Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-15 / 38. szám
Jii,,.WL ^«rUJSniÚ’ninpIhrÜ TMTM- ..,i»mtri«aiam rí. . i-1 . iViktlvlvuWnM^iiflyírnílin.mnatrTojoTönuw^VrnV^ll*».^ I tr»r Á>r«r, «i,.* N •••• u.i .w mJ >.{".» Jitwnliorlv« Jlnin4»;«. trt\í*««miVforvr.ilyi« U noo X.«u»iL* rLULríc. MÚLTUNK ŐRZŐI A LEVÉLTÁRAK C* vtxJ,m a^rnntln.' ..... 1 J»> twJ.mJÁvr f rítt hl« .•••«.'• x.n_ . -mtJi \nn<nfnrr JriM -----......................................fc <^UU.^J^ÍÍ ^ •X*rf^t.mcntr n.T. tj • í t«.^«n s ■>-*»■'•"•>>■'f-v \niMrotir j/, I—yréfr in«JXl* .•»:~ ' ■■»•W * V'"JJ*. ffifaöSfcttá Sfcröbcsa Jj l*r ax márno) járási levéltár főleg a 18—19. századra vonatkozó iratokat, Komárom szabad királyi város levéltárát tartalmazza. Szlovákia 37 járása közül 36-ban létezik járási levéltár is, a kivétel, a 37., a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda). Ennek fennmaradt iratait a galántai járási levéltár őrzi. A múlt emlékeinek megőrzése fontos része életünknek. Általa válik érzékelhetővé fejlődésünk folytonossága. A költő, Kölcsey Ferenc ezt így fogalmazta meg kortársai és az utókor számára: „... minden nemzet, amely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti létét gyilkolja meg.” Tehát nemcsak a jelenét, de a jövőjét is bizonytalanságban hagyja. Másik nagy költőnk, Vörösmarty pedig Így fogalmazott: „emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék". Valamennyi levéltár fő feladata, hogy a történelmet dokumentálja, hogy egyes korszakok iratainak gyűjtésével, rendszerezésével segítse a kutatást. Az iratmegőrzés évszázadokkal ezelőtt kezdődött, amikor egyházi és állami hatóságok, magáncsaládok levéltárakat alapítottak. A megyék a 16. századtól fokozatosan ismerték fel irományaik megőrzésének fontosságát. Később törvény kötelezte őket levéltár fenntartására. A különböző levéltárak jellemzője volt, hogy csak saját érdekeiknek megfelelő dokumentumokat gyűjtöttek. Egyetlen levéltár sem törődött például azzal, hogy a kapitalizmus korának vállalati-gyári iratanyaga fennmaradjon, noha ezek a gazdaságtörténet adatait és eseményeit rejtik. A felszabadulás után előtérbe került a levéltárak tudományos szerepe. Központi intézkedésre megindult az iratmentés. A levéltárosok felkutatták a családi levéltárakat és sorra járták az intézményeket. Az 1950-es évek elején megindult a rendező, selejtező és segédletkészítő munka. Az összegyűjtött iratokat hozzáférhetővé kellett tenni a kutatók számára. Leltárak és tematikus katalógusok készültek, amelyek lehetővé tették a tájékozódást a hatalmas irathalmaz legalább egy részében. A rendezés és leltározás tulajdonképpen még napjainkban is folyik, ez a levéltárak egyik fő tevékenysége. Az iratdömping komoly raktározási gondokat is okoz a levéltáraknak, egyre nehezebb megfelelő körülmények között elhelyezni a sokasodó irathegyeket. Egy francia levéltáros-kutató szemléletes megállapítása szerint az ókortól 1945-ig annyi irat keletkezett, mint a második világháború befejezésétől napjainkig. Az aránytalanság szembetűnő. A jelenlegi gyakorlat szerint ezért egy-egy iratképző szerv iratainak kb. 5—6, de legvégső esetben is csak 10 %-át kell állandó megőrzésre a levéltárakba utalni, ezért szakszerűen meg kell vizsgálni az értéküket. A végső mennyiség mindig az adott szerv iratainak történelmi értékétől függ. A régebbi iratoknál értékhatár-vizsgálatot nem kell végezni, mert minden 1850 előtt keletkezett dokumentum kivétel nélkül megőrzendő. Az 1850—1918 között keletkezett iratok közül szintén csak keveset selejteznek ki. A szlovákiai állami levéltárak iratai minden hazai állampolgár számára hozzáférhetők. Tanulmányozásuk az arra kijelölt kutató-olvasóteremben történik. Az 50 évnél régebbi dokumentumok külön engedély nélkül tanul-Szlovákia fővárosa 1984-ben egy újabb impozáns épülettel gazdagodott. Ekkor adták, át rendeltetésének az SZSZK Állami Központi Levéltárának épületét, ahol helyet kapott valamennyi irat, térkép, tervrajz és kéziratos könyv, amelyeket addig szétszórtan, különböző raktárakban tároltak. Az új épület befogadóképessége meghaladja a 70 ezer folyómétert. Ez azt jelenti, hogy az állványokra elhelyezhető iratok összessége több mint 70 km hosszúságú lehet. Jelenleg kb. egy harmadát használják ki az adott kapacitásnak. így néhány évtizeden keresztül az Állami Központi Levéltár begyűjtheti az iratképzö állami központi szervek, intézmények és testületek állandó megőrzésre kijelölt iratait. Ijímii^iaiiífríiiífn ju ©ungoni unb SJóíkim k. jgiwiglicfcii üajeffiif «aauegí, Katies MAR ME THERESIA. töcrpiHun $o#<xfrinfl<nunb Stott, őkojj. écrfoijin ju ^ofcana x. x. Üníerer ptrptóigftai fruuen onb ionM.fúrttoi Kok ■ lulling 3n gnamfenXxro CXffrrrá^ftca itatta. Ahno M. DCC XLVIH. •JCT ■ *»»«* tg J»— Hm. tl+04m »f-»Kln »im Az Állami Központi Levéltár olyan intézmények és testületek iratait őrzi, amelyek országos (Szlovákia) hatáskörrel bírnak (például a Szlovák Nemzeti Tanács, a kormány, az egyes minisztériumok, országos szervezetek és testületek központi szervei). Ide sorolhatók még a kiváló egyéniségek, volt politikusok, államférfiak vagy tudósok és művészek Írásbeli hagyatékai. A központin kívül létezik Szlovákiában a 7 állami regionális levéltár is, melyek a volt megyék és megyei rangú intézmények iratait, valamint az újabb korból a volt kerületek és jelenlegi kerületek, illetve kerületi nemzeti bizottságok iratait gyűjtik. A hét állami területi levéltár székhelye a következő városokban van: Bratislava, Nitra, Bytca, Banská Bystrica, Levoca, Presov, Kosice. A levéltári szervezet legalsóbb szintjén a járási levéltárak foglalnak helyet. Ezek a járási szintű intézmények iratait őrzik. Itt gyűjtik össze azonban a községi elöljáróságok, újabban a helyi nemzeti bizottságok iratait is. Némely járási levéltár igen értékes anyagot őriz, az egykori szabad királyi városok iratait, amelyek általában épségben fennmaradtak a középkortól egészen 1 918-ig. A bardejoviban a volt szabad királyi város középkori okleveleiből több ezer darab maradt fenn máig; a Spisská Nová Ves-i járási levéltár Levoca szabad királyi város gazdag levéltárát őrzi stb. A komáromi (Ko-Az Állami Központi Levéltár épülete Mária Terézia (1740—1780) postai rendeletének címlapja 1748-ból A legrégibb Szlovákiában őrzött oklevél: Kálmán király birtokadományozó levele a zoboralji apátság részére 1111-ből (Nyitrai Püspöki Levéltár) Egy 1867-ben Vágsel/yén (Sala) feladott távirat, amely 23 perc alatt került a címzetthez i=iersi3- tilt m (-li- - mxs. GAUNT* Telegramm. & // .io den /fr; Uhr^ Mbl/'frKitUg» A»rV«omcn i,. GALANTAd«. fri IW/ Uhr/ MW// /gSfirup* y, V- '-V/• St-mányozhatok. A fiatalabb dokumentumok pedig a Levéltári Igazgatóság engedélyével. VARGA SÁNDOR A szerző felvételei