Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-29 / 40. szám

KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL

27.

Este szállt gépre New Yorkban, a többiek körötte békésen aludtak, mellette az öreg hölgy félrecsúszott fejjel horkolt. Hirtelen citromsárga csík hasított a sötétségbe, az éjszaka egyik másodpercről a másikra elenyészett, és mintegy varázslatra nappal lett. teli valószínütlenül intenzív ragyogással. Amszterdamba délelőtt érkezett, onnan Prágába vitte a gép. majd — némi várakozás után — a MALÉV Budapestre, öt órakor már a lakásán volt.

Szinte visszahőkölt az állott, fülledt levegőtől. amely megcsapta, hogy ajtót nyitott A padlót fehér és zöld borítékok borították, egész halom. Kitüntetést kaptam volna? Gyanútlanul hajolt le, és nyitotta ki az egyik sürgönyt: „Gyászodban őszinte szívvel osztozik”, aláírás. „Fogadd szívből jövő részvétemet”, aláírás. „Mély megrendüléssel hallottam szereteti édesanyád ..az eleresztett papír pilinkézve hullott a többi távirat közé, mindnek ugyanaz volt a tartalma.

Elli száraz, sima keze ide-oda csúszott az arcán, a vállán, a tarkóján, gyöngéd szavakkal csitította.

Éjfélre járt az idő. mire Elli végére ért a beszámolónak, és ő megtudta, mi történt, hogyan történt. A haláleset hírére Elli kiutazott Dömösre. A család még együtt volt, készülődtek haza. Kérdéseire kurtán válaszoltak, úgyhogy nem sokat tudott meg tőlük. Annál többet Benkő doktortól és a szomszédoktól. Az adatokból lassan megvilágosodtak Franciska halálának körülményei .. .

A Gyula elutazását követő kedd délután váratlanul megérkeztek Ottó konvertibilis vendégei. már jártak Magyarországon, a dömösi luszkulánumot jól ismerték. Miután odahaza nem találták barátaikat. Dömösre hajtottak. Elöl a pirospozsgás, korpulens férfi. Erik, mögötte a gótikus felépítésű. Cranach Évájára emlékeztető Ingrid, benyomultak a kapun, zajos német gcmütlichkeittal:

— Nu, da sind wir ja wieder!

— Grüss Golt! — válaszolt Ottó. a tősgyörül átható lücsökcirpelés. Ahogy a sötétség sűrűsödött, úgy halványultak a zajok, a fel-felizzó cigarettaparázs úgy tört közéjük, mint a trombitaszó.

— Na. én lefekszem — jelentette be Franciska. és szabadon eresztett néhány ásítást Muci villanyt gyújtott a szobában, az ágyához kísérte az öregasszonyt, csókkal búcsúzott tőle, aztán visszatért a tornácra. Újabb cigarettára gyújtott, megpróbált olvasni, de a történet nem kötötte le. a fény viszont pillangókat szúnyogokat, koppanó bogarakat vonzott oda. Lefeküdni korán lett volna, hogy mégse unatkozzék annyira, felbontott egy üveg bort. abból kortyintgatott Élvezettel figyelte, mint zsongitja el egész testét a mámor, amelyet a cigaretta füstje még fokozott. Talán el is bóbiskolt egy időre.

Ismerős füttyjelre kapta föl a fejét. Csak nem ?... — gondolta reménykedve. A következő pillanatban már a nevét hallotta, félhangon. Nem lehetett kétség, Béla volt az. katonasorban levő vőlegénye.

sehn. v. wiedersehn... És még utoljára, messziről, még mielőtt a motor begyulladt, egy „fabelhaft", mely lomhán úszott hozzájuk a fák és a bokrok között.. .

— Ezeknek minden fabelhaft —-jegyezte meg Ottó a kapu előtt.

óvatosan nyitott be. fel ne riassza Franciskát a Csikorgás, meg ne ijedjen, hogy tolvaj, rabló közeledik, vagy — ettől félt legjobban — vaddisznó.

Ismerték az. utat. vakon közelítették meg a házat, amelynek körvonalait beitta a borús ég háttere. >

— Ciska mama .. . Ciska drága . .. Atyaúristen. mi történt?!!

Lehajolt, hogy talpra segítse. Aztán rémülten rohant a villanykapcsolóhoz. Az öregaszszony mozdulatlanul feküdt lába kint a szabad földön, feje a tornác betonküszöbén, arcán valami zavart, bocsánatkérö fintor, ami már-már mosolynak hatott

— Muci! Muci! — üvöltött föl az új sógor. — Muci! Hol vagy?

c2^

‘R<&4A

T@

S

cE

T

T

eE

eI<

i

Istenem, gondolta, éppen most halt meg. éppen most. amikor végre megértettem, mit vár tőlem, hogyan kellett volna segítenem rajta. Éppen most. A feje zúgott, a gyomra fölémelyedelt. Térdre ereszkedett, úgy szedte csomóba a táviratokat, hogy aztán a szobába vigye, és íróasztalára helyezze.

Az ösztöne sürgette, hogy igyék. igyék az eszméletlenségig, veszítse el a tudatát, fullaszsza mámorba a fájdalmát. Holott nem akart gyáván megfutamodni. Kötelességének érezte szembefordulni a szenvedéssel. Tiszta öntudattal fogadni a fájdalmat, hogy élete egy része kihasadt belőle.

Tanácstalanul vesztegelt az íróasztal és a bárszekrény között, nem mozdult se előre, se hátra. Azon tűnődött, hogy miért nem írtak, miért nem kapott semmi hírt tőlük, mintha nem tartozna rá, hogy az édesanyja meghalt. De hiszen lehet, hogy írtak, s a levelük odalent van a levélszekrényben. Lerohant a lépcsőkön, a levélszekrényben azonban csupa közömbös üzenetet talált: a rokonságtól egy sort sem.

Semmi magyarázat, hogy mikor történt, hogyan történt, hol történt, csak a puszta tény. és az is idegenek jóvoltából tudta meg. Felváltva hívta a két lakást, Míráét és Edináét. Egyik sem válaszolt. Elüt tárcsázta hát. az egyedüli lényt, akinek a közelségére ebben a nehéz órában vágyott. Az asszony már várta a hívást, azonnal indul, mondta.

Az órájára pillantott. Aztán, mint aki nem leli helyét, ide-oda járkált a lakásban, kinyitotta az ablakokat, kinyitotta a bőröndjét, belenézett, de nem vett ki belőle semmit.

Egyet ha csörrenl a csengő, már nyitotta az ajtót.

Szinte megsemmisülten engedte át magát Elli ölelésének, magához szorította, megkapaszkodott benne, mint a megriadt gyerek, egy testként mentek a sezlonhoz. és ültek le összefonódva. Az asszonya jóság forróságában szétpattant a magára erőszakolt fegyelem burka.

(nő 14)

keres székely. — Fabelhaft, dass wir und hier Wiedersehen . ..

— Das ist ja kolossal!

— Na so was!

A vendéghölgy Franciska felé fordult, s könnyedén megcsókolta:

— Ach wie rührend!

Franciska érdeklődve szemlélte őket. kissé olyanformán, mint ahogy az állatkertben nézelődik a látogató. Nem jöttek üres kézzel. A férfi széles gesztusokkal, a nő finom tapintattal osztogatta az ajándékokat, ennek ezt. annak amazt, a háziakra meg Franciskára számítottak. Muci megjelenése azonban váratlanul érte őkeL

— Ach wie schön ist doch die Jugend! — rikkantott tol Erik. azzal odalépett a gondolatnyi bikiniben kis híján anyaszült meztelenül toporgő lányhoz, és csókot nyomott az arcára — mint valami pecsétet. Muci elpirult, viszonozni akarta a csókot de elkésett a mozdulattal. Erik már a Dunára nyűő kilátásban gyönyörködött:

— Fabelhaft! Fabelhaft!...

Miután a wagnerí tónusban hangszerelt viszontlátási szertartás lezajlott Míráék a vendégeikkel lementek megmártózni a Dunához.

— Nanóka mit kapott? — tudakolta Muci.

— Kölnit és csokoládét. Te semmit sem kaptál. Melyiket adjam neked?

— A csokoládét

Alkonyattájt tértek vissza, még harsányabban. mint ahogy' elmentek. Ottó félrehívta Mucit, és megkérte, hogy vigyázzon a nagyanyjára. ök elmennek a Silvánusba vacsorázni, nem tudják, mikor jönnek haza. Muci tehát ne a padláson aludjon, hanem Míra ágyában, az öregasszony szobája mellett, hogy kéznél legyen. ha netán történne valami.

— De miért történne éppen ma?

Nemsokára felbúgott a vendégek Mercedesének motorja, aztán elhalt a motorbúgás, álmos madáresivitelés hangzott helyette, hátte— Béla ... — szaladt elébe a fiúnak, belevetette magát a karjaiba, tömény testével szorosan hozzátapadt, érzékeiben hónapok felhalmozta türelmetlenség.

— Eltávozást kaptam... — lihegte a fiú, aki nyilván futva tette meg az utat idáig, s az emelkedő kimerítette. — Holnap reggel kell jelentkeznem a laktanyában. Az első busszal utazom. Addig együtt leszünk.

— Várj — intette a lány. Belesett a szobába. Térde a melle magasságában. Franciska nyugodtan aludt az oldalán. Lélegzete vékony fűrészként hatolt a levegőbe.

Fent a padláson, a fiatalok tanyáján. Muci kibújt a fúrdököpenyböl pillanatok alatt megszabadult a bikinitől, és látszólag nyugodtan várt. amíg a fiú leoldozta-szedlc magáról a nehézkes katonai holmikat. Nagy lendülettel dobta magát az ágyba, hogy a sodrony beleremegett.

Világtalan éjszaka volt. a hold megbújt a szürke felhők mögött Franciskában megszólalt a titokzatos parancs. Tévetegen ült föl az ágyban, és indult el az ismeretlen cél felé. amelynek vonzását minden porcikájában érezte. Átbotorkált a kél vaksötét szobán, előrenyújtolt kézzel, mintegy a sötétség tömegét tapogatva. Még néhány bizonytalan lépés, és kiért a tornácra.

— Gyuszika. Gyuszika — suttogta panaszosan. és mégis szerényen —, Gyuszika. miért nem viszel haza?

Egy másodpercre megállóit, szemben a könyörtelen sötétséggel, a sötétség részvétlen némaságával, a magánnyal, amely beborította az egész teremtett világot.

— Gyuszika... — ismételte, és újra elindult. A küszöbnél megbotlott, és hanyatt esett.

Miután elbúcsúztak könyörtelenül kedélyes barátaiktól, Míra és Ottó karonfogva indult a villához. Agyukban még visszhangzott a vendégek zajos hálálkodása: Das war ja fabelhaft . .. Welch schöner Abend .. . Auf wieder-A lány úgy támolygott le a lépcsőn, mint egy alvajáró:

— Mi történt?

— Azonnal szaladj Benkő doktorért! Azonnal! Hátha ... — a mondat folytatását lenyelte.

Egy vékonyka sikoltás, és Muci úgy. ahogy volt. hálóingben, mezítláb nekiiramodott, mint az őrült.

Míra félrehúzódott, ujjai között táncolt a cigaretta, sírás feszegette, de gyermekkora óta nem sírt. most sem tört ki belőle a zokogás, csak az izmai remegtek, a szeme forgott, a szája rángott, a gyomra szűkült. Hol előrelépett. hol hátra, segíteni szeretett volna.

— Nem! Nem — tartotta vissza Ottó —, ne nyúlj hozzá.

— Oti — kérdezte tétován —. most mit csinálunk?

— Semmit, amíg Benkőt meg nem hallgattuk.

Az orvos érkezését zseblámpájának a bokrokon. a fák koronáján futkosó fénypásztái jelezték. Mellette Műd hálóingben, mint egy kísértet.

A vizsgálat befejezte után az orvos felegyenesedett nem mondott semmit, kézmozdulattal jelezte, hogy vége. a tudomány nem segíthet.

— Nem szenvedeti — mondta megnyugtatásképpen.

így történt, gondolta Gyula. így' múlott el Franciska, ilyen egyedül, ilyen szomorúan, árván. Ment. amerre a titkos erő hajtotta, és nem volt senki, aki megragadja a karját és visszavezesse az ágyába. Az arcát látta, tiszta mosolyát, ahogy elbúcsúzott tőle:

— Menj. csak. szívem. Menj.

És ő elment, holott a lelke mélyén tudta, hogy maradnia kellene.

Fege