Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-27 / 44. szám

Sorrento, a költők állal számtalanszor megénekelt város

Tűzhányóval álmodni nem jó jel, ezt mondja az álmoskönyv is. Elkerülni viszont lehetetlen, különösen, ha úticélként választottam. Ezer kilométert utaztam a Vezúvhoz a napfényes Itália déli tájaira. Az Ernáért pedig a maffia hazájába, Szicíliába.

A Vezúv nyugodtan fogadott. Nem is pöfékelt. Nézte a Nápolyi-öblöt, a Sorrentói-félszigetet. de az is lehet, hogy a tenger opálos párájában Capri szigetét fürkészte, miközben tüzes fiatalságáról ábrándozott, amikor i. sz. 79. évében augusztus 24-én valami iszonyú haragra gerjedt. Földrengéssel, hulló kő- és hamuesővel lerombolt és betemetett maga körül mindent. Többek között néhány virágzó várost is, mint Pompejit és Herculaneumot. Iljabb Plinius számolt be erről a természeti csapásról Tacitusnak, a nagy történetírónak.

..Napok óta rengett a föld, de nem láttunk ebben semmi különöset, mert ez itt nem ritkaság — írja levelében. — De

(női)

aznap iszonyú földrengés rázta meg és döntötte romba a várost. Az emberek rémülten az utcára rohantak és mindenki menekült a perzselő hamueső, hulló lávakövek és az áradatként hömpölygő fekete füstfelhő elől. Éjszakai sötétség borult a tájra. Aki menekülés közben megbotlott és elesett, azt a mögötte rohanó emberek agyontaposták. Az asszonyok jaj veszékeltek, a gyerekek siránkoztak, s a férfiak kiáltozva keresték hozzátartozóikat. Nem lehetett megállni, csak menekülni, menekülni, agyongyötörtén, miközben a füst iszonyúan marta a szemet és fojtogatta a lélegzetet. Amikor az emberek végre kijutottak a sötét füstködből és valahol fenn az égen halványan előbújt a nap, döbbenten látták, hogy mindent vastagon belepett a hamu. Aznap itt megállt az idő. megszűnt az élet.” A két betemetett várost, Pompejit és Herculaneumot, jórészt már kiásták és a harmadik településnek — amelyet Stabiaenak neveznek — az ásatásain még

Dél-itáliai képeslap (1.)

dolgoznak. Pompeji romváros egykori kapuján át nézem a tengert, s körülöttem a mozaikokkal díszített átriumos villák, közfürdők, vásárcsarnok, amfiteátrum, bazilika és templomok szebb időkre emlékeztető romjait.

Talán a Vezúv is megbánta ezt a szörnyű pusztítást. Most olyan jámbor, hogy felmehet az ember 1 277 méter magas csúcsára s letekinthet az elragadó

tájra, sőt kísérővel lemehet krátere mélyére is.

A kisvasút felkúszik a tűzhányó oldalába, hogy utasai a magasból láthassák e ragyogó tájat, majd befut Sorrentóba. a végállomásra. A költők számtalanszor megénekelték, a festők ezerféle színnel megfestették, de így sem biztos, hogy visszaadták e város és táj varázsát. A nemzetközi turizmus egyik legvonzóbb

I nemzetközi turizmus egyik legvonzóbb helve