Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-15 / 38. szám

Emlékszem, mikor jó néhány éve — a hetvenes évek elején — először jártam az NDK-ban, feltűnt nekem, milyen sok fiatal házaspárt látni az utcákon három kisgyerekkel. Azóta többször is volt alkalmam odalátogatni, de mintha változott volna a kép. Pedig, köztudomású, hogy az NDK- ban jelentős anyagi támogatásban részesítik a többgyermekes családokat, vagyis, racionálisan fogalmazva, megéri több gyermeket vállalni.

Petra Nitschével, a négygyermekes drezdai fiatalasszonnyal arról beszélgettem, vajon hogyan, milyen körülmények között él ma egy több gyermeket nevelő NDK-beli család.

— Jól látom, hogy ma már az NDK-ban is kevesebb a gyerek?

— Igen, változott a helyzet, megváltozott a közvélemény is. Ma már nálunk is megnézik azt, akinek több gyereke van. Sokan mondják, elég egy-két gyerek, hisz annyi a munka, az idegesség. Ez igaz, de vallom, hogy az örömünk is több Így, négyszeres.

Petra asszony eladónak tanult, egy húsboltban dolgozott évekig. Negyedik gyermeke megszületése után költözködtek nagyobb, négyszobás lakásba. Ez messze volt a régi munkahelyétől, így állást kellett változtatnia. Ekkor már évek óta tevékenykedett a Német Nők Demokratikus Szövetségében, a DFD-ben, így lett először a városi bizottság, majd a pártiskola elvégzése után a déli városkerületi bizottság munkatársa. 1985 óta a DFD Drezda Megyei Bizottságán dolgozik, a káderkérdések tartoznak hozzá.

— A nettó keresetem kb. 850 márka, a férjem, aki rendőr, ugyanennyit keres körülbelül. Ez sok pénz, az adónk nem olyan nagy, a gyerekek miatt. A keresetünkhöz jön még a családi pótlék, amit a gyerekek tizenhat éves koráig kapunk, általában addig folyósítják, amíg a tizedik osztályt befejezik. A családi pótlék összege az első gyermekre 50 márka, a másodikra 100 márka, a harmadik és minden további gyerekre pedig 150—150 márka.

— Havi fix jövedelmük tehát 2 200 márka körül mozog. Hogyan osztja be a család ezt az összeget?

— A férjem fizetése bankszámlára megy, az állandó kiadásokat abból fedezzük. A lakbér, fűtéssel, meleg vízzel együtt havi 113 márka, a villanyt negyedévenként fizetjük, ez 75 márka, ételre hetente kb. 250 márkát költünk, havonta 35 márka megy el az újságokra, tévére, rádióra, kölcsönt is töriesztünk, ez most havi 130 márka. A kölcsönt bútorra vettük fel, a lányok szobáját rendeztük be. Az állandó kiadásokon kívül mindig kell valami, ruha vagy egyebek. A gyerekek kapnak zsebpénzt is, 7, 6, illetve 3 márkát (a kicsi nem kap, ő még csak óvodás), ezt arra költik, amire akarják, fagyira, mozira, diszkóra. Mi a férjemmel szeretjük a zenét, a jó könyveket, erre, a lemezekre, kazettákra is elmegy a pénz. A havonta megmaradó összeget félretesszük, takarékoskodunk üdülésre.

— Minden terv szerint megy. Este, a vacsoránál, amikor mind együtt vagyunk, megbeszéljük, kinek mi lesz a feladata másnap. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek is tisztában legyenek azzal, mi az, amit nekik kell elvégezniük, hogy érezzék, ök is felelősséggel tartoznak. Sokat segítenek, de vannak önálló programjaik. A szobájukat maguk tartják rendben, törülgetni is ők szoktak. A bevásárlást a férjem végzi, el is mosogat, sőt, főzni is tud, jobban, mint én. Ez a hobbija. A gyerekek rögtön észreveszik, melyikünk volt a szakács. A mosás az én dolgom. Szeretem, ha rend van körülöttem, de hétvégeken nem mondom azt, hogy csak akkor megyünk kirándulni, sétálni, ha minden ragyog. Nem vagyok rabja a házi munkának. A havonta járó háztartási szabadnapot is legtöbbször olyankor veszem ki, amikor a férjem szabadnapos, s akkor nem takarítok reggeltől estig, hanem inkább elmegyünk együtt valahová. Ez is beosztás kérdése.

— Említette, hogy a gyerekeknek megvan az érdeklődési körük, összejönnek a barátaikkal, sportolnak. Mivel nincs alkalmam velük is találkozni, megkérem, mutassa be őket.

— A nagylányunk, Anja, 14 éves, katonatiszt szeretne lenni. Tagja az iskolai pionirtanácsnak, kézilabdázni jár. Az orosz és a matematika a kedvenc tantárgya, és nagyon szeret olvasni. Mostanában a varrás is érdekli, ügyesen varr magának. Katrin 12 éves, ö is sportol, s nagyon szeret kertészkedni az iskolakertben. Nálunk a pályaválasztáskor két foglalkozást kell megnevezni. Katrin pedagógusnak készül, vagy pedig vidékre megy, s állatokkal fog majd foglalkozni, legalábbis most ez az elképzelése. Jörg, a nagyobbik fiunk, mindig azt mondja, rendőr lesz, mint apu. Ő 9 éves, hetente kétszer jár edzésre, biatlonozik, és persze imád focizni is. A kicsi, Lutz, még csak 6 éves, most megy iskolába. Nagyon büszke erre, mindenkinek mutogatja a tanszereit. Nagyon élénk gyerek, egyik nap kéményseprő, másik nap épitész szeretne lenni.

— Férjével együtt mindketten eléggé elfoglalt emberek. Jut elég idejük a gyerekekre?

— Igaz, hogy sok a munkánk, a férjem három műszakban dolgozik, s Katrinék osztályában a szülői aktíva tagja. Én a lakóhelyünkön működő DFD-csoport elnöke vagyok, gyakran vagyok el otthonról este, úgy is, mint az iskolai szülői tanács tagja. A gyerekeink hozzászoktak ahhoz, hogy társadalmi munkát végzünk, s igy elég korán lettek önállóak. A nagyok örülnek, ha este nem vagyunk otthon, mert olyankor zavartalanul nézhetik a tévét. Akárhogy is alakul a napi programunk, arra azért mindig találunk időt, hogy Jörg házi feladatát ellenőrizzük, hogy meghallgassuk őket, s megbeszéljük a másnapi teendőket. Mi a munkánkon kívül azzal mutatjuk meg, hogy megérdemeljük a társadalomtól kapott támogatást, hogy gyermekeinkből becsületes embereket nevelünk.

BERTHA ÉVA

Karin Radig felvétele

kertre, no meg bármikor adódhatnak váratlan kiadások is.

A XI. pártkongresszus után több új szociális intézkedést vezettek be az NDK-ban, fölemelték a gyermekpótlék összegét, s más kedvezményekkel is segítik, támogatják a fiatal, többgyermekes családokat.

— Melyek azok a kedvezmények, amelyeket a Nitsche család is élvez?

— Nekünk sok minden természetes, csak most, hogy kérdezi, és utánagondolok, most tudatosítom, hogy tulajdonképpen milyen sokat jelent és jelentett nekünk mindez. Mikor összeházasodtunk, mi is fölvettük az ifjú házasok kölcsönét, ez nagy segítség volt az indulásunkhoz. Minden háztartásba tartozó dolgot lehetett érte venni, bútort, edényt, ágyneműt stb., és szinte semmit sem kellett visszafizetni belőle. Akkor még kevesebb volt a kölcsön összege, a kongresszus óta 7 000 márkát vehetnek fel a 30 évnél fiatalabbak, s nyolc éven belül kell részletekben visszafizetniük. Az első gyerekre ezer márkát, a másodikra ezerötszázat, a harmadikra kétezer-ötszáz márkát engednek el. Ez volt tehát az indulásunk. Mint többgyermekes családot, valóban számos kedvezményben részesít bennünket az állam. A gyerekek ruházkodására évente háromszáz márkát kapunk — az összeg egyébként a szülök jövedelmétől függ —, ez nagy segítség, nemcsak ruhát, cipőt vehetünk ezen a pénzen, hanem akár bútort is, ha éppen az kell. Persze, ételre, játékra nem fordítható ez az összeg. Ezen kívül a gyermek iskolába lépésekor még plusz 100 márkát utalnak ki ruhára. A gyerekeink ingyen kapják a tankönyveket, s nem kell fizetnünk az ebédjükért, az iskolatejért sem. Mint négygyermekes anya, évente összesen hat hétig maradhatok otthon, ha betegek a gyerekek, ennyi ideig van jogom a táppénzre.

— Mi a helyzet a szolgáltatásokkal?

Kapnak e téren valamilyen támogatást?

— Van egy igazolványunk, amelyen fel van tüntetve, hogy többgyermekes család vagyunk. Ezt az igazolványt évente meg kell hosszabbíttatnunk a tanácsnál. Felmutatása ellenében cipöjavítást, ruhatisztitást expressz elvégeznek a számunkra, miközben csak az alapdijat kell fizetnünk. Vagy nagy segítség az is, hogy van egy gyermekruha-áruház, ahol megrendelhetjük azt, amire szükségünk van. Megmondjuk, mit szeretnénk venni, anorákot, nadrágot, s akkor az áruházban előkészítenek többfélét, mi kiválasztjuk a megfelelőt. így nem kell munka után keresgélni, több boltba szaladgálni.

— Egy hattagú család számára általában nem kis gond a nyaralás megszervezése. Említette is, hogy takarékoskodnak, hogy gyűjtik a pénzt az üdülésre.

— A többgyermekes családokat előnyben részesítik az üdüléseknél. Szakszervezeti beutalóval voltunk minden évben nyaralni, sok szép üdülőhelyet ismertünk már meg. Legutóbb például egy tizenhárom napos üdülésért 500 márkát fizettünk az egész családnak, s 100 márka támogatást is kaptunk. Idén a gyerekek táborba mennek, a nagyobbik fiunk Rostockba, a két lány pedig csereüdülés útján három hétre a lengyel tengerpartra utazik. A férjemmel egyébként mindig úgy osztjuk be a szabadságunkat, hogy három hetet a gyerekek nyári szünidejében veszünk ki, a többit pedig év közben. Nálúnk tizennyolc nap az alapszabadság, de akinek legalább három gyereke van, annak huszonegy nap ez az alap. Ehhez jönnek még a plusz napok, a munkától, a szolgálati évektől függően. Nekem huszonhat nap szabadságom van, a férjemnek is kb. ennyi, vagyis öt hét.

— Hogy zajlanak a hétköznapok a Nitsche családban? Milyen a munkamegosztás?

(nős)