Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-15 / 38. szám

Jii,,.WL ^«rUJSniÚ’ninpIhrÜ TMTM- ..,i»mtri«aiam rí. . i-1 . iViktlvlvuWnM^iiflyírnílin.mnatrTojoTönuw^VrnV^ll*».^ I tr»r Á>r«r, «i,.* N •••• u.i .w mJ >.{".» Jitwnliorlv« Jlnin4»;«. trt\í*««miVforvr.ilyi« U noo X.«u»iL* rLULríc. MÚLTUNK ŐRZŐI A LEVÉLTÁRAK C* vtxJ,m a^rnntln.' ..... 1 J»> twJ.mJÁvr f rítt hl« .•••«.'• x.n_ . -mtJi \nn<nfnrr JriM -----......................................fc <^UU.^J^ÍÍ ^ •X*rf^t.mcntr n.T. tj • í t«.^«n s ■>-*»■'•"•>>■'f-v \niMrotir j/, I—yréfr in«JXl* .•»:~ ' ■■»•W * V­­'"JJ*. ffifaöSfcttá Sfcröbcsa Jj l*r ax márno) járási levéltár főleg a 18—19. szá­zadra vonatkozó iratokat, Komárom szabad királyi város levéltárát tartalmazza. Szlovákia 37 járása közül 36-ban létezik járási levéltár is, a kivétel, a 37., a Dunaszer­­dahelyi (Dunajská Streda). Ennek fennma­radt iratait a galántai járási levéltár őrzi. A múlt emlékeinek megőrzése fontos ré­sze életünknek. Általa válik érzékelhetővé fejlődésünk folytonossága. A költő, Kölcsey Ferenc ezt így fogalmazta meg kortársai és az utókor számára: „... minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé te­szi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.” Tehát nemcsak a jele­nét, de a jövőjét is bizonytalanságban hagy­ja. Másik nagy költőnk, Vörösmarty pedig Így fogalmazott: „emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék". Valamennyi levéltár fő feladata, hogy a tör­ténelmet dokumentálja, hogy egyes korszakok iratainak gyűjtésével, rendszerezésével segít­se a kutatást. Az iratmegőrzés évszázadok­kal ezelőtt kezdődött, amikor egyházi és állami hatóságok, magáncsaládok levéltára­kat alapítottak. A megyék a 16. századtól fokozatosan ismerték fel irományaik megőr­zésének fontosságát. Később törvény köte­lezte őket levéltár fenntartására. A különbö­ző levéltárak jellemzője volt, hogy csak saját érdekeiknek megfelelő dokumentumokat gyűjtöttek. Egyetlen levéltár sem törődött például azzal, hogy a kapitalizmus korának vállalati-gyári iratanyaga fennmaradjon, noha ezek a gazdaságtörténet adatait és eseményeit rejtik. A felszabadulás után előtérbe került a levéltárak tudományos szerepe. Központi in­tézkedésre megindult az iratmentés. A levél­tárosok felkutatták a családi levéltárakat és sorra járták az intézményeket. Az 1950-es évek elején megindult a rendező, selejtező és segédletkészítő munka. Az összegyűjtött iratokat hozzáférhetővé kellett tenni a kuta­tók számára. Leltárak és tematikus katalógu­sok készültek, amelyek lehetővé tették a tájékozódást a hatalmas irathalmaz legalább egy részében. A rendezés és leltározás tulaj­donképpen még napjainkban is folyik, ez a levéltárak egyik fő tevékenysége. Az iratdömping komoly raktározási gondo­kat is okoz a levéltáraknak, egyre nehezebb megfelelő körülmények között elhelyezni a sokasodó irathegyeket. Egy francia levéltá­ros-kutató szemléletes megállapítása szerint az ókortól 1945-ig annyi irat keletkezett, mint a második világháború befejezésétől napjainkig. Az aránytalanság szembetűnő. A jelenlegi gyakorlat szerint ezért egy-egy irat­képző szerv iratainak kb. 5—6, de legvégső esetben is csak 10 %-át kell állandó megőr­zésre a levéltárakba utalni, ezért szakszerűen meg kell vizsgálni az értéküket. A végső mennyiség mindig az adott szerv iratainak történelmi értékétől függ. A régebbi iratoknál értékhatár-vizsgálatot nem kell végezni, mert minden 1850 előtt keletkezett dokumentum kivétel nélkül meg­őrzendő. Az 1850—1918 között keletkezett iratok közül szintén csak keveset selejteznek ki. A szlovákiai állami levéltárak iratai minden hazai állampolgár számára hozzáférhetők. Tanulmányozásuk az arra kijelölt kutató-ol­vasóteremben történik. Az 50 évnél régebbi dokumentumok külön engedély nélkül tanul-Szlovákia fővárosa 1984-ben egy újabb im­pozáns épülettel gazdagodott. Ekkor adták, át rendeltetésének az SZSZK Állami Közpon­ti Levéltárának épületét, ahol helyet kapott valamennyi irat, térkép, tervrajz és kéziratos könyv, amelyeket addig szétszórtan, külön­böző raktárakban tároltak. Az új épület befo­gadóképessége meghaladja a 70 ezer folyó­métert. Ez azt jelenti, hogy az állványokra elhelyezhető iratok összessége több mint 70 km hosszúságú lehet. Jelenleg kb. egy harmadát használják ki az adott kapacitás­nak. így néhány évtizeden keresztül az Állami Központi Levéltár begyűjtheti az iratképzö állami központi szervek, intézmények és tes­tületek állandó megőrzésre kijelölt iratait. Ijímii^iaiiífríiiífn ju ©ungoni unb SJóíkim k. jgiwiglicfcii üajeffiif «aauegí, Katies MAR ME THERESIA. töcrpiHun $o#<xfrinfl<nunb Stott, őkojj. écrfoijin ju ^ofcana x. x. Üníerer ptrptóigftai fruuen onb ionM.fúrttoi Kok ■ lulling 3n gnamfenXxro CXffrrrá^ftca itatta. Ahno M. DCC XLVIH. •JCT ■ *»»«* tg J»— Hm. tl+04m »f-»Kln »im Az Állami Központi Levéltár olyan intéz­mények és testületek iratait őrzi, amelyek országos (Szlovákia) hatáskörrel bírnak (pél­dául a Szlovák Nemzeti Tanács, a kormány, az egyes minisztériumok, országos szerveze­tek és testületek központi szervei). Ide sorol­hatók még a kiváló egyéniségek, volt politi­kusok, államférfiak vagy tudósok és művé­szek Írásbeli hagyatékai. A központin kívül létezik Szlovákiában a 7 állami regionális levéltár is, melyek a volt megyék és megyei rangú intézmények iratait, valamint az újabb korból a volt kerületek és jelenlegi kerületek, illetve kerületi nemzeti bizottságok iratait gyűjtik. A hét állami területi levéltár székhe­lye a következő városokban van: Bratislava, Nitra, Bytca, Banská Bystrica, Levoca, Pre­­sov, Kosice. A levéltári szervezet legalsóbb szintjén a járási levéltárak foglalnak helyet. Ezek a járási szintű intézmények iratait őrzik. Itt gyűjtik össze azonban a községi elöljáró­ságok, újabban a helyi nemzeti bizottságok iratait is. Némely járási levéltár igen értékes anyagot őriz, az egykori szabad királyi váro­sok iratait, amelyek általában épségben fennmaradtak a középkortól egészen 1 918-ig. A bardejoviban a volt szabad királyi város középkori okleveleiből több ezer darab maradt fenn máig; a Spisská Nová Ves-i járási levéltár Levoca szabad királyi város gazdag levéltárát őrzi stb. A komáromi (Ko-Az Állami Központi Levéltár épülete Mária Terézia (1740—1780) postai ren­deletének címlapja 1748-ból A legrégibb Szlovákiában őrzött oklevél: Kálmán király birtokadományozó levele a zoboralji apátság részére 1111-ből (Nyitrai Püspöki Levéltár) Egy 1867-ben Vágsel/yén (Sala) feladott távirat, amely 23 perc alatt került a címzetthez i=iersi3- tilt m (-li- - mxs. GAUNT* Telegramm. & // .io den /fr; Uhr^ Mbl/'frKitUg» A»rV«omcn i,. GALANTAd«. fri IW/ Uhr/ MW// /gSfirup* y, V- '-V­­/• St-mányozhatok. A fiatalabb dokumentumok pedig a Levéltári Igazgatóság engedélyével. VARGA SÁNDOR A szerző felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents