Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-19 / 4. szám

I Egészségünk védelmében „66 éves vagyok, egész életemben egészséges voltam. Mintegy fél éve egy csomót fedeztem fel a mellemben, ami miatt a jobb mellemet leoperálták. A kórházi kivizsgálás eredménye a legjobb volt. A műtét után kemoterápiás kezelésre utaltak, amit havonta kapok. A második kezelés után a hajam elkezdett hullani, hányingerem volt. Azt ígérték, hogy a második félévben már csak kéthavonta kell kezelésre járnom. Én azonban egyre arra gondolok, hogy abbahagyom az egészet Ha ez a daganat rosszindulatú volt. akkor a kezelés úgysem segíthet Vagy talán mégis?„S.O.S." Bár olvasónk vizsgálati eredményeit részletesen nem ismerem, a kezelés megszakítását semmiképpen sem tartom helyes, célraveze­tő megoldásnak. Az emlődaganat vezető helyet foglal el a nők daganatos megbetegedései között. E magas gyakorisággal szemben viszont lényeges, hogy a korszerű kezelés hatására még a rosszindu­latú daganatok 70—80 %-a is teljes sikerrel gyógyítható. A fennma­radó részt is azok az esetek képezik, amikor túl későn derült fény a már elhanyagolt megbetegedésre. Az emlődaganatok esetében a gyógyítás a daganat eltávolításából és egy rövidebb-hosszabb ideig tartó kemoterápiás kezelésből áll. Ez utóbbira nemcsak akkor kerül sor, ha a daganat egyértelműen rosszindulatú, hanem akkor is ajánlatos, ha a szövettani vizsgálat rákosodásra való hajlamra — de nem rákra! — utal. A kemoterápiás kezelés valóban kényelmetlen, elsősorban kellemetlen mellékhatá­sai miatt. A kihullott haj azonban újra kinő s az ismételt kezelések során az erős hányinger is általában mérséklődik. A várható ered­mény — amire olvasónknak a daganat korai felismerése miatt minden esélye megvan — ezt a kellemetlenséget mindenképpen feledteti. Itt szeretném ismételten felhívni a figyelmet az emlődaganatok korai felismerésének fontosságára. Számos országban elterjedt már az emlő önvizsgálatának gyakoriata, amely ugyancsak ékesen bizo­nyította, hogy a korai felismerés alapvetően megjavítja az életkilátá­sokat. Az önvizsgálatot végző nők 95 %-a maga állapítja meg a daganatot annak korai stádiumában. Javasolható ezért minden nőnek a havonkénti önvizsgálat elvégzése, mindig a menstruáció lezajlása után. Akik pedig nem menstruálnak, minden hónap azonos napján végezzék azt el. Az önvizsgálatot rendszeresen kell végezni. A tükör előtt, álló helyzetben előbb felemelt, majd leengedett kartartás mellett kell megtekinteni az emlőket lassan balra majd jobbra forgatva a felsőtestet. Feltételezhető, hogy minden nő ismeri a mellét, annak formáját és méreteit. Ha bármilyen változást észlel, akár behúzódást akár aszimmetriát a két mell között, bimbó- vagy bőrváltozást, haladéktalanul forduljon orvoshoz. A következőkben fekvő helyzetben a váll alá helyezett párna segítségével folytassuk a vizsgálatot, amely jobban kiemeli az emlőket, így a mirigyállomány jól áttapinthatóvá válik. A tapintást a jobb kéz zárt ujjaival kell végezni a bal mell felső és belső oldalán, majd alulról a mellbimbó mindkét oldalán áttapintva a mirigyállo­mányt. Ezután következik a hónaljárok kitapintása a célból, hogy vannak-e csomók vagy göbök benne. Végül a mellbimbó enyhe összenyomásával meggyőződhetnek arról, hogy van-e nedv vagy váladékképződés. Ugyanezt a vizsgálatot természetesen el kell végezni bal kézzel a jobb mellén is. Le kell szögezni, hogy az emlőben tapintott göb még nem tekinthető a daganat biztos jelének, mert a normális emlő is lehet göbös pl. a vérzés előtti időszakban. Számos olyan tényező is van, amely önvizsgálattal nem tisztázható, de figyelmeztető jelként szolgál arra, hogy orvoshoz kell fordulni. Érzelmi okok is gátolhatják az önvizsgálat elvégzését, melyek közül legjelentősebb a rákbetegségtől való félelem. A modem kezelés hatásosságáról beszélve már említettem, hogy az igazi veszélyt korántsem maga a daganat, hanem a korai figyelmeztető jel elnézése, elhanyagolása jelenti. Az idősebbeknek ezenkívül meg kell küzdeniük a szemérem, az álszemérem, a neveltetés és a társadalmi előítélet terheivel is. A fiatalok már fogékonyabbak a mell önvizsgá­latának elvégzésére, és ennek onkológiai jelentősége fel is mérhető. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy tíz melldaganatos nő közül kilenc véletlenül fedezi fel a göböt a mellében, és nem ritkán sajnos elég későn. Pedig a felmérések egyértelműen azt bizonyítják, hogy a mell önvizsgálatát végző nőkben a diagnosztizált daganatok kiterje­dése kisebb, a teljes gyógyulás valószínűsége pedig összehasonlit­­hatlanul nagyobb, mint a később diagnosztizáltaké. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ Kihez forduljunk? T. S. olvasónk arra a kérdés­re szeretne választ kapni, hogy milyen büntetési nemeket kü­lönböztet meg jogrendsze­rünk, és mi a büntetés lényege és célja. Szocialista államunk minden polgárától megköve­teli és elvárja, hogy a törvény által előírt módon viselkedjék, ne kövessen el törvénybe üt­köző cselekedetet. Ha ez még­is megtörténik, és a cseleke­det bűncselekménynek minő­sül, jogrendszerünk büntetés kiszabását rendeli el. A büntetés osztályjelle­­gü. mivel mint az uralkodó osz­tály eszköze, annak érdekeit védi, és tulajdonképpen nem más, mint a bűncselekmény elkövetőjének és a bűncselek­ménynek erkölcsi és jogi elítélése. A büntetés mint a bűncse­lekmény jogi következménye a Btk. 23. S-a értelmében a kö­vetkező célokat szolgálja: 1. védi a társadalmat a bűn­­cselekmény elkövetőivel szemben 2. meggátolja a bűnözőt az esetleges további bűncselek­mény elkövetésében 3. nevelő hatással van a bűn­tett elkövetőjére, hogy az be­csületes életmódot folytasson 4. nevelő hatással van a társa­dalom többi tagjára is. E célt szolgálják a különböző büntetési nemek, amelyeket a Btk. 27. §-a tartalmaz Ezek a következők: 1. szabadságvesztés — az egyén szabadságát, állam­­polgári jogait korlátozó bünte­tés. Időtartamát illetőleg felső határát 15 évben állapították meg, különleges esetekben 25 évben szabták meg. Bármilyen bűncselekmény jogi következ­ményeként alkalmazható. A Btk. az egyes paragrafusaiban megjelölt bűncselekmények­hez konkrétan feltünteti a sza­badságvesztés időtartamát. Pl. a 219. S kimondja, hogy aki szándékosan másnak halálát okozza, 10 évtől 15 évig terje­dő szabadságvesztéssel bün­tethető. A kiszabott büntetést az elítéltek az igazságügyi mi­nisztérium által irányított és ellenőrzött börtönökben töltik le. éspedig 3 kategóriába so­rolva: az 1. kategóriába kerül­nek az elítéltek, akik bűncse­lekményük elkövetése előtt 10 évre visszamenőleg még nem voltak egyáltalán büntet­ve. A 2. kategóriába azok az elítéltek, akik 10 évre vissza­menőleg már voltak büntetve szándékosan elkövetett bűn­cselekményért. A 3. kategóri­ába sorolják a visszaeső bűnö­zőket. Lehetséges az elítélt egyik kategóriából másikba való áthelyezése. A törvény azt a lehetőséget is megadja, hogy a munkához való pozitív hozzáállásáért, példás magavi­seletéért az elitéit a büntetés felének letöltése után szabad­lábra helyezhető. 2. javító-nevelő intéz­kedések — ezek lényegét lapunk múlt évi 45. számában közöltük. 3. kitüntetések, ran­gok megvonása—külön­böző jogok, tisztségek gyakor­lásának megvonásában nyil­vánul meg. Nem önálló bünte­tési forma, legalább 2 évig ter­jedő szabadságvesztés kisza­bását feltételezi olyan szándé­kosan elkövetett bűncselek­mény jogi következménye­ként, amely államunk és társa­dalmi rendszerünk ellen irá­nyult. Többnyire csehszlovák tudományos, művészeti címek állandó megvonását jelenti (pl. DrSc, CSc). vagy az iskolaügy, egészségügy, sport terén elért kimagasló teljesítményekért adományozott kitüntetések tisztségek elvesztéséről van szó. 4. katonai rangok meg­vonása — lényege azonos a kitüntetések, rangok megvo­násával, azzal a különbséggel hogy itt katonai rang elveszté­séről van szó (pl. egy tisztet .közkatonává fokoznak le). 5. tevékenység betil­tása — olyan 1 évtől 5 évig terjedő büntetési forma, amelynek fő célja, hogy mega­kadályozza a jogsértőt az eset­leges további bűncselekmé­nyek elkövetésében. Aki hiva­tását, munkakörét vagy tiszt­ségét törvénybe ütköző, jogel­lenes és a társadalomra veszé­lyes tevékenységre használja fel. ilyen büntetéssel sújtható. 6. vagyonelkobzás — olyan esetekben kerül rá sor, amikor a) államellenes, szándékosan elkövetett bűncselekmény jogi következményeként a bí­róság szabadságvesztésre ítéli a bűncselekmény elkövetőjét; b) szándékosan elkövetett bűncselekmény esetében, amellyel a jogsértő vagyoni előnyöket szerzett; c) ha a bűncselekmény elkö­vetőjére halálbüntetést szab­tak ki. Érintheti az elítélt minden vagyonát vagy csak vagyoná­nak egy részét. Az ilyen nemű büntetési forma a házastársi vagyonközösség megszűnését vonja maga után. 7. pénzbírság kiszabása — erről lapunk 45. számában olvashattak. 8. tárgyelkobzás — szin­tén 45. számunkban írtunk róla. 9. kitiltás az ország terüle­téről — olyan személyekre vo­natkozik, akik nem csehszlo­vák állampolgárok. Kitiltásuk indokolt, ha ezt megköveteli az államérdek vagy állampol­gáraink biztonsága. Ha valakit ezzel a büntetéssel sújtanak, országunkba való visszatérése csak akkor lehetséges, ha a köztársasági elnöktől kegye­lemben részesül. 10. kitiltás egyes helyek­ről — 1 évtől 5 évig terjedő, egyéni szabadságot korlátozó büntetés. Feltétele a szándé­kosan elkövetett bűncselek­mény vagy az a tény, hogy a jogsértő munkakerülő. A bün­tetés lényege, hogy az ilyen bí­rósági döntéssel büntetett személy számára tilos bizo­nyos városokban vagy város­részekben való tartózkodás, ti­los bizonyos szórakozóhelyek látogatása, ahol lehetősége nyílna törvényellenes tevé­kenységre. Büntető törvénykönyvünk (Btk.) külön paragrafusban tünteti fel a halálbünte­tést mint nagyon ritkán al­kalmazott büntetési formát, amely kiszabása szigorú felté­telekhez van kötve. Elsődleges feltétele, hogy a bűncselek­mény fokozott mértékben ve­szélyes a társadalomra nézve (pl. hazaárulás), a bűncselek­mény elkövetésének módja embertelen, drasztikus és mé­lyen elítélendő, valamint az a tény, hogy súlyos következ­ményekkel jár (emberélet kiol­tása). Ha a társadalom védel­me megkívánja, és a bíróság úgy látja, hogy a szabadság­­vesztés nem elegendő a bünte­tés céljának elérésére, a bűn­­cselekmény elkövetőjére ha­lálbüntetést szabhat ki. Ha a bíróság úgy véli, hogy van némi kilátás az elítélt megvál­toztatására. a halálbüntetést 15 évtől 25 évig terjedő sza­badságvesztésre változtathat­ja-DOBOSNÉ SZIGL ILONA (nőn)

Next

/
Thumbnails
Contents