Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-15 / 47. szám
N É L K Ü L N E M M E 6 V lízingrendszerben termelnék a szövetkezet vezetői, fel is ajánlották a tagságnak művelésre a terven felüli haszon fejében, de nem akadt vállalkozó .. . Igaz, sok még a magántulajdonban lévő szőlő e vidéken, sok a munka is a háztájiban — mert itt is fóliáznak —, meg aztán egyéb módja is akad a pénzszerzésnek (pl. ipari bort csinálnak egyesek), de a jövő tán e téren is hoz változást. Az idei terv — tekintettel a friss telepítésre és az agrotechnika híján tönkrement régi szőlőre — hetven mázsás hektárhozam volt. A csemegeszőlő százhúsz mázsát adott. Tisztes haszon lett volna bárkinek! „Lehet, hogy a végén még örülnünk kell, hogy senki nem vállalta lízingben, mert még nekünk lett volna bajunk belőle" — jegyzik meg a vezetők. — A talpra álláshoz hozzásegíthet bennünket az intenzív termelés. A gabonaprogramban a sűrűn vetett fajtákból 25 vagonnal szárnyaltuk túl az időszakos tervet. De gond a kukorica, melyet 500 hektáron termelünk. Ebből nincs meg a tervezett mennyiség. A KITE rendszert alkalmazzuk, melnynek hazai gesztora a szögyéni szövetkezet, amely biztosítja is a gépeket, a vetőmagot, a szükséges vegyszereket, de az időjárás mindig közbeszólhat. Ezért is fontos, hogy minél több területet tudjunk öntözni, korszerűen művelni — mondja az elnök. — Fontosak a beruházásaink is — teszi hozzá Trupka mérnök —, hogy már ne legyenek olyan gondjaink, mint most vannak. Ha elkészül a magtár, betarthatjuk az agrotechnikai határidőket is, nem kell olymódon betakarítanunk a kukoricát, hogy előre megbeszéljük a terményfelvásárlóval, hogy melyik nap mennyit tud átvenni, s annyit vágunk le. Mert sok igy a járulékos veszteség. Pedig nyereségre, eredményekre van szükség, hogy az emberek jó megélhetési lehetőséget lássanak a szövetkezetben, és észrevegyék, hogy előre léptek. Hogy visszatérjen a bizalom azokba, akik most kételkedve nézik a jobbért folyó küzdelmet. Fontos, hogy elsősorban azok értsék meg a nagyszabású terveket, akiknek közvetlenül is érdekük: az itt dolgozó emberek. Még akkor is, ha nem kitaposott ösvényeken járnak, hanem új utakat kell törniök, mert ezt senki más nem teheti meg helyettük. A bényiek például nem nagyon szerétik a dohányt, az asszonyok nem szívesen mennek át a szőlőből dohányt törni. A szövetkezet viszont nem mondhat le a kétmilliós volumenű terményről. Még akkor sem, ha a szezonban Zilina környékén toboroz idénymunkásokat a töréshez, mert még így is megéri. — Nekünk a költségek oldalán kell megfognunk a dolgokat — így az elnök. — Azok az asszonyok a szabadságuk rovására is eljönnek hozzánk egy-két hétre, mert így némi gabonához jutnak, nekünk pedig nyereséget jelent a dohány. Öntözéssel még többet is tudnánk termelni, de nincs több száritónk, igy maradunk a negyven hektárnál. A kidobott pénz nem ez, hanem például, hogy a traktorállomás szolgáltatásai kritikán aluliak, a gépjavításuk festésből áll, s kénytelenek vagyunk utólag a saját műhelyünkben javítani meg azt, amiért egyszer már fizettünk. Nagyon fontos hát a saját műhely. Meg az is. hogy a gépi munkát ne kelljen az agrokémiai vállalattal végeztetni. Ennek a szolgálatába kell most állítani a szociális programunkat is. Jelenleg van üzemi konyhánk, vannak öltözőink, rendszeresen kapnak munkaruhát az emberek. Vannak persze viták is, hogy miért nem jár minden fajta ruhából egyformán mindenkinek ... De annak, aki télen nem dolgozik hidegben, mégsem adhatunk hétszáz koronás vattakabátot és -nadrágot csak azért, mert a másik kapott. Ennyi pénzünk nincs. És akadnak viták a munkafegyelem körül is, gond, hogy nem maradhat otthon valaki akkor, amikor akar. vagy ha más dolga van ... De hát a szövetkezet is munkahely, s a házirendjét meg kell tartani. A dolgozóink zöme egyébként tisztességes, becsületes munkás, jól végzi a rábízottakat. De hát hol nem akad egy-két lógós?! A határjárás után egy kis füzetecskét nézegetünk. Az új minőségi kategóriák és felvásárlási árak jegyzékét. Hogy milyennek mutatkozik a jövő? A változékony tájban nem leányálom traktornyeregben ülni Naponta annyit vágnak le. amennyit a terményfelvásárló átvesz — A földjeinket a tizenegyes csoportba sorolták be, ez hektáronként ezerötszáz korona adót jelent. (Az összterület kb. 3 500 ha, ebből 3 100 ha a szántó.) Mivel a kettes kategóriában vagyunk, százkoronánként nyolcat kapunk. Rentábilisan kell termelnünk, mert nincs olyan ipari termelésünk, amely kisegíthetne bennünket. Száz hektár lencsét vetünk, ez is rentábilis növény, száz hektáron termelünk cukorrépát, négyszázon napraforgót, mert a mi növényeink közül ez a legrentábilisabb. A legeslegjobban a lucernamag érné meg, de arra nincsenek meg a feltételeink. — A minőség a jövő útja — vallja az elnök. Az új magtár számunkra is lehetővé teszi a gabona tísztítását-szárítását, s ez jobb minőséget is jelent. Megéri majd sörárpát, kenyérgabonát, kemény búzát termelni, és a napraforgónál is jobban figyelni a minőségre. Bármilyen nehéz lesz is, ezt el kell érnünk. Ehhez négyszázötven ember összefogására van szükség, mert ennyien tagjai az Aranykalász szövetkezetnek. Továbbá arra is szükség lenné ezt követően, hogy a bérfejlesztés is differenciáltabbá váljon a jövőben. Hogy egy korábban gyengén gazdálkodó szövetkezet, ha gazdasági eredményeiben eléri az átlagos szintet, a bérezésben is el tudja érni. Hogy így is legyen megtartó ereje. N. GYURKOVITS RÓZA
