Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-08 / 37. szám
Az ősi városfalak fehéren izzanak a napfényben Na végre! Sokórás autóút után, a Srdj hágóin túljutva, megpillantom a várost: Dubrovnik fehér falú házai fürdenek a napfényben. A mai Dubrovnik egy szikladarabja már a hetedik század derekán más tartományokból menekült görög és római halászok szigete volt. Az idő múlásával egyre nőtt, terebélyesedett a Ragusium néven jegyzett település. Később, leginkább önvédelemből, egyesül a görög—római meg a Srdj lejtőin meghúzódó szláv közösség, s megalakul az új város, Dubrovnik. Az öbölben szél se rebben. A kipányvázott árbócosok, tarkára mázolt karcsú testű jachtok meg az ütött-kopott A Roland-oszlopnak mindig sok csodálója akad-----Ptf" LAP Múlt és jelen találkozása a belváros ódon terén csónakok békésen ringatóznak a vizen. Dubrovnik a XV. és a XVI. században élte fénykorát. Ekkor mintegy 2Ű0 gályája szelte a tengerek habjait. A patrícius-városállam élénk cserekereskedelmet folytatott a Balkán-félsziget államaival. Jöttek-mentek a drága és keresett portékákkal megrakott karavánok. Aztán a város hosszú időre a kalmárköztársaság, Velence fennhatósága alá került. Az Adria egyik legkáprázatosabb városa 1918 óta Jugoszláviához tartozik. Grúz kikötője a Lapad-félsziget egyik oldalát zárja le. A félsziget egykoron a helyi hatalmasságok villanegyede volt, most szépséges fürdőzőterület. A Gradac part egyik magaslata a Vesala, akasztófa nevet viseli, valamikor ugyanis itt állt a város vesztőhelye. Nerr, csoda, ha nem épült be a terület... Érdemes keresztül-kasul bejárni a várost. Rengeteg a látnivaló. A Pile téren sokan fagylaltoznak. A tér egyébként nevében a görög pülai (tér) szót őrzi. A Pile meg a Ploce tér között áll az egykori városállam fénykorát idéző, hatalmas falakkal határolt óváros, a letűnt századok hangulatát idéző Ragúza. A falövezetbe vágott Pile kapu fölött a város patrónusának, Szent Balázsnak a szobra őrködik. Sok errefelé az ékes díszítésű templom, kolostor, rendház, s termeik többsége rengeteg látnivalóval kecsegtető múzeum. A körbástyáról, a partizánemlékmű mellől, látni a városi kikötőt, de erről az oldalról nyílik a Ploce kapu is. A kikötőben bábeli a hangzavar. A szabad strandon rengeteg a turista. A Marin Drzic téren, a rektorpalotánál érdemes elidőzni ismét. A gótikus épület a Raguzai Köztársaság egykori államfőjének volt a rezidenciája. A Luza téren emelkedő Roland-oszlop sokak figyelmét leköti. Az arabok ellen harcoló szabadsághös kardjának hossza egykoron errefelé mértékegység volt: a dubrovniki rőf. A Sponza-palota eredetileg vámhivatal és /aktár, majd pénzverde volt, udvarán mérleg állt, latin nyelvű felirattal: „Mérlegünk nem csal, amit itt mérünk, még az Isten is azt mérné". Érdemes elvegyülni a piac forgatagában is. Persze, a zömmel halászok, tengerjáró emberek lakta Prijeko utca címeres, kőkapus, szép balkonos házait sem lehet kihagyni. No meg aztán, a bazársorra is el kell jutni mindenképpen. Csak győzze az ember energiával! ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei
