Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-08 / 37. szám
TÁJOLÓ KALENDÁRIUM Szeptember 8-a az újságírók nemzetközi szolidaritási napja. Szeptember 9-e a Bolgár Népköztársaság nemzeti ünnepe. 1887. szeptember 9-én született Steiner Gábor kommunista forradalmár, u CSKP egyik vezető egyénisége. 1887. szeptember 13-án született Leopold Ruzicka honát származású .Sobel-dtjas vegyész. KÖNYV Visszhang és reflexió Szeberényi Zoltán hazai magyar irodalmi életünk jeles alakja-alakítója. Kritikusi, esszéirói, valamint irodalomtörténeti munkássága megbecsülést és tiszteletet érdemel. Győry Dezsőről írott monográfiájával úttörő munkát végzett tájainkon; itthon és külföldön egyaránt méltó elismerésben részesült. Jelentősek és forrásértéküek az általa összeállított antológiák is. A „Mü és érték" az 1945—1970 közti kritikánk gyűjteménye, illetve értékelése. A „Szlovenszkói küldetés" az első köztársaság magyar esszéíróinak munkáiból ad átfogó válogatást. A „Visszhang és reflexió" cimű kötet a szerző eddigi sokrétű munkásságának keresztmetszete. Az olvasó kritikákat, recenziókat, esszéket és irodalomtörténeti tanulmányokat talál a könyvben. Az első fejezet — az „Örökségmentés — hagyományápolás" — olyan forrásértékű munkákat tartalmaz, mint a nyitrai Híd kiadói tevékenységét számbavevö elemző-értékelő tanulmányt vagy a csehszlovákiai magyar antifasiszta líra történetét felvázoló dolgozatot. Az előbbiről egyebek közt ezt írja a szerző: „A Híd nem volt szocialista vállalkozás, súlyos eszmei-politikai és művészi fogyatékosságai voltak, de az adott történelmi helyzetben kifejtett tevékenységét, konkrét eredményeinek egy részét haladó hagyományaink közé kell sorolnunk." Szeberényi számba veszi a Híd összes kiadványát, megfelelő szempontok szerint vizsgálja azokat. A csehszlovákiai magyar antifasiszta líra fejezeteit széles összefüggéseiben elemzi az irodalomtörténész. Felvázolja a társadalmi hátteret, bemutatja a különböző mozgalmak ténykedését is. Foglalkozik többek közt a forradalmi proletariátus és a Sarló osztályharcos programjával, az Út című folyóirat kultúrpolitikai tevékenységével stb. Közben arra a megállapításra jut, hogy nálunk „a magyar antifasiszta irodalmat sokáig Fábry Zoltán publicisztikájára redukálták". Pedig volt az antifasiszta lírának is jópár jeles képviselője, Forbáth Imre, Vozáry Dezső, Győry Dezső és mások. Győry és Forbáth ilyen jellegű költészetével külön fejezetben foglalkozik a szerző. A „Visszhang és reflexió" című második fejezet kritikai írásokat, recenziókat tartalmaz. Nyomon követi irodalomkritikai életünk kibontakozását; ismerteti-értékeli Koncsol László, Tőzsér Árpád, Zalabai Zsigmond, Fonod Zoltán, Csanda Sándor és Alabán Ferenc kritikai írásait, illetve tanulmányköteteit. Turczel Lajos műhelyét külön írásban mutatja be. A szépirodalmi művek közül Gyurcsó István, Farkas Jenő, Fülöp Antal, Grendel Lajos, Vajkai Miklós, Ozsvald Árpád, Kulcsár Ferenc és Rácz Olivér egy-egy kötetét veszi bonckés alá. Kritikusként Szeberényi Zoltán arra törekszik, hogy hidat építsen „a mű és az olvasó közé," irodalmunk „társadalmi-történelmi feltételrendszerét" vizsgálva beavassa az olvasót az írók alkotásaiba. Szeberényi Zoltán kötete bizonyára fontos adalékokat szolgáltat majd megírandó irodalomtörténetünkhöz is. S ami ennél is fontosabb: könyve so kunk számára már most is jó segítőtárs, megbízható kalauz. (Madách, 1986) Csáky Károly Zenészballada Az utóbbi években megszaporodtak a könnyűzenei témájú könyvek. Legújabb közülük Paulina Éva Szécsi Pálról írt munkája. A szerző csak részben támaszkodik közvetlenül a saját élményeire, ehelyett inkább kérdéseket tesz fel a tragikus körülmények között elhunyt énekes barátainak, pályatársainak és nővérének, Szécsi Katalinnak. A megszólalók közt van Aradszky László, Balázs Boglárka dr„ Koós János és Szűcs Judit, akik mindennapi munkájuk során ilyen vagy olyan módon, de mindenképpen megismerhették Szécsi gondolat- és érzelemvilágát. Megtudhatjuk, hogy a hatvanas-hetvenes évek férfisztárját magánéletében, kiegyensúlyozatlanságának következtében, súlyos lelki problémák gyötörték; hogy a sok százezer lány és asszony kedvence micsoda gátlásokkal küzdött a gyengébb nemmel való kapcsolatai során és még néhány apróságot, amit az emlékezök az énekes-sztár jellemének tárgyalásakor szemléltetésképpen elmondanak. E néhány rövid történet érdekessége ellenére sem tudja eloszlatni azt az érzést, hogy ezúttal tömény „lelkizést" kap az olvasó. Egy ember, ez esetben Szécsi Pál, magatartásbeli labilitásának bemutatása először közömbösséget, majd együttérzést vált ki, de a túladagoltság később sajnálatra késztet, s ami a legrosszabb, unalmassá is teszi az olvasmányt. Persze, ennek is megvannak a maga jó-jobb oldalai. Például: változatossá teszi a könyvet a visszaemlékezök nagyon gyakori váltogatása; s ami talán a legfontosabb: (jól-rosszul) megismerteti napjaink fiatalságát a közelmúlt egyik legkedveltebb énekes egyéniségével, akit a mai tinédzserek már csak a rádióban néha elhangzó dalairól vagy két megjelent nagylemeze valamelyikéről ismerhetnek. Miközben a könyv utolsó lapjait olvastam, az éjszakában valahol felcsendült a Beatles örökzöld Yesterday (Tegnap) cimű dala. Paulina Éva munkája minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy Szécsi Pál még jó ideig ma legyen a tegnap helyett. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent könyv nálunk is megvásárolható. Somogyi Szilára FILM Bostoni lányok Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy honi mozijainkban is látható az amerikai James Ivory egyik legutóbbi filmje, nem csupán a mű kvalitásai okán, hanem azért is, mert kitűnő alkalmat kinál a nálunk eleddig ismeretlen rendező felfedezésére. Ivory az elmúlt két évtizedben több alkotásával is felhívta magára a filmvilág figyelmét; a szakma és a közönség India szerelmeseként ismeri, számos művének e hatalmas ország történelme és kultúrája volt az ihletője. A Bostoni lányok, az eddigi filmek zörgétől eltérően, a múlt század hetvenes éveinek Amerikájába viszi el a nézőt. Ebben az időszakban bontakozott ki az oly sok szenvedélyes vitát és összecsapást kiváltó, szélsőséges érzéseket és indulatokat felkavaró feminista mozgalom, amely ellentmondásosságában is vitathatatlanul progresszív jelenség volt, s a társadalmi haladás ügyét szolgálta. Ivory műve a mozgalom hőskorát idézi fel. Egy különös háromszögtörténet elevenedik meg a vásznon: Ransom, a jóképű, fiatal, Délről származó újságíró a feministák egyik bostoni összejövetelén megpillantja a csinos és vonzó Verenát — s szerelemre gyullad a lány iránt. Szentimentális melodrámát sejthetnénk e kezdet után, de egy egészen másfajta lélektani drámának leszünk a tanúi. Verenát — aki apja, a kuruzslásból, csalásból élő „csodadoktor" szemfényvesztő mutatványainak az eszköze, „médiuma" volt — hatalmába keríti a férfiakat makacsul gyűlölő s a gyűlöletben megkeseredett Chancellor „kisasszony" (kora némileg kétessé teszi e megjelölés jogosságát), s minden erejével igyekszik öt a feminizmus sugalmazó erejű „prófétanőjévé", misztikus látnokává változtatni. A pártfogójának érzelmileg és anyagilag is kiszolgáltatott Verena őszintén hiszi, hogy fontos küldetése van, s a nők ügyének kell szentelnie magát, ám hamarosan megjelenik életében az ifjú riporter... E látszólag banális história — melynek Henry James A bostoniak c. regénye szolgált alapjául — voltaképpen tanulmány az emberi kapcsolatok bonyolult szövevényéről, utazás a lélek komor mélységeibe, ahol elfojtott vágyak, pusztító és önpusztító indulatok rejtőzködnek kitörésre készen. Figyelemre méltó erénye a műnek a szereplők, a környezet s az atmoszféra hitelessége, a precíz, kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodó operatőri munka: a néző emlékezetében sokáig megmaradnak az arcok leleplező közelképei, a tengerparti naplemente lángoló fényei, az ünnepi tűzijáték „hullócsillagai". A főszereplőkről szólva feltétlenül említést érdemel a gyűlölködő, eltorzult lelkületű, fanatikus nőemancipátor, Mrs. Chancellort alakító Vanessa Redgrave (felvételünkön) színészi teljesítménye. Kétségtelen, Ivory a szatíra eszközeivel ábrázolja az éledező feminista mozgalmat, de a legkevésbé sem kívánja kétségbevonni eredeti célkitűzéseinek helyességét, csupán a férfi- és házasságellenességet hirdető szélsőséges „felszabadítók” ellen veti be a gúny s a karikírozás fegyverét. A Bostoni lányok legfőbb tanulsága alighanem az. amit a film groteszk külsejű, ám igen rokonszenves és emberséges doktornője megfogalmaz: a nők valóban nem kevesebbek a férfiaknál, de mindkét nem képviselői jobban tennék, ha az egymással vívott harcok helyett önmaguk tökéletesítésén munkálkodnának. S ez a tanulság fölöttébb megszívlelendő ... G. Kovács László KIÁLLÍTÁS Hozzányúlni szabad A bratislavai Mirbach-palotában működő Gyermekek Galériájában sosincs az embernek olyan érzése, hogy múzeumban jár. Inkább hasonlít játszóházra, igazi, jó értelemben vett gyerekszobára. S az is, mert itt a kiállítások mellett nagyon sokszor rajzolnak, festenek, játszanak is a kicsik. Az augusztus végéig nyitva tartó tárlat darabjait pedig nyugodtan kézbe vehették, forgathatták, a bölcsöt ringathatták, a hintalóra ráülhettek, az apró szekrény ajtajai! nyitogathatták. A játékkiállitás, amelyet a galéria dolgozói a népművészeti központ, az ÚLUV munkatársaival állítottak össze, anyáink, nagyanyáink játékszereit vonultatta fel. A villanyvasúthoz, járóbabához, távirányítású holdkomphoz szokott gyerekek mégis oly izgalommal nézegették, kezelték ezeket, mint valamiféle kincseket. S való igaz, hogy ötven-hatvan évvel ezelőtt ilyen rongybabák, fabábuk kincsként ringatóztak a szegény falusi lánykák féltőn ölelő karjában. Erre is gondoltunk Mária Herzánová, Mária Janustíková. Bozena Juranová, Éva Kovácová kékfestőbe öltöztetett babái láttán. A Slavomír Zidek, Jana Menkynová, Ján Oboria tervezte és kivitelezte fabölcsö különösen nagy sikert aratott a látogatók körében. A kukoricaháncsból készült babák már néhány éve kedvenceink, akár a népművészeti boltok kirakatában tűnnek fel, akár ajándékba kapjuk őket. Itt Éva Kovácová, Kamila Rauchová és Anna Huscavová jóságos anyókáiban, vidám leánykáiban, jelenetté alakított együtteseiben gyönyörködhettünk, s csodálkozhattunk újra az alkotók őtletességén, ügyességén, fantáziagazdagságán. Egyszerűségükben szépek voltak Éva Kovácová fabábui. Akaratlanul is eszünkbe jutott, hogy a természetes anyagok mennyi lehetőséget rejtenek magukban, csak a gyerekek szívével érző ember vegye őket kézbe. Kellemes színfoltja volt a kiállításnak az a sok szép kerámiatárgy, amely mind-mind Szaiay Kornélia műhelyéből került ki. Apró edénykék, amelyek belesimulnak a pici tenyerekbe, kedves figurák, amelyek jókedvű gyerkőcökre emlékeztetnek, vázák, tálak, amelyek a népművészet legszebb mintáit őrzik. A tárlattal sok-sok apróság nyári vakációja lett színesebb. Benyák Mária (nő?)
