Nő, 1988 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-15 / 47. szám
A nőszervezet életéből .... lésezett az SZNSZ Központi Bizottságának a nők’Tnünkakörülményeivel foglalkozó bizottsága. Tagjai az elmúlt időszakban számos, túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzemben tették látogatást, figyelmeztetve azok vezetőit a kirívóan rossz munkakörül ményekre (magas zajártalom, a levegő magas por-, illetve páratartalma, túlméretezett és súlyos árucsomagok, melyek mozgatása nélkül elképzelhe__ en a folyama'fos^wmeles stt nos sürgős orvoslást, vagyiSdííérmeTési folyamat korszerűsítését — több helyütt (a bosanyi bőrcserzöben, a zilinai szőnyeg- és textilgyárban) pedig a műhelyek teljes felújítását, beleértve az épületeket is — szinte sehol sem ígérték. Persze, az is igaz, hogy egy ígéret nyomán még nem javult volna az<»§£?p’ nyok helyzete. Talán túlságosán Is kényelmes és bármikor elővehető a szkeptikus érv: nem orvosolható egyik napról a másikra, amit néhány évtizede csupán foltozgatunk. Lemondó és kényelmes is, mindig kéznél van az objektw’rcoyezo. a pénz. Megfelelő (pénz) eszközök hiányában valóban nem tehetjük kulturálttá a munkahelyet, amely évek óta szinte semmit sem változott. A vállalatoknak egyelőre nem a nők munkakörülményeinek javítása a legfontosabb feladat, legalábbis nem minden szakágazat tartja ezt szem előtt. Sok gazdasági vezető dilemmában van, nem tudja eldönteni, mi a kifizetődőbb: az-e, ha zajártalmi pótlékot fizet az asszonyoknak, vállalva a zajártalom komoly egészségi következményeit (csak győzzük gyártani a hallókákat!), vagy ha a korszerű technológia mellett voksol vállalva az átmeneti állapot nehézségeit, az esetleges tervteljesítési mínuszokat. Talán felesleges fejtegetnem, melyik lehetőség az emberségesebb, ezért buzdítjuk a bátor, kezdeményező gazdasági szakembereket. A bizottság ülésével kezdtem, és azzal is fejezem be. Nem lenne létjogosultsága, ha tagjai (munkásnők, minisztériumi dolgozók, egészségügyi nővérek. népi ellenőrök) az íróasztaltól kísérelnének meg javítani a dolgozó nők munkakörülményein. A bizottság legutóbbi tanácskozását üzemlátogatással kötötte össze, tagjai ellátogattak a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútorgyár részlegeibe. Fotóriporterünk felvétele is ott készült. N. ZÁCSEK ERZSÉBET FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ m— invonalas évzáró gyűlésen érté £Í. kelte munkáját október 7-én az SZNSZ albári (Dolny Bár) alapszervezete. A helyi művelődési klubot, ahol a gyűlés volt, az alapszervezet asszonya • inak kézimunkáival és a kertek még ’ pompázó virágaival díszítették fel. A gyűlés így „Az élet szépsége őszi hangulatban" jelszó jegyében folyt. A főbeszámoló gazdag tevékenységről adott hírt. Elégedetten állapította meg, hogy a szervezetnek sikerült jó kapcsolatot kialakítani a községben működő többi tömegszervezettel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a közelmúltban megrendezett nyugdíjas-találkozó megszervezéséhez hozzájárult a helyi vöröskereszt, a SZISZ és a kertészkedők szervezete is. A feldíszített ülésteremmel a vezetőség ünnepi hangulatot igyekezett teremteni a „Legszebb virágoskert" idei versenyének kiértékeléséhez. A verseny győztese Pálffy Emma lett, akinek csodálatos vírágoskertjét, erkélyén pompázó futó muskátlijait még a községen átutazó idegenek is megcsodálják. A sorsolásra kiválasztottak között ott volt még Bereczk Mária, Lacó Mária, Mozsári Margit, Kovács Júlia, Kovács Katalin, ifj. Bereczk Mária, Moholy Márta és Huri Rozália kertje is. A hnb elnöknöje az értékelés bevezetőjében hangsúlyozta, hogy ennek a versenynek csak győztesei lehetnek. Örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évhez viszonyítva sokkal többen kapcsolódtak be a versenybe, s ez a község javát szolgálta. Az évzáró gyűlés megválasztotta az Mi, hatvan körüliek Elnézést kérek Ordódy Katalintól, amiért belekontárkodom a rovatába, de mondanivalóm akadt, olyan, ami úgy hiszem 1eginkább idevaló, erre a helyre, ahol az 'róná már annyi derűs-szomorkás pillanatot elevenített fel a nyugdíjaskorúak életéből Nem veszi tán zokon, ha beszállok egy írással, mivel újdonsült nyugdíjasként is lépten-nyomon olyan szívfacsaró dolgokba botiok bele. melyek mellett nem lehet csak úgy szótlanul elmenni. Tudom, a korosztályok közti súrlódások korábban is megvoltak társadalmunkban, de akkor a munka taposómalmában élő dolgozóként talán én is sietősen elléptem mellettük, most meg a 'öbbi nyugdíjassal együtt fájdalmasan érintenek. Akkor is, ha a dolgok nem velem történnek. Egy, a társadalmi életünkben köztiszteletben álló egyénnel esett meg. hogy elintéznivalója akadt egykori munkahelyén, ahova néhány éves nyugdíjas volta ellenére is igen erős szálak fűzték. Nem egy évtizedet morzsolt le azon az egyetlen munkahelyen, s szinte kezdettől fogva vezető tisztségben. nem csupán a munkaidejét, de minden percét, gondolatát a közös ügy szolgálatába állítva. Nem csoda hát. hogy még mindig együttérez az intézettel, hátrahagyott munkatársai gondjával-bajával. Sokan és sokszor elmondták már, hogy amint nyugdíjas lesz az ember, mintegy varázsütésre megváltozik körülötte minden. Tan ennek a változásnak sok pozitív oldala, de elképesztően sok a negatív is. l éle is megtörtént amit legsötétebb álmában sem képzelt volna: betérve az intézetbe azzal fogadták, hogy kezébe nyomtak kétszáz koronát mondván, ezt a szakszervezet utalta ki számára négy honapja kerek születésnapja alkalmából. Legyen boldog vele. vegyen rajta magának, amit akar. A pénz kézről kézre vándorolt, de nem kísérte sem kézszorítás, sem jókívánság, még csak váUveregetés se, amint azt időnként a fölényeskedő fiatalabb kollégák megteszik. Ez azonban nem egyedi eset. A napokban tartotta rendszeres tagsági gyűlését a Szlovák Üjságirószövetség nyugdíjasklubja. Ezen az összejövetelen is sok felszólalás jelezte, hogy a nemzedékváltás körül a munkahelyeken nincs minden rendjén. Meglátogatva az egykori kollégákat. felugorva csak egy percre az ember régi „második otthonába“ ahol munkahelyeinket minősítettük, keserű szájízzel tér haza a nyugdíjas, mostohán jut ki neki az olyan fogadtatásból, derűs pillanatból. amely a nyugalmát, a biztonságérzetét. a jó hangulatát táplálja, sőt nem egyszer, a volt kollégák körében megfagy körülötte a levegő. Pedig micsoda szólamok hangzottak el a távozáskor, hogy nem búcsúzunk, hisz úgyis bejössz, szükségünk van a tanácsaidra, a tapasztalatodra, az együttműködésre, mit is csinálnál egész nap otthon, és igv tovább. Most meg... Az egyik népszerű sportriporter, aki az egész világból közvetített az éter hullámain. s neve hazánk sportszerető felnőttéi és gyerekei előtt sem ismeretlen, azt fájlalta, hogy jóformán be sem engedik volt munkahelyére. úgy álldogál, várakozik a portán, mint egv koldus, míg nagysokára lejön érte valamelyik volt munkatársa, hogy kíséretében felmehessen az emeleti szerkesztőségbe, ahova korábban, mint a higany futkosott föl-le napjában ki tudja hányszor. Négy évtizedet töltött ott el. munkahelyi igazolványa érvényét vesztette. és újat külső munkatársit nem kapott. Ügy kezelik, mint az idegent, aki nem mozoghat szabadon az intézetben. A másik egy jónevű újságírónö. panaszának oka a kollégák mérhetetlen közömbössége. Nemegyszer köszönésre sem méltatják ha megjelenik körükben, nem tudnak vele szót váltani, foglalkozni, mert egyszeriben mindenkinek sok a dolga, es úgy néznek rá. mint aki bizalomvesztésre lett ítélve. Bizony, szomorú valóság ez. s már-már búra hajtanám a fejem, ha nem tudnám, hogy az ilyen magatartások nem általánosíthatók. Mert vannak munkahelyek, ahol szívesen fogadják a nyugdíjas munkatársat, a kollégáknak van néhány kedves szavuk akkor is, ha „ég a fejük felett a ház “. Születésnapján is gondolnak rá táviratban köszöntik, és ha kerek az évforduló. meg is ünnepük munkatársi körben egy kis teieferével, visszaemlékezéssel. És igénylik a tapasztalatait, a szolgálatát is. Elfogadják, sőt örömmel látják, ha csak egy morzsányival is ..beszáll'' a taposómalomba. ' segítő kezet nyújt a felgyülemlett tennivalóik megoldásában. Jó ez a szerény együttműködés az intézménynek és jó a n yugdíjba vonult dolgozónak is, akinek idejéből, erejéből, képességeiből futja. És ami jót lesz minden egyes nyugdíjasnak: érzi a megbecsülést, élvezheti az alkotó munka jó közérzetet tápláló örömét. nő 6