Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-19 / 4. szám
VAJKAI MIKLÓS (ELETRAJZ) Vidéki környezetből származom. Holott nagyvárosban születtem. Sorsom kegyéből ismerem a nehéz fizikai munkát és a megpróbáltatásokat. Tízesztendős sem voltam, midőn Apámat folyamatosan helyettesítettem a munkahelyén. Tanonciskolát végeztem. ízig-vérig munkás vagyok. Huszonegyedik évemtől számítva anyanyelvemen prózát írok. Viszont az élet nemcsak zárójeles sikereket, de jelentős kudarcokat is tartogatott számomra. Első házasságomból származó lányomat évente csupán két alkalommal látom. Második feleségem nem rajong a levélváltásunkért. Sőt. lázas ellenzője. Ezért esztendőnként két-három levelet írunk egymásnak. Jómagam: 10—15 félhivatalos, asszonyom által cenzúrázott sort. Nem tartozom a kalandorok közé. A személyes gondjaimról viszont nem szívesen beszélek, hiszen csakis én módosíthatok azokon ... Az Önök részére érdekes lehet: gyakran cserélek lakhelyet. Életemben több mint tizenöt alkalommal költöztem. S volt, hogy párhuzamosan négy községben is éltem ... (HOROSZKÓP) A Vizek istennőjének szinte percenként változik az arca. Az ö jegyében születettek is ilyenek. Nem jók, de nem is rosszak. Se nem szegények, se nem gazdagok. Nem túlzottan barátságosak. De nem is haragtartók. Életükbén állandósul az ellentét. Hangulatuk, kedélyállapotuk gyakorta szinte elviselhetetlen a társuk számára. Lényegében könnyen kezelhetők. Ezt azonban nem szabad gyakran felemlegetni, ugyanis nagyon érzékenyek. A szerencse nem hull az ölükbe. Szorgalmasan megdolgoznak érte. Különösen fiatal korukban várnak tőlük kiemelkedő teljesítményt. S ők valóban képesek a bizonyításra. Learathatják szorgalmuk gyümölcsét. (VALLOMÁS) Gyakran álmodom. És szinte mindenben hiszek. A lélek tükrének hullámzásaira, a csillanásokra éppúgy odafigyelek, mint a külső világ dialógusaira. Hajdani szerelmem, későbbi feleségem tanított arra, hogy ne csak nézzem, lássam is a világ dolgait. Azóta tudom, hogy a fák levelének szegélye hal meg elsőként. És azóta értem meg azt is, hogy egyikünk sem hal meg egyszerre. Minden folyamatosan történik. S a folyamatosságban minden pillanatunkkal benne vagyunk. Gyakran álmodom. S reggelente, mielőtt erős cigarettára gyújtanék, az álmoskönyvben lapozom. Párás területekről álmodom. Lucskos vidékekről. Csorduló kátyúkról. Fákról. Kígyókról. Arról, hogy Valakit elvezetnek. És ez a Valaki gyakran ÉN vagyok. Az osztályunkban csupán a második legjobb fogalmazó voltam. Dénes Károly, szegény, mindig „lekörözött". Hanyagul leintett. Csodálatos fogalmazásokat írhatott, mert minden versenyt megnyert. Egy alkalommal aztán én győztem, de úgy, hogy ő letette a tollat. Ettől fogva örök másodiknak érzem magamat. Dénes Károly meghalt. 1983. szeptember negyediké óta kis harang csitlikel bennem. Ezüstös lélekharang. Igaza van Milan Rúfusnak: akadnak költők, akik nem írják meg a verseiket, mert már nem hisznek az emberi szóban. Dénes Károly is ilyen volt. Viszont hit nélkül nem lehet élni. Élni sem ... Csendes, nyugodt vasárnap délelőtt volt, mikor a kis csallóközi falucskába mentem. A temetés alatt néhai osztálytársaim reám pillantottak. Ó, micsoda esztendő volt ez, uramisten, micsoda esztendő. Dénes Károly már a második halottja volt a valahai IX. C osztálynak. — Meghalt Kiss János, és meghalt Dénes ... Most te következel... — mondta egyikük. Nem tréfából mondta. Nem haragból. S a félelmetes. . . hogy így éreztem én is... Bedig csak 1950. december 4-én születtem ... ' (DIALÓGUS) — Még sietve megírtam egy meséskönyvet. Háromhónapnyi időm volt rá. Alig hunytam le a szemem. És eközben úgy éreztem, ez lesz az utolsó. Hogy megfáradtam ... — A munkában? — Nem. Nem a munkában. A napi családi zivatarokban. Hogy a visszerő sokszorosa volt az elfogadhatónak... — Említette, könyve jelent meg. És immár kiadás előtt a VESZTEGLŐK cimü kötete . .. Milyen kritikákat kapott? — Nagyon elismerően írtak a korábbi könyvemről. Ám akitől támaszt reméltem, azt mondta: ez aljasság! Tehetségtelen vagy. és a bolondját járatják veled. Nem érdemes írni. Ahhoz sem iskolai végzettséged, sem pedig tehetséged nincs. — Ez a valaki a második felesége ... Ő is az olvasója volt ? — Nem mondhatnám. De ezt nem is lehetett tőle elvárni. — Értem. És ön így őrlődött. — Igen. A végső összeomlás előtt írókollegám látogatott meg. Azt mondta, többé nem találkozunk, mert zárt intézetbe vonulok, és befejezem ezt a kínlódást... (KÓRHÁZI NAPLÓ) 1984. május 11. Péntek. Már ötödik napja vagyok itt. Kora reggel ébredtem. Sokat cigarettázom. Mario Vargas Llosa könyvét olvasom. Határozottan jobban érzem magamat. Az előző napokban féltem. (Rettegett. Az orvosnő azt mondta, infarktusveszélyben van. Sőt, mintha az egész szervezete felmondta volna a szolgálatot. Az ember, persze nem hal meg egyszerre. Ő maga hét alkalommal volt életveszélyben. De a macskáknak is csak hét életük van.) Éjszaka valamicskét aludtam; a nappali zaj ingerel. Jó lenne, ha még egy életkísérletre visszakapnám az egészségemet. Szeretnék őszinte lenni. De egyelőre a fáradtság, az elgémberedés mindenben gátol. május 12. Szombat. Éjszaka alig hunytam le a szememet. (Szinte semmit sem pihent. Úgy érezte, órák, legfeljebb napok vannak hátra az életéből.) május 13. Vasárnap. Naplózom. Ez itt lélekelemzési szükséglet. De emlékeztet hajdani naplóimra. A barátom egy helyi lapban „DÉLELŐTTÖK SÚLYA" címmel részleteket közölt ezekből. Aztán egy szép kék színű füzetet kaptam. A kék színt szeretem és a fehéret. így írtam, és adtam ki az újságokban A NAGY KÉK FÜZET TITKAIBÓL c. írásaimat... Nos, ez a mostani naplózás ösztökél az Írói munkára. Régen nagyon szerettem írni. És annyira hittem benne, hogy tudtam: addig létezem, amíg írhatok. Amíg van mit írnom, és van kinek. Ha felépülnék, megint megpróbálnám. Ma megtetszett egy Seneca-idézet: „A részegség nem más, mint önkéntes őrület. . ." Bulgakov könyvét olvasom. És „Képzelt történet három szereplővel" c. novellámon dolgozom. május 15. Kedd. A lányaim hiányoznak. Mennyire szerettem velük játszani. Sétálni. No meg az unokaöcséimmel... május 16. Szerda. Fáradt vagyok. Szinte alig dolgozom. És nincsenek elképzeléseim a jövömet illetően ... Nem tudok, és talán nem is akarok gondolkodni... május 17. Csütörtök. (Orvosi bejegyzés: „Próbáljon gondolkodni. Gondoljon a jövőjére. Több őszinteséget várunk öntől. így nem tudunk segíteni...") Nyugalmat ... Nyugalmat akarok ... Azt, hogy békén hagyjanak ... május 18. Péntek. Levelet kaptam egy gimnazista lánytól. A barátnőm. Nemzedékének legtehetségesebb költőjelöltje. Verseket ir ... Sok-sok verset... Csodálatosan szép költeményeket... május 19. Szombat. írnom kellene. A novellám címe rossz. A szövege még elviselhetetlenebb. A barátnőmnek levelet Írtam. Vele egy író—olvasó találkozón ismerkedtem meg. Tizenöt éves volt... Jelentős költő lehet még. Csak ne pocsékolja el a tehetségét. Mailer mondja: „Egy első osztályú tehetségnek minden megárthat." Igaza van. május 20. Vasárnap. Megint iszonyatos kínok gyötörnek. Két hete vagyok ebben a kórházban. Jó lenne tudni. 3K NAGY ZOLTÁN rajza (női4)
