Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-27 / 44. szám

Sorrento, a költők állal számtalanszor megénekelt város Tűzhányóval álmodni nem jó jel, ezt mondja az álmoskönyv is. Elkerülni vi­szont lehetetlen, különösen, ha úticélként választottam. Ezer kilométert utaztam a Vezúvhoz a napfényes Itália déli tájaira. Az Ernáért pedig a maffia hazájába, Szicíliába. A Vezúv nyugodtan fogadott. Nem is pöfékelt. Nézte a Nápolyi-öblöt, a Sor­­rentói-félszigetet. de az is lehet, hogy a tenger opálos párájában Capri szigetét fürkészte, miközben tüzes fiatalságáról ábrándozott, amikor i. sz. 79. évében au­gusztus 24-én valami iszonyú haragra gerjedt. Földrengéssel, hulló kő- és ha­muesővel lerombolt és betemetett maga körül mindent. Többek között néhány virágzó várost is, mint Pompejit és Her­­culaneumot. Iljabb Plinius számolt be erről a természeti csapásról Tacitusnak, a nagy történetírónak. ..Napok óta rengett a föld, de nem láttunk ebben semmi különöset, mert ez itt nem ritkaság — írja levelében. — De (női) aznap iszonyú földrengés rázta meg és döntötte romba a várost. Az emberek rémülten az utcára rohantak és mindenki menekült a perzselő hamueső, hulló lá­vakövek és az áradatként hömpölygő fekete füstfelhő elől. Éjszakai sötétség borult a tájra. Aki menekülés közben megbotlott és elesett, azt a mögötte roha­nó emberek agyontaposták. Az asszo­nyok jaj veszékeltek, a gyerekek siránkoz­tak, s a férfiak kiáltozva keresték hozzá­tartozóikat. Nem lehetett megállni, csak menekülni, menekülni, agyongyötörtén, miközben a füst iszonyúan marta a sze­met és fojtogatta a lélegzetet. Amikor az emberek végre kijutottak a sötét füstköd­ből és valahol fenn az égen halványan előbújt a nap, döbbenten látták, hogy mindent vastagon belepett a hamu. Az­nap itt megállt az idő. megszűnt az élet.” A két betemetett várost, Pompejit és Herculaneumot, jórészt már kiásták és a harmadik településnek — amelyet Stabiaenak neveznek — az ásatásain még Dél-itáliai képeslap (1.) dolgoznak. Pompeji romváros egykori kapuján át nézem a tengert, s körülöttem a mozaikokkal díszített átriumos villák, közfürdők, vásárcsarnok, amfiteátrum, bazilika és templomok szebb időkre em­lékeztető romjait. Talán a Vezúv is megbánta ezt a szörnyű pusztítást. Most olyan jámbor, hogy felmehet az ember 1 277 méter magas csúcsára s letekinthet az elragadó tájra, sőt kísérővel lemehet krátere mé­lyére is. A kisvasút felkúszik a tűzhányó olda­lába, hogy utasai a magasból láthassák e ragyogó tájat, majd befut Sorrentóba. a végállomásra. A költők számtalanszor megénekelték, a festők ezerféle színnel megfestették, de így sem biztos, hogy visszaadták e város és táj varázsát. A nemzetközi turizmus egyik legvonzóbb I nemzetközi turizmus egyik legvonzóbb helve

Next

/
Thumbnails
Contents