Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-27 / 44. szám
Sokat szenvedett, sok mindent átélt és sok mindent átgondolt, amikor Kudrjasov elhagyta. Igaz. hogy az ő bihájából, de azonnal, egyből hirtelen hagyta el, az utca kellős közepén. Elment, vissza se nézett, és ö is otthagyta azt a világot, foglalkozást változtatott, munkába állt, és az után a borzalmas utcai jelenet után hat évvel el tudta érni. hogy még egyszer hallhassa: — Maga az utolsó szerelmen, Nágya. így mondta Szergej Alekszejevics, amikor feleségül kérte, nem pedig a keserves szerető-státuszt ajánlotta fel neki. A férfiban megvolt az, amire neki egész életében oly nagy szüksége volt: a megbízhatóság. Igazi férfimegbízhatóság, amiről a világ valamennyi nője álmodik. És ő feleség lett, odaadó, végtelenül hálás feleség és a férfi felnőtt lányának a barátja. Úgyhogy csak tessék, Goga, jártasd a szádat, célozgass, nevetgélj: itt nem lesz sikere a számaidnak. — Nyikolaj Mironovics azt állította például, hogy az emberiség mindent el tud viselni: az agressziót, transzgressziót, forradalmat, ellenforradalmat, atombombákat és a demográfiai robbanásokat. De ha a nőket egységesítik, akkor vége. A társadalom évmilliókig fejlődött, kezdetei olyan ösködbe vesznek, ahova soha senki sem fog bepillantani. És ha a Szellemi Ember úgy határozta meg, hogy a nők Anyákra és Istennőkre oszlanak, akkor emögött egyáltalán nem társadalmi egyenlőtlenség, hanem valami természeti adottság áll. Hogy tetszik a tétel, Szergej Alekszejevics? — Távol állnak tőlem az ilyen problémák. — Ftedig ennek a problémának közvetlen köze van az erkölcshöz. Mert hát valójában mivel mással mérhetnénk? A bűnözési százalékkal? Abszurdum, ez már nem tartozik bele. Azt mondhatná: a becsületességgel, lelkiismeretességgel, munkaszeretettel és így tovább; de hisz ezek mind másodlagosak. — Nem hinnén, hogy a becsület és a munkaszeretet másodlagos volna az erkölcsi megítélésben. — Nem gondolja, hogy az erkölcsiség alapját a nőhöz fűződő viszony jelenti? Ha egy társadalom elérhetetlenül magasra helyezi az Anyát és a Szerelmet, meg vagyok győződve, hogy az a társadalom erkölcsös. Ám ha az anya neve részeg káromkodásban fordul elő, a szerelemre pedig ujjal mutogatnak, akkor én elkezdek az Időgépről ábrándozni ... Ó. Nágya kívülről tudta mindazt, amit Igor Antonovics elmondott: Kudrjasov szeretett szónokolni. De sehogyan sem tudott rájönni, miért tálalja fel Goga azt a fecsegést az udvariasan unatkozó házigazdának, és teljesen megnyugodott, bár valamiféle kellemetlen, gyanúféle érzés mégiscsak maradt a lelke mélyén. Másnap pedig megszólalt a telefon, és a behízelgő, az undorítóan ismerős hang azt mondta: — Hát szervusz. Istennő! Örültem, hogy szépnek, szeretettnek és, azt hiszem, boldognak láttalak. Nem tévedtem? Miért hallgatsz? — Igen — mondta Nágya visszafojtott hangon, és egy székre ereszkedett. Lenka félmeztelenül kikukucskált a szobájából; az apja elment dolgozni, ő pedig pihent a fürdés után. — Rosszul vagy? Nágya elszántan megrázta a fejét, mosolyt erőltetett az arcára, és Lenka szerencsére elvonult. Goga pedig növekvő szemtelenséggel folytatta: — Nem akarsz találkozni velem? Na, ne játszd meg, hogy gondolkodói, oly jól megértettük egymást. Ne izgulj, mint nőre nincs rád szükségem. Kizárólag mint barátra, társra. testvérre. — Ez lehetetlen — mondta halkan Nágya. kezével eltakarva a kagylót. — Találj ki valamit, az neked sikerülni szokott. A háromszáztizenkilences szobában lakom. Várom a hívást. Az egyetlen hely a kávézó-fagylaltozó, mert e találkozást megtagadni veszélyes: ki tudja, mit kottyanthat ki Goga. Tehát a kávézó. Nágya néha be szokott kukkantani, s így nem kelthet feltűnést a megjelenése. Gogának pedig kissé később kell jönnie, mintha véletlenül nézne be. Amikor megpillantja, hangosan csodálkoznia kell. Nágya mindent átgondolt, már öltözködött és kifestette magát. Egy utcai telefonfülkéből telefonált, és megbeszélte, mikor találkoznak; Goga pontosan jött, mint annak idején is. Hangosan csodálkozott, fennhangon engedélyt kért, hogy Nágya asztalához ülhessen, és pezsgőt rendelt. — Úgy emlékszem, szeretted. Vajon a boldog házasság megváltoztatja az Ízlést ? — Feltétlenül. Mert például semmi kedvem találkozni veled. — Köszönöm az őszinteséget — és a férfi elmosolyodott. — Először iszunk, ahogy mondani szokták, a találkozásunkra, aztán pedig mondok neked valamit. Egészségedre! Goga egyből felhajtotta a pohár tartalmát. Nágya hozzá se nyúlt a magáéhoz. „Mit akarhat? — gondolkozott, s közben igyekezett megőrizni arcán a gondtalan mosolyt. — Abban reménykedik, hogy lefekszem vele? Avagy Kudrjasovnak van szüksége valamire? De mire?... — Azonnal megmondom, hogy megnősültem, lehiggadtam, jól haladok a szamárlétrán. és ezt igen sokra tartom — kezdte a férfi, miután látta, hogy megkínozta Nágyát ismeretlen, homályos céljaival. — A főnök óriási bizalmat tanúsított irántam azzal, hogy ide küldött; látod, úgy török egyenesen a cél felé, mint bika a torreádorra. Nem csodálkozol rajta? — Inkább óvatosságra int — felelte az asszony. — Mindig jobban szerettél alattomban disznóságokat elkövetni a hozzád közel állókkal szemben. — Kolja papa felszarvazására gondolsz? — nevette el magát Goga. — Ettől vagyok biztos abban, hogy nagyon jól együtt fogunk működni. — Én veled ? — Te, énvelem. A férjed makacs, mint egy öszvér, egyedül nem boldogulok vele. — Minden jót! — Nágya felállt. — Örülök, hogy találkoztunk, és nagyon remélem, hogy többé nem látlak. — Ne siess! — s a férfi lehalkította a hangját. — Nem áll érdekedben, hogy összevessz velem. — Ne ijesztgess, nem félek tőled. — Miért is félnél ? Békés, családos ember vagyok, és a technikai tudományok nagy reményekre jogosító kandidátusa. Ne tőlem félj, hanem önmagadtól. Tudod, mikor hal meg egy istennő? Amikor megbotlik. Ugrált az istennő, ugrált, és elterült a sárban — ugye, mulatságos változat? Puff, és voltnincs istennő, csak egy sáros csaj. Ülj vissza! A férfi halkan mondta ezeket, de Nágya azonnal leült, az egész teste erőtlen lett. Mintha kiterítették és kiszívták volna minden erejét. — Mit akarsz? Először, hogy idd meg a pezsgődet, és józanul vizsgáld meg a körülményeket. Az asszony engedelmesen megitta a pezsgőt, s még mosolyt is erőltetett az arcára. Csak a mosoly kissé halványra és alázatosra sikerült. És pontosan megismételte: — Mit akarsz? — Én személy szerint semmit — Goga széttöltötte a pezsgőt. — De a kutatóintézetnek le kell zárnia a tervét, a lehető legnagyobb csinnadrattával el kell számolnia, s meg kell kapnia a teljes prémiumot, a tizenharmadik havi fizetést és minden pénzügyi SZKUKÁLEK LAJOS rajza támogatást, ami a nagyon sikeresen dolgozó értelmiségnek jár. — Nem értem, egyáltalán nem értem, miről beszélsz. Helyesebben, el tudom képzelni, hogy pimaszul zsarolsz, de mi célból? Valami célod van vele. — Az általános fejlődésed érdekében elmagyarázom. Az én drágalátos kollektívám azt a feladatot kapta, hogy a falusi dolgozók számára dolgozzon ki valami hülyeséget, és azt azok alkalmazzák — ezt vedd figyelembe: hogy alkalmazzák! Mi kidolgoztuk, de azt, hogy alkalmazhassák, a te kedves öreged tudja elérni, mivelhogy ö a gyárigazgató. Ö viszont megmakacsolta magát, és minden füstbe megy, én pedig lerepülök néhány lépcsőfokot.,. — Nágya, te vagy az? Nagyezsda összerezzent: Lenka meg a barátnője lépteit az asztalukhoz. Igor Antonovics elhallgatott, és a lehető legjoviálisabb mosolyával mosolygott a lányokra. — Lenka? — Nágya minden erejét latba vetette, hogy zavarát leplezze. — Hát te miért nem vagy órán? — A főiskola nem szökik meg, különösen, ha a gyárhoz tartozik — Lenka tágra meredt szemmel nézte Gogát. — így aztán Máskával úgy döntöttünk, hogy megkínáljuk magunkat fagylalttal. — Egy pillanat! — kiáltott fel örömmel Igor Antonovics. — Üljenek le, kislányok! És gyorsan elszaladt, hogy megkeresse a pincérnöt: nyilván neki is át kellett gondolnia a helyzetet. A két barátnő leült. Lenka elégedetlenül megkérdezte: — Ez meg miféle pasas? — Kiküldetésben van itt — felelte majdnem nyugodtan Nagyezsda. — Tegnap nálunk volt vendégségben. « A lányok ették a fagylaltot, Igor Antonovics gondtalanul fecsegett. Nágya pedig hol úgy döntött, hogy azonnal feláll és elmegy, hol pedig bekapcsolódott a beszélgetésbe, félt egyedül hagyni Gogát a férje lányával. Így habozott, amíg a lányok indulni nem akartak. — Én is veletek megyek. Lenka. Igor Antonovics udvarisan elköszönt, és jelentőségteljesen hozzátette: — Akkor, engedelmével. majd felhívom, Nagyezsda Vasziljevna. Miután egy darabon elkísérte Lenkát meg a barátnőjét, Nágya hazarohant, mert félt, hogy Goga akkor telefonál, amikor Szergej Alekszejevics hazamegy ebédelni. A férje idejében jött, ő ebédet adott neki. valamit fecsegett, nevetett, de közben állandóan azt várta, hogy megszólaljon a telefon. De nem szólalt meg. az ebéd véget ért. Szergej Alekszejevics visszament dolgozni, és Nágya hirtelen megnyugodott. Hát mit, ugyan mit tud Goga elmesélni a férjének? Hogy ő Kudrjasov szeretője volt? Ö majd elneveti magát a bejelentésre, és akkor majd meglátjuk. kinek hisz a férje: a szeretett feleségének avagy a véletlenül idevetődött kiküldetésben lévőnek... (folytatjuk)
