Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-27 / 44. szám
A kiállított tárgyak egy része. Előtérben a terra sigillata római-kori kerámia A római provinciák agyagmívességének egy mesterdarabja: barna mázas, nő alakú edény, mely a kor öltözködését is tükrözi Római-kori cserépkorsók, melyeket annak idején minden háztartásban használtak. A háttérben: sírkövek és oltárok Műemlék- és Környezetvédelmi Felügyelőség Régészeti Intézete által e területen végzett feltárásokkor kerültek elő. Az antik Oroszvár benépesedése időszámításunk 1. századának első felében, Claudius császár uralkodása idején kezdődik. Ekkor épül a kettős árokkal és cölöpsánccal védett katonai tábor. Geruláta igazi fejlődése azonban csak Domitius császár uralkodása alatt ( i. u. 81 —96) indufmeg. Ebből az időből maradt fenn a település legrégibb római kori építménye. Geruláta virágkora a Római Birodalom Trajanus (98—117) és Hadrianus (117— 138) uralkodása alatti felvirágzásával függ össze. Ekkor helyezték ide az Ala I Cannenefatum lovasegységet, amelynek itteni állomásozását a történelmi feljegyzéseken kívül a politikai jellegű falfeliratok is igazolják. Ez az egység eredetileg az Alsó-Rajna-vidéken élt germán Cannenefatum törzs tagjaiból állt. A Római Birodalom által történt leigázásuk után (i. u. a 4. évben) gyalog- és lovasegységet alakítottak belőlük. Az 1. és 2. század fordulóján az Ala I Cannenefatumot Gerulátába helyezik, az i. u. 2. században bizonyított észak-afrikai és trákiai állomásozása. Ezt az alakulatot Gerulátában utoljára egy i. u. 3. századból származó, Jupiternek szentelt oltárkőbe vésett felirat említi. Az i. u. 3. század közepén Geruláta architektonikus elrendezése alapvetően megváltozik. E változást valószínűleg az okozta, hogy a barbárok betörései megsemmisítették az addigi települést. Ebből az időszakból egy hatalmas, erőd jellegű épület torzója maradt ránk. Az i. u. 4. század végén a gót szövetségesek zsoldosai foglalják el, majd megkezdődik a népvándorlás kora. Az egymást váltó nomád törzsek után végül tartósan a szlávok telepednek le itt, s így Geruláta középkori történelmét ők alakítják. A kiállítás anyagában láthatók olyan kövek is, melyeket eredetileg az 1. és 3. században a római művészet jegyében faragtak, de a 3. század végén és a 4. század elején folyt építkezéseknél újra felhasználtak. Legnagyobb számban sírkőtöredékek maradtak fenn. A síremlékművészethez kapcsolódik néhány domborművel díszített kőlap, mely eredetileg nagyobb síremlék része volt. Az egyik Daidaloszt és Ikaroszt ábrázolja, de a keletkezése idején mitológiai jelenet itt már új jelentéssel telítődik: a halált és a közeli temetést testesíti meg. Egy másik a kis-ázsiai Nagy Istenanya kultuszához kapcsolódik. A leletek között külön csoportot alkotnak a nagyon értékes oltárkövek. A kiállítóteremben az értékes régészeti leleteknek csak egy része látható. Az egész Geruláta megismerésére majd akkor lesz mód, ha a szakemberek befejezik az egész feltárt település rekonstrukcióját és a leletek konzerválását. A Bratislavai Városi Múzeum dolgozói szerint a készülő állandó kiállítás árfogó képet ad majd Geruláta — a Római Birodalom határvidéke egyik fontos központjának — életéről és kultúrájáról. A tény, hogy ez a terület ilyen hosszú ideig állandóan lakott volt, a sírokban talált értékes leletek, az itt kialakult termelési központok maradványai, a feltárt művészi értékű tárgyi emlékek mind arról tanúskodnak, hogy Geruláta több volt, mint egyszerű légiósváros. Kiváltképp az itt lelt használati tárgyak, ékszerek, érmék és egy gyönyörű sisak alapozzák meg azt a kincstárat, amelylyel Európa történelmének kontextusában is fontos szerepet játszhat kultúrtörténeti emlékeivel e terület. SIMONA JANCOVÁ KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei
