Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-08 / 37. szám

CSALÁDIKOR A tömegesen jelentkező, gyorsan terjedő fertőző betegségek, a járványok .végigkísérték és sokszor módosították az emberiség történetét. Tudjuk, hogy a középkorban egy pestisjárvány után Európa népessége csaknem kihalt, a szifilisz pedig hosszabb időre visszaszorította a szabados nemi erkölcsöt kontinensünkön. Az orvostudomány eddigi legnagyobb sikereit éppen a fertőző betegségek elleni küzdelemben érte el, a védőoltások kidolgozásá­val, a különböző kemoterápiás szerek, antibiotikumok felfedezésével egyre több betegség (tuberkolózis, diftéria stb.) szelídült meg, vagy, mint a himlő, eltűnt a Földről. Joggal reméltük hát, hogy a higiénés óvintézkedések megtartásával ez a kedvező helyzet továbbra is fennmarad. Mindezek után válik igazán érthetővé, hogy miért érte sokkszerűen az orvosokat az AIDS, amely igen gyorsan terjed, és amelynél kegyetlenebb betegséget eddig igen keveset ismertek. Egyre nyilvánvalóbb az is, hogy az AIDS-nek jelenleg csak egyetlen „ellenszere" van: a megelőzés, melynek alapkövetelménye a felvilágosítás, az őszinte szó. A fertőzés további terjedését ma egyedül azok akadályozhatják meg — életmódjuk radikális megváltoztatásával—, akiknek körében leginkább terjed a vírus. Különösen vonatkozik ez hazánkra: mi ugyanis még a járvány elején tartunk. Ha viszont nem sikerül megszakítani a fertőzési láncot, olyan helyzetbe kerülhetünk mi is, mint az USA és a nyugat-európai országok, ahol egyes lakossági csoportoknak már több mint a fele(!) megfertöződött. Június első heteben került megrendezésre Washingtonban a harmadik nemzetközi AIDS-konferencia, amelyen ötven ország 7 500 szakembere vett részt. Közöttük hazánk képviseletében ott ült dr. Marie Brűöková, a prágai AIDS-laboratórium helyettes vezetője és Jan Sejda professzor, a’z AIDS-tanácsadó vezetője. Az alábbi beszélgetést, melyben a konferencián tapasztaltakról számolnak be, a Rudé Právo nyomán adjuk közre. — Hogyan jellemezhetnénk a jelen­legi helyzetet? Jan Sejda: Mint egy valóban kompli­kált és nehéz szituációt, hiszen nemcsak a fertőzöttek és a betegek száma növek­szik. hanem az országoké is. amelyek­ben újabb és újabb megbetegedéseket észlelnek. A megbetegedések elterjedt­ségéből és tömegességéből következően a jelenlegi állapotot mint járványhelyze­tet értékelték az összesereglett szakem­berek. Marie Brúéková: Az elmondottakhoz . még szeretném hozzátenni, hogy a HIV 1 víruson kívül, ami. ugye. jól ismert, felfedezték a HÍV 2 vírust is. Az első állítólag Közép-Afrikából szárma­zik. míg a másik Nyugat-Afrikából, és amint megmutatkozik, nemcsak szerke­zetét, járványviselkedését illetően is tel­jesen más tulajdonságokkal rendelke­zik. mint az első. A HÍV 2 vírus főként heteroszexuális érintkezés útján terjed, míg a HIV 1 általában a homoszexuáli­sok aránylag zárt csoportjait sújtja. Jan Sejda: Hogy a veszély egyáltalán nem lebecsülendő, azok a statisztikai adatok is bizonyítják, melyeket ezen a nemzetközi konferencián hoztak nyil­vánosságra. Az Egészségügyi Világszer­vezet június első heteiben mintegy 51 000 szerzett immunhiányos beteget tartott nyilván. Az USA-ban a jelenté­sek szerint 35 000 AlDS-beteg él. Euró­pában több mint ötezer. Az Egészségü­gyi Világszervezet becslése szerint azonban ezek a statisztikai adatok tor­zítanak, hiányosak, egyáltalán nem tük­rözik a valós helyzetet. A becslések szerint jelenleg a világon mintegy száz­ezer olyan AlDS-beteg él. akiknél már jelentkeztek a klinikai tünetek. A fertő­zöttek — tehát az eddig tünetmentes betegek — számát pedig több tízmillió­ra becsülik. Csak az Amerikai Egyesült Államokban mintegy húszezer ember halt meg AlDS-ben. — És mi várható a továbbiakban? Jan Sejda: Bizonyos, hogy 1988-ig Európában 25—30 ezer fertőzöttben a vírus szerzett immunhiányos tünet­együttest idéz elő. vagyis olyan betegsé­get, mely az orvostudomány jelenlegi állása szerint rövid idő alatt a halálhoz vezet. Az USA-ban pedig 1999-ig bezá­(nőio) cinát, mely a népesség nagy részét vé- | dené. nem sikerül kifejleszteni. Az AIDS vírus még az influenza vírusánál í is sokszorta bonyolultabb, változéko­nyabb. ezért gyakorlatilag elképzelhe­tetlen, hogy négy év alatt — tehát mióta felfedezték a vírust — sikerült volna kifejleszteni és kipróbálni egy hatásos vakcinát. Sőt. olyan hangok is voltak a konferencián, hogy éppen a vírus természetének okán. hatásos vak­cinát sohasem fognak találni a kutatók. I — És a gyógyítás területén vannak-e valamiféle eredmények? Jan Sejda: E téren már kedvezőbb a helyzet, mégha nincs és még sokáig nem j is lesz olyan gyógyszer, ami meggyógyít- j ellen ja a betegeket. Például egyáltalán nem valószínű, hogy az emberben a vírust meg lehet semmisíteni. Vannak már olyan anyagok, amelyek megakadá­lyozzák a sejtekben a vírus terjedését, vagy éppen erősítik azon sejtek ellen­állóképességét. melyeket a vírus megtá­madott. Sokfajta gyógyszerrel kísérle­teznek, eddig a legsikeresebbnek az AZT — azidotryniidin — nevű prepará­tum bizonyult. — Mit tehet az egészségügy egyálta­lán az AIDS elleni harcban? Védőoltás nem létezik és belátható időn belül nem is lesz, gyógyszer — valóban hatásos — úgyszintén nincsen. Létezik valami módja egyáltalán a megelőzésnek? Jan Sejda: Az egészségügy elsősor­ban a vér- és vérkészítmények szűrésé­vel veheti elejét a fertőzés terjedésének, amit meg is tesz. Természetesen ez csak a fejlett országokra érvényes, a fejlődő országokban ebből a szempontból szin­te kilátástalan a helyzet. Az ilyen ter­mészetű fertőzések azonban nem nagy­­arányúak. A veszély főként a homosze­, rólag mintegy 250 000 megbetegedéssel | számolnak. Az előrejelzések szerint tíz ! év alatt a betegek száma hárommillióra i növekszik: lényegében csak kifejlődik a ■ betegség az 1986 előtt megfertőzöttek körében. Ma még természetesen nem lehet megmondani, hogy például száz . fertőzött egyén közül hányban fejlődik ki az AIDS. de egvre bizonyosabb. • hogy öt-tíz év elteltével a fertőzöttek nagy része megbetegszik. A következő : becslések pedig azt mutatják, hogy 1991-re már mintegy ötven-száz millió > j fertőzött lesz a világon. És* mivel bizto- : : san tudjuk, hogy a fertőzöttek és a i; : betegek nagy része gyógyíthatatlan. ; gondolom, elég okunk van a nyugtalan- ; ságra. — Hogyan halad a védőoltás kidol­gozása? Marie Brúéková:Nem várható, hogy 1995-ig kidolgozzák vagy kipróbálják a védőoltást. így tehát széles körű beveze­tésével sem számolhatunk. — Éjinek ellenére időről időre napvi­lágot látnak olyan jelentések, melyek bizakodóak a vakcina sorsát illetően ... Marie Brúéková: Erről is szóltak a konferencián. Jó és hasznos, hogy a tömegtájékoztató eszközök sokat és ki­merítően foglalkoznak az AlDS-szel. csak nem helyes, hogy alaptalan remé­nyeket ébresztenek a tömegekben. így történi az AIDS oltóanyaggal kapcso­latban is. Éppen az eddigi sikertelensé­gek adták azt a kissé csalódott háttér­hangulatot, mely az egész konferenciát jellemezte. Különben az AIDS vírusát a szakemberek gyakran az influenza ví­rusához hasonlítják, éppen változékony­sága miatt. Állandóan változik a vírus szerkezete, ez az oka például annak, hogy hiába vizsgáljuk akármilyen ala­posan az influenza vírusát, hatásos vak­xuális férfiakat és azok partnereit, az injekciós kábítószer-élvezőket fenyege­ti. A rizikócsoportok azonban újabban bővültek a promiszkuitásban élő férfi­akkal és nőkkel, ami arra utal, hogy az AIDS terjedési módja megváltozott. Marie Brúéková: Erre az az egyik lehetséges magyarázat, hogy a vírus alkalmazkodott az emberhez, az emberi faj életmódjához, azért változtatta meg tulajdonságait. Jan Sejda: Erre utal az afrikai konti­nensen kialakult helyzet, és az a tény, hogy Európa és az USA AIDS-térképe (ahol eddig nyolc-tíz fertőzött férfi ju­tott egy fertőzött nőre) hasonlítani kezd az afrikaihoz, ahol a férti és női fertő­zöttek aránya egy az egyhez. A konfe­rencián újra hangsúlyozták, hogy az AIDS lényegében egy életmód, egy meghatározott életfelfogás betegsége. Valójában a felvilágosítás és a nevelés a következő öl év legfontosabb és egyet­len eszköze az AIDS elleni harcban. Természetesen nem számolunk azzal, hogy nálunk olyan méreteket ölt a megbetegedés, mint a nyugati orszá­gokban, mivél az életmódunk mégis­csak különbözik, de nem lehetünk elég­gé óvatosak! Marie Brúéková: Jó tudni, hogy egészségügyi rendszerünk lehetőségei nagyobbak, mint például nyugati szom­szédainké. Egészségügyi rendszerünk lehetővé teszi az egyes rizikócsoportok tagjainak tömeges szűrését, így részben elejét vehetjük a fertőzések láncreakciójának. Jan Sejda: A védekezés az egyéni felelősség függvénye. Ugyanis, ha meg­bizonyosodunk arról, hogy valaki fertő­zött. fölvilágosítjuk, majd aláír egy be­csületbeli nyilatkozatot, hogy életmód­ját, szexuális kapcsolatait úgy irányítja, hogy ne fertőzze embertársait. De mi a garancia, hogy be is tartja a szavát?.'

Next

/
Thumbnails
Contents