Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-11 / 33. szám
Hodossy László és Varga Flórián kombájnosok Németh Béla traktorista 14 éves fiával és annak barátjával. A fiúk sem először „arattak" szövetkezet 8 saját kombájnja és a gelleiek (Holice) 4 gépe dolgozott, s aznapra várták a 9 cseh-, ill. morvaországi vendégkombájn érkezését. A gépjavítóknak akadt már munkájuk, két gépük is lerobbant. A kisebb hibákat, hegesztéseket a helyszínen, a mozgóműhelyben végezte el Gombos István, aki harminc éve vesz már részt az aratásban, és a fiatal Vlkan László. S hogy mi volt a helyzet az alkatrészellátással? — Van, amiből sok van, de az nem kell — mondta Vörös István részlegvezető Gelléröl. — Ami meg kellene, az nincs. A gépbe nem lehet belelátni. Az egyik öt éve megy, még jó. A másik alig ment fél szezont, máris tönkrement benne a csapágy. Még tavaly bejelentettük az alkatrészigényünket az Agrozethez, egyetlenegy csapágyat sem kaptunk a mai napig. — Az alkatrészekkel problémáink vannak — erősítette meg Vörös István szavait Bakó mérnök. — A német 516-os kombájnhoz nincs ékszíj, a lengyel gyártmányú Bizonhoz csapágy. Emiatt áll egy gépünk. Az új lengyel géphez, amit ősszel vettünk, nem adtak semmit, csak egyetlen ékszíjat. A másik nagy gond, hogy nincs tömlő, és sehonnan sem kapunk. Állandóan öntözünk, ha lenne tömlő, még húsz dobos öntözőnk működhetne.. A hodosi aratóknak három kocsi szállította a szódát, üdítőitalokat, ebédet és uzsonnát kaptak. Az ebédet a szövetkezet üzemi konyháján fogyasztották el, autóbusszal vitték-hozták őket két csoportban. Az ebéd. mint mondták többen, elegendő, ízletes, mégsem voltak megelégedve. Hogy miért? — Fizetnünk kell az ebédet és az üdítőket is. A Dunaszerdahelyi járás más szövetkezeteiben ingyen adják — mondta négy-öt arató. — Az, hogy nekünk fizetnünk kell, még hagyján, de szégyelljük, hogy a vendégkombájnosoknak is fizetniük kell. A nagy hőségben napi húszhuszonöt korona is elmegy csak az üdítőkre. Szóltunk már többször emiatt, de minden maradt a régiben. Minden gépen két kombájnos dolgozott, másfél-kétóránként váltva egymást a kormánykeréknél. Ilyen nagy hőségben nem nagyon lehet tovább kibírni a kabinban, bár az légkondicionált. Az első három napon Varga Flórián és Hodossy László érték el a legjobb eredményt. Hodossy Lászlónak nagy gyakorlata van, huszonharmadszor aratott idén, s ritkán történt meg, hogy ne lett volna az első három kombájnos közt. Sok jó segédje volt, de mint mondta. Varga Flórián a legjobb. Ő is már 72 óta vesz részt az aratásban. Arról faggattam őket, mi a titka az elsőségüknek. — A gépet rendben kell tartani — mondta Hodossy László —, mert nem a szép szemünkért megy. A gyakorlat is sokat számít. És hogy mi a titok? Nem is tudom. Komolyan kell venni a munkát. S ugyanilyen szerényen, egyszerűen fogalmazta meg a „titkot" Varga Flórián is: — Becsületesen kell csinálni. BERTHA ÉVA Könözsi István felvételei
