Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-19 / 4. szám
alkotótáborainak vagyok rendszeres tagja— És az ott készült munkáid kapcsán nő a népszerűséged! Mondd, könnyen megválsz egy-egy darabtól? — Igen is, nem is. Az igazság az, hogy abban a pillanatban, amint elkészültem valamely kompozíciómmal, már a legújabb tervem megvalósítása izgat. Az elkészült darab örömet szerez ugyan de leginkább az újabb megalkotására ösztönöz. S ettől kezdve fantáziámban már csak annak a körvonalai lebegnek, az elkészültek veszítenek számomra jelentőségükből. — Mondj néhány szót a batik készítésének lényegéről, hátha valaki még nem ismeri! — A kellékeit már említettem. A festésével kapcsolatban azt kell megjegyezni. hogy a világosabb színtől haladunk az egyre sötétebbig, a kapott színeket mindig elfedjük. Vigyáznunk kell az egymást kizáró szhiekre! Sokáig az egyszerű technikát alkalmaztam, ma már áttértem a kombináltál. Jávái batik néven szokták ezt emlegetni. Hazánkban kevesen művelik. leginkább a kötözgetős formája vált népszerűvé. A batik mellett pasztellt és portrét is készítek. Ez utóbbit nem szoktam megtartani hanem modelleimnek ajándékozom. — Mit szeretnél még elmondani végezetül? — Talán azt. hogy inkább az otthonülők táborába tartozom. Még soha életemben nem unatkoztam, sőt inkább állandó időhiányban szenvedek. Ha karrierista lennék, ma a világ legboldogtalanabb emberének tarthatnám magam. hisz nem sikerült csak a művészetért és a művészetből élnem. Szerencsére nem vagyok telhetetlen. Mindaz, ami vásznaimon megjelenik, ösztönöz az új. a még szebb és még tökéletesebb felé. És ez a törekvés kitölti életem. Nekem nagy élmény és boldogító érzés, ha meghúzódhatom munkáim mögött. Ha nincs mondanivalóm. hallgatok. És így van ez rendjén. Mindez ő, Czibák Mária. ZSEBIK ILDIKÓ Vendég a háznál . . . CSIZMADIA MÁRTA Mosatlan edények tömkelegében, vacsorafőzés közben leptem meg Máriát, amikor bejelentés nélkül toppantam be hozzá. Felmérve a helyzetet felkínáltam, üljünk le a kávé mellé a konyhában, hogy ne szakadjon meg az esti munka, a „második műszak" e/mulaszthatatlan menete. Igaz, csak én ültem, mert ő ide-oda röpködött a tennivalói között. Néztem sietős, de fáradt mozdulatait, ahogy készíti a vacsorát családja számára. Kávéja közben kihűlt, de észre sem vette. Láttam, elő van készítve a mosás vacsora utánra. Pihenés, alvás? Valamikor éjfél felé . . . — Beáta ? — kérdem hollétét a család nagyleányának. — Óh, a lányom! Ó is itthon lesz nemsokára, de, tudod, ő fáradt és éhes, mire hazaér. Addigra készen kell lennie a vacsorának. A csengetésre felugrott, hogy ajtót nyisson. „Szia, éhen halok! Kész a vacsora ?" — hallottam a belépő hangját az előszobából. Máriá halk suttogásából áradt a bocsánatkérő mentegetőzés. Majd becsapódott egy ajtó, ami mögül kisvártatva a magnó fülrepesztő zenéje hangzott. Sajnáltam Máriát, bizony elkelne itt a hazatérő leány segítő ■ keze. De Beáta fáradt, éhes és rosszkedvű, a vacsora pedig még nincs készen. Éreztem, valami olyannak vagyok tanúja, amit nem lett volna szabad látnom; a család belső életének titkolt, szomorú tényét: az elfáradt édesanya otthont teremtő küzdelmét, gyermeke nemtörődömségét. Hallgatva isszuk a kávét, nem nézünk egymásra. Jobb lett volna nem zavarnom ezt a fáradt asszonyt látogatásommal. Táskám után nyúlok, menni készülök. Ne menj még, fogja meg a kezem, szemével kérve még egy kis időt Nem is mehetek, mert az előszobában megszólal a telefon. A csengetésre Beáta viharzik ki a szobájából, mozdulataiban nyoma sincs a fáradtságnak, élénk csicsergéssel beszéli meg az esti találkozás helyét és idejét. Az ajtóban megállva sürgeti a vacsorát, szép, fiatal arcán dühös türelmetlenség. Míg sietve bekapja az ételt, én az előszobában búcsúzkodom, menni készülök. Gondolatban azzal mentegetem Beátát, hogy hiszen fiatal, vágyik a hozzá hasonló korú fiatalok feszültséget oldó társaságára. Mire hazajön, tiszta lesz a konyha és a kimosott ruhák száradnak, anyu pedig alszik az elkövetkező nap gondjaival, fáradtan és nyugtalanul. Beáta elsüvít mellettünk és bevágja az ajtót maga után. Köszönése hangfoszlányait a folyosóról halljuk. Máriát nézem, milyen magányos és megalázott. Szégyen/i magát előttem, és tehetetlen. — Látod — mondja kis keserűséggel a hangjában —> a lányom. . . csak vendég a háznál... Beáta... milyen szép neved van. Azt jelenti: boldog. Vajon boldog vagy-e igazán ? Arcodon a feszültség és elégedetlenség másra vall. Valami hiányzik belőled. A felelős szeretet, a ragaszkodás és a tisztelet. Kár, hogy nem érzed az összetartozás és a közösen vállalt munka örömét A te világod vár téged, vidám fiatalok társasága, oda viszed, mosolyod, kedvességed és jókedved. Nem veszed észre, hogy a család is a te világod. Enélkül a háttér nélkül menynyivel üresebb lenne az életed! Szép vagy, fiatal, egészséges és erős. Családod szeret, dolgoznak érted, féltenek. Tiéd az otthonod felbecsülhetetlen melege, összetartó ereje. Kár, hogy csak vendég vagy a háznál. (nő 13)
