Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-15 / 38. szám
CSALÁDIKOR Mikor féltékenységről hallunk, általában a házastársát rövid pórázon tartó férj vagy feleség jut eszünkbe, pedig ez az érzés végigkíséri az ember egész életét. A féltékenységet nem lehet kizárólag a házasságra és a szerelemre lokalizálni — főként a szerelemre nem; Voltaire szerint a nők már akkor is féltékenyek a férfira, amikor még nem is szeretik. Féltékenység lehet sokféle... Az iskolás féltékenykédhet osztálytársa jobb jegyére, az egyetemista évfolyamtársa sikeresebb vizsgájára, a szegényebb módú lány barátnője pazar ruházatára, a felnőtt kollégája szakmai sikereire, s a szociális otthonban féltékenység tárgya lehet akár a szomszéd gyakrabban cserélt lepedője, gyakoribb orvosi kivizsgálása is. Vagyis a féltékenység nemtől, kortól függetlenül — minden tárgyra és személyre kivetítödhet. Egy biztos: ez a kínzó érzés, mely közeli rokona az irigységnek, — az elmekórtan körébe tartozó eseteket kivéve — soha nem alakul ki valós ok nélkül. Sokan azt tartják: a féltékenység velünk születik! Ez azonban, bármennyire szép magyarázat is, nem igaz; elözménytörténetében mindig megtalálható az a reális mag, amelyre fölépül. Kórossá akkor válik, ha mint állandó érzés megtapad az ember tudatában, kényszerképzeteket ébreszt és segítség nélkül képtelenek vagyunk tőle szabadulni. Nem mindig ártalmas! Az előítéletek és a hiedelmek ellenére ki kell hogy mondjuk: a féltékenység nem mindig, nem minden esetben ártalmas! Lehet teljesen normális, késztető, ösztönző reakció is pl.: Az a kisgyerek, aki egy meghirdetett versenyen féltékeny vetélytársára, biztosan többet fog készülni a nagy napra, nagyobb intenzitással tanul. Egy kis állat ellenszenvével... Nézzük csak. milyen találóan irja le Maupassant „Péter és János" cimű novellájában a testvérféltékenységet! „Péter ötéves volt János születésekor, és egy elkényeztetett kis állat ellenszenvével fogadta ezt a másik kis állatot, aki hirtelen feltűnt apja és anyja karjaiban." A gyerekkorban fellépő és esetleg megtapadó, kórossá váló féltékenység több okból is veszélyes. Elsősorban azért, mert az állandóan féltékeny gyerek önbecsülése, reális önkritikája csökken. Csúnyának, butának, fejletlennek, rosszul öltözöttnek tartja magát, attól függően, kire és mire féltékeny. Ezt az érzést azután, később — egész életében — összes kapcsolatára ki-Hogy mennyire hatalmas erő a féltékenység, s milyen gyakori, hogy ez az önmagunkról való negatív ítéletalkotás — hiszen állandóan magunkat érezzük kevesebbnek másnál, másoknál — tudatszűküléshez is vezethet, annak szomorú bizonyítékai a féltékenységből elkövetett gyilkosságok. Föltárni és megszüntetni az okokat! Nehéz és nem mindig sikerül legyőzni magunkban a féltékenységet. Hogyan is küzdhetünk ellene? A leghathatósabb és legnehezebb módszer az okokat föltárni és megszüntetni. Számtalan esetben a szülök csak a pszichológusnál értik meg, hogy indokolatlanul többet dédelgetik egyik s z ö rn y gyereküket. Gyakori, hogy az amúgy is labilis idegrendszerű gyerek, aki otthon is feszült légkörben él. az óvónő helytelen magatartása miatt féltékeny. Ha egy kisgyereket az óvónő sohasem dicsér, állandóan szidja valamilyen rossz tulajdonsága miatt, s a gyerek otthon is háttérben érzi magát — kialakulhat ez az érzés. Ilyen esetekben viszonylag könnyebb a segítség, hiszen a pedagógus és a szülő könnyebben belátja, miben hibázott. Felnőttkorban mindez nehezebb, főként az okok megszüntetése, hiszen ismerünk — nem egy — kórosan, betegen féltékeny embert. Elsősorban a változás korában levő nők vannak nehéz helyzetben, és főleg akkor, ha a biológiai öregedés előbb következik be náluk, mint a társnál. Hogyan viselkedjenek? Fontos, hogy ne próbáljanak bajaikon feltűnő öltözködéssel segíteni, ne gyötörjék élettársukat — minden nőnek csak azt mondhatjuk, kérdezni tudni kell! Ehhez persze jó adag önfegyelem szükséges, s az, hogy a fékrendszer jól működjön. Ha a férj későbben jön haza a vártnál, ne essenek neki azonnal indulatosan! Gondoljunk csak arra: kinek van kedve ilyen légkörbe hazatérni. De később, kedves tapintattal azért érdeklődhetnek: a megfelelő időben és módon. A másik kérdés: hogyan viselkedjünk a féltékeny házastárssal, partnerrel? Először is meg kell tudni, miért ilyen. Azért, mert későbben járok haza a szokottnál, vagy ha hazulról elmegyek, csinosabban felöltözöm? Segít a bizalom, vagy a bizalom újjáélesztése, a beszélgetések. A téves feltét élezéseket meg lehet szüntetni, ki lehet védeni. Sajnos, sok esetben a már hosszúévek óta együtt elő házastársak alig ismerik egymást, egymás szükségleteit, lelki és testi igényeit, elvárásait és sokszor fogalmuk sincs, hogyan legyenek kedvesek egymáshoz. Az apróságok pedig nagyon sokat számítanak! Vannak olyan családok, ahol a férj és a feleség képtelenek közösen megbeszélni gondjaikat, éppen éretlenségük folytán. A modem szexuálpszichológia és korunk egyik vitatott kérdése a féltékenység. Vannak nők és férfiak, akik azt tartják és vallják, hogy egy új, titkos szerelmi kapcsolat nem kell hogy feltétlenül megszüntesse a régit, a házastárssal kapcsolatos elkötelezettséget. És vannak pszichológusok, akik azt állítják, hogy teljesen normális dolog szexuális kizárólagosságot követelni a partnertől és féltékenynek lenni kicsit, ugyanis a szerelemre és szeretetre alapozott szexuális együttlét annyira igénybe veszi a központi idegrendszert, az egész személyiséget, hogy ilyen valódi beleélésre a nö és férfi ugyanabban az időszakban csak egyetlen emberrel képes, vagyis: a szeretett lénnyel! Ennek ellenére vannak olyan házastársak, akik, legalábbis nyíltan, nem féltékenyek a házastárs külső kapcsolatára. Mi lehet ennek az oka ? A pszichológusok szerint csakis valamilyen kiszolgáltatottság — például anyagi függőség. Az ilyen kiszolgáltatottság pedig, ha tartós, nagyon káros a személyiségre. A zöldszemű szörny csak kacag az étken A féltékenység tehát, amennyire emberi, annyira természetes tulajdonság. Csak ha arányait elvéti, s kórossá válik, akkor lesz embertelenné. Mint Jágó mondja Othellónak: „... vigyázz, hogy féltékeny ne légy! A zöldszemű szörny csak kacag az étken, amelyből él." Legfontosabb feladatunk, hogy egymásra vigyázzunk, óvjuk egymást, hiszen, mint mondtuk, ez a beteges érzés — a kóros féltékenység — nem alakul ki minden reális ok nélkül. Hogy ebből ne legyen kóros önbizalomhiány, depresszió, ez elsősorban rajtunk és emberi kapcsolatainkon múlik!-néva-Fcrtó: PRIKLER LÁSZLÓ A z ö ld s z e m ű Természetesen, ebben az esetben is féltékenységről van szó, pontosabban rivalizálásról. azonban ez a hatalmas erejű érzés most energiákat szabadít fel, segít felszínre hozni a személyiség legkiválóbb tulajdonságait, képességeit. Példánkban éppen a jó jegyeket, az intelligenciát, a szorgalmat, a nagyobb teljesítőképességet. Negatív előjelű féltékenység, mikor a gyerek újonnan érkezett kistestvérére féltékeny. Pszichológiai tanácsadókban gyakran előfordul, hogy a szülök elkeseredve hozzák be óvodáskorú kislányukat: nem értik, mi történt! Az eddig teljesen egészséges gyerek nyugtalan, engedetlen, ágybavizelö lett. Az ok, mint kiderül: a szülők már először is fiút szerettek volna, s mikor a második gyerek megszületett, fölsóhajtottak : végre, fiú! A kislány természetesen csak azt látja, hogy kistestvérét aránytalanul többet dédelgetik, ajnározzák. terjeszti, rávetíti. Az a kislány, akinek szülei gyerekkorában szüntelenül sikeres, okos, szép nővérével vagy barátnőjével példálóztak, féltékeny lesz később barátnőire, majd házastársára is. A másik veszély pedig az, hogy a féltékeny ember — szenved. A féltékenység vegetatív tünetekben is megnyilvánulhat, főként kisgyermekkorban. Az addig teljesen egészséges gyereknek izzad a tenyere, elpirul, ágybavizelő lesz. Szorong, állandó kételyek gyötrik, a féltékenység lassan uralni kezdi egész személyiségét, neurotizáló tényező lesz. Mivel semmi mással nem tud foglalkozni, mert ez köti le energiáját, csökken teljesítménye, beszűkül. Ez a folyamat mindegyik életkorban lejátszódhat, de talán legveszélyesebb az egészen kicsi gyerekkor, a pubertáskor — sokszor az öngyilkosság gondolatához is közelkerül a kamasz —, nőknél a változás kora, és végül az öregkor.
