Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-13 / 42. szám

POSTALÁDÁNKBÓL Nőszervezeteink életéből Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) ülése­zett az SZNSZ JB levelezőinek bizottsága. Horváth Márta, a jb titkára ismertette a szövetségi sajtó terjesztésének eredmé­nyeit,-mely 1987. szeptember 1-jén így nézett ki: Barátnőből a járás lakossága 6 600 darabot „fogyaszt", nőből 5 302, Slovenkából 690, Dievcából 300, Dorkából 1 242, Funkcionárkából 151 példányt. A lapterjesztést továbbra is fontos feladatá­nak tartja a szövetség, mert fejleszteni akarja a járásban az olvasottságot. Póda Ilonával, a levelezők bizottságának elnöké­vel együtt értékelték a tudósítók munkáját, rámutatva arra is. kik nem elég aktivak. A Barátnő szerkesztősége maga indított an­­kétot olvasói körében, hogy megtudja, mit várnak el a laptól azok, akik vásárolják. A mi bizottságunk a Nő olvasói közt rendez közvéleménykutatást, a kérdéseket már ki­dolgoztuk, a tél folyamán a válaszokat is értékeljük, utána tájékoztatjuk róla a szer­kesztőséget is. ILevelezőink példáját más nőszervezetek is követhetnék, szívesen ven­nénk, ha mondjuk december folyamán több járás ilyen felméréseinek eredményeit ad­hatnánk közre lapunkban, s jövő évi száma­inkat még inkább önökkel, olvasóinkkal együtt elvárásaiknak eleget téve szerkeszt­hetnénk. — A szerk. megjegyzése) Járásunk nőszervezet! tagjai ebben az évben is sokrétű munkát végeznek a többi tömegszervezettel együttműködve. Az első félévben több mint 38 000 társadalmi munkaórát könyveltek el a falufejlesztési és -szépítési akcióknál, folyik „A legszebb virágoskert — erkély" verseny; 140 tonna másodlagos nyersanyagot gyűjtöttek ösz­­sze; 6 000 koronát utaltak át a szolidaritá­si alapra. Nagy gondot fordít a szervezet a politikai oktatásra, Dunaszerdahelyen, So­­morján (Samorin) és Nagymegyeren (Calo­­vo) rendez tanfolyamokat a tisztségviselők­nek, ahol a CSKP XVII. és a CSSZNSZ kongresszusának határozatait elemzik, va­lamint a vállalati és szövetkezeti törvény javaslatokkal is foglalkoznak. Ezeket a tud­nivalókat a tisztségviselők azután alapszer­vezeteikbe. Baráth Hona Hétvége a hagymaföldeken Augusztus végétől a Deákin (Diakovce) áthaladó idegent megtéveszthette egy, a szántóföldeken látható furcsa sátortábor képe. Nem. nem a termálfürdőnek van akkora forgalma, hogy a távolabbi mező­gazdasági földterületekre is kiszorulnak a kempingezők, hanem megkezdődött a hagymaszüret. Az efsz hagymatábláján ki­­sebb-nagyobb fóliasátrakat állítottak fel a „szüretelők", hogy munkájuk ne függjön az időjárás szeszélyeitől. A hagymaszedök közt akadnak szövetkezeti tagok és idény­munkások, idősek, fiatalok, szép számmal gyerekek, akiknek — ha elunták a játékot — kikapcsolódás a hagymatisztítás. A sze­dést és szállítást két szövetkezeti csoport­vezető, Tuska Márton és Vörös László irányítja. Ök most regeitől estig kinn van­nak a hagymatáblán, Marci bácsi — mert Tuska Mártont mindenki így szólítja — már sokadik esztendeje tölti így az első őszi hónapot, s évközben is egyik legfőbb gondja a hagyma. Idén 36 hektáron ter­mesztettek Vsetana fajtájú vöröshagymát, s mert a vetőmagot maguk termelik meg, 12 hektárról már azt is betakarították. Amit nem használnak fel maguk, azt eladják más szövetkezetnek. Hagymából most 220 mázsát térmérték hektáronként, ez persze nem a legjobb eredmény, meglátszik a termésen a tavaszi kedvezőtlen szeles idő­járás. Hogy több veszteség már ne lehes­sen, szombaton és vasárnap is folyik a szállítás az érsekújvári (Nővé Zámky) No­­vofructba és a popelíni Jihoceská frutába. Előbb a fogyasztásra kerülő hagyma „ván­dorol el” a földekről, azt követően pedig a maghagymát hordják fedél alá. hogy akkor, amikor a kedves olvasó éppen a hagyma­­földön készült képeket nézegeti, megkezd­jék a készülődést Deákin a maghagyma elültetéséhez. Varga Ágnes Mészáros Károly felvételei Aki vállalja a gondot is Az üzlet, pontosabban a JEDNOTA fo­gyasztási szövetkezet nagymagyari (Zlaté Klasy) 08—276-os számú cipöboltjának gondjairól van szó. Maries Anna, a boltve­zető helyettese jól ismeri ezeket a gondo­kat. — A kereskedelem, már az iskolában érdekelt — mondja. — Mozgalmas, érde­kes pályának tartottam, olyannak, amely­nek gyakorlati elemei vannak. Jelenlegi főnököm, Szíjjártó Irén pedig olyan vezető, aki megbecsüli, sőt, kellő mértékben érté­keli is a munkaszervezés, a megrendelések és szállítások, meg az elárusitás ügye iránti érdeklődésemet. Legnagyobb gondnak persze azt tartja, hogy csapadékos-esős időszakban beázik az üzletház teteje, és éppen a boltjuk raktára fölött. Valamivel kisebb gond, hogy még mindig nem készítették el azokat a válaszfalakat, melyek szükségesek a gyor­sabb kiszolgálás megszervezéséhez. — Amolyan könnyen kezünk ügyébe ke­rülő kisraktárakat létesíthetnénk két helyen is. — Mutatja, hogy hol. — Nem kellene annyit járkálnunk, és gyorsabb lenne a vásárlók kiszolgálása. Véleménye szerint jelentős mértékben ennek függvénye, hogy időnként, főleg ke­resett árucikk érkezésekor, elég nagy és zavaró a vásárlók tolongása. — Amúgy a tervezett forgalom, vagyis a bevétel tervének teljesítésével nincs külö­nösebb gondunk — tájékoztat. — Száma­datokkal nem untatom, de tény, hogy a bevétel tervét rendszeresen, minden hó­napban, egy-két, néha három százalékkal túlteljesítjük. Valamicskével mindig túltel­jesítjük. Egyébként úgy véli. hogy ez a középsze­rűség, ez a jónak minősített átlaghoz való tartozás az igazi gond. — Bizony az — hangsúlyozza —, mert jelzi, hogy az áruellátás terén sablonokat alkalmaznak. Például, a mi boltunkat be­osztották egy bizonyos kategóriába, ami­nek kereskedelmi szempontból nincs jó hatása. Ezen a téren változást remél az új, most még csak tervezetként ismertetett szövet­kezeti törvény alkalmazásától. Fokozatos, de minőségi változást. Olyat, amely új len­dületet ad a kereskedelemnek. — Jelenleg ugyanis gond, nagy gond a mi számunkra — magyarázza —, hogy az elosztási sablon szerint mi nem kaphatunk olyan árucikket, amely luxus kivitelűnek számit. Ami az árukészletet jlleti, meg a válasz­tékát, elégedett, mert a téli idényre kellő mennyiségű árut kaptak. Cipőből, csizmá­ból, papucsból is. Méretben és színben is megfelelő, a helyi keresletnek megfelelő az árukészletük. — Ettől függetlenül — fűzi hozzá —, vállalom, és meggyőződésem, hogy a töb­biek is vállalják azt a gondot, ami a na­gyobb választékú készlet, a luxus kivitelű árucikkek eladásával jár, mert mi a mun­kánkat nem egyszerűen áruelosztásnak, hanem a kereskedelem nagyon fontos té­nyezőjének tartjuk. Hajdú András A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents