÜLETÉNEK KÉTHARMADAT KOPÁR BÉRCEK, HEGYEK KÉPEZIK EBÉD NAPFELKELTE ELŐTT Leningrddból két és félórás repülőút után éjjel két órakor szállunk le a kujbisevi repülőtéren. Álmos, fáradt mindenki. A repülőtér átépítés alatt áll. köveken, kavicsokon keresztül bukdácsolunk az új épület felé. A negyvenperces útmegszakítás elég ahhoz, hogy széjjelnézzük. A váróterem vidéki vasútállomásra emlékeztet. Várakozó, unatkozó, alvó emberek mindenütt, ahová csak nézek. A büfében tejeskávéért, teáért, kalácsért, sült csirkéért állnak sorban az emberek. Végigsétálok a hosszú várótermen: a toaletten az épület többi részéhez viszonyítva meglepő a tisztaság. Háromkor indul tovább a gép. A kujbisevi repülőtér kereszteződés kelet felé: a mi gépünkre a Moszkvából utazók szállnak fel. Kint még sötét van, így nem látunk semmit. Elszundítok. A légikisasszony hangjára ébredek. kedvesen közli: megkezdődött az ebéd tálalása. Azt hittem, tán rosszul értettem, de a kedves hang megismételte: alig két óra múlva Frunzéba érünk, ott ekkor már ebédidő lesz. ezért a repülőn is tálalják az ebédet. Az órámra nézek, amely még a moszkvai időszámítás szerint négy órát mutat. Elembe teszik a finomságokkal megrakott tálcát. Amikorra a süteménynek vélt nagyonízletes kuglóftésztával elfogyasztom a kávét, kint vörös csík fut végig az égen. Felkelt a nap, lassan tolakodva elő az égbolton. Alattunk egyre jobban kibontakozik a táj. Éppen egy sziklás hegyvidék fölött repülünk, amit már jócskán beborít a hó.. Kacskaringóznak a folyók a hegyek között — de település sehol. A kopár kőhegyek hirtelen homokos síksággal folytatódnak. Érdekes látvány. Mintha tenger fölött repülnénk. Csakhogy alattunk nem víz. hanem homok van. Sivatag, ameddig a szem ellált. Mindig is szerettem volnaJátni a kara-kumi sivatagot. Hát most itt van alattunk!. . . Olyan, mint amikor egy homokbuckát a gyerekek széttaposnak. Ott beljebb, jóval távolabb, egy tó körvonala látszik. A szürke homok tengerben erősen kéklik a vize. Sehol egy fa. egy bokor. Mindenütt csak a szürke homok. Az egyik tudós mondása jut eszembe: ha a világ összes sivatagát termővé lehetne tenni, megoldódna a föld lakosságának élelmezése! AZ ÁLLAMI FILHARMÓNIA A VASÚTÁLLOMÁS Az ALA-TOO SZÁLLODA A FUCiK-PARK BEJÁRATA
