Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-11 / 33. szám
KÉT HÉT A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁG PIONÍRTÁBORÁBAN A csehszlovák—szovjet barátság pionírtábora, hirdeti a bejárat feletti felirat. Lényegében ugyanolyan pionírtábor, mint több száz az országban bárhol. De mégis más. Itt ébresztőre szovjet zene szól, kétnyelvű a tábori faliújság, két nyelven olvassák be a hangosbemondóba a napi programot, és csaknem egész nap inkább orosz nyelven folyik a társalgás. Az idén a Kassa (Kosice)-vidéki járásban a csehszlovák—szovjet barátság pionirtáborának a csécsi (Cecejovce) mezőgazdasági szaktanintézet diákotthona adott helyet. Igaz ugyan, hogy a diákotthon nem éppen a legideálisabb hely egy pionírtábomak, de a gyerekeket ez kevéssé érdekli, ók jól érzik magukat, csak a víz, a fürdőzés hiányzik nekik, amint mondták, mert napsütésből van elég. — A Kelet-szlovákiai kerület 72 pionírjával a vakáció két hetét nyolc szovjet pionír is együtt tölti — mondta Frisman Zoltán, a tábor vezetője. — Célunk az orosz nyelv gyakorlása és a gyerekek internacionalista nevelése. Én már harmadszor vezetem ezt a tábort, és elmondhatom, hogy évről évre növekszik iránta az érdeklődés. A csehszlovák—szovjet barátsági tábor ünnepélyes megnyitója Daszvidanyia...! Fényképezte: JOZEF PIRA — Igen, ez így van — kapcsolódik be a beszélgetésbe Valéria Sekelová, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Kassavidéki Járási Bizottságának titkára —, sajnos, helyszűke miatt több gyereket kénytelenek vagyunk elutasítani. Szövetségünknek ugyanis nincs állandó pionírtábora, mint a szakszervezeteknek, ezért kénytelenek vagyunk diákotthonokat bérbe venni. S ez a tény bizony jócskán nehezíti a táborszervezést. Egyrészt a környezet nem táborjellegű, másrészt eleve korlátozott á férőhely és köt bennünket az időpont is. Az idén még az orosz nyelv és irodalom szakos tanítók bebiztosítása is gond volt, ugyanis számukra táborozásunkkal egyidejűleg szerveztek továbbképző tanfolyamot, s ezért négy orosz nyelvszakos tanító helyett csupán kettő van a táborban. A tábor délelőtti programja eltér a többi pionírtáborétól. Mind az öt csoport orosz nyelvoktatáson vesz részt. Ez tulajdonképpen szabad, kötetlen beszélgetés, társalgás meghatározott témáról. Nincs magolás, nincs feleltetés, éppen ezért a gyerekek nem unják meg. Rövid verseket, mondókákat tanulnak, de legszívesebben énekelnek. A négy szovjet tanítót, akik Uzsgorodból, illetve Husztról érkeztek, hamar megkedvelték. A nyelvoktatást a szovjet tanítók vezetik, a hazaiak valójában csak a tolmács szerepét töltik be. Rajtuk kívül nyolc kárpátaljai gyerek is „tanítja" az itthoniakat, hiszen egész nap oroszul beszélgetnek. S tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a nyelv egyáltalán nem akadálya a barátságnak. A gyerekek közül többen mondták, hogy jövőre is szívesen jönnének majd ide. Az orosz nyelv,' az új szovjet barátok, a fölöttébb sokrétű, színes műsor, ami a két hetet kitölti, szórakoztató, vonzó és egyben hasznos is. Brezo István és Kovács Károly a Tőketerebesi (Trebisov) járásból, a Nagygéresi (Velky Horeá) Magyar Tannyelvű Alapiskolából jöttek. — A táborba anyukám íratott be — mondja Brezo István —, örülök neki. Nem fárasztók a nyelvórák, s mindig érdekes dolgokról beszélgetünk, vagy a szovjet tanító néni mesél nekünk. így, hogy a szünidőben is gyakorlom az orosz nyelvet, nem felejtem el, s a következő tanévben jobban fog menni. — Nagyon sok érdekeset megtudunk a Szovjetunióról. S mi az iskolában például a szovjet pionírok életéről sokkal többet fogunk tudni, mint azok az osztálytársaink, akik nem ilyen táborban voltak a szünidő alatt — mondta Kovács Karcsi. Két hét nem hosszú idő, de ha jó, átgondolt a szervezés, a napi foglalkozások összeállítása, akkor sok minden belefér. A csécsi táborban a délelőtti órákban, azaz az intenzív orosz nyelvtanulás idején a tábori életről, a sportról, az iskolai oktatásról, a Szovjetunió történelméről, pionírszervezetéröl, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség 10. kongresszusáról szereztek új ismereteket. Délutánonként sportoltak, megrendezték a tábori olimpiát stb. Vendégeik is voltak: egy könnyűbúvár, egy szovjet katona és az sznf egy partizán harcosa. Voltak egynapos kirándulások is; megismerkedtek Kassa nevezetességeivel, megnézték a krasznahorkai várat is. Volt táncest, tábortűz és álarcosbál is. Ljubov Vasziljevna Selepec csoportjába az orosz nyelvet nem ismerő gyerekek kerültek. — Másképpen kell velük foglalkozni, mint a többi csoporttal, de nagyon lelkesek. igyekvők, találékonyak, szinte élvezet őket tanítani. Legszívesebben mindig énekelnének. és a rimes mondókákat is szeretik. Nagyon gyorsan tanulnak. Ha valamit nem értenek, kérik, mondjam szlovákul, mert valamicskét tudok ezen a nyelven. Ilyen táborban először vagyok, de Kassára, a baráti iskolánkba — a magyar tannyelvű gimnáziumba — gyakran járok, ügy gondolom, egyáltalán nem baj, hogy ezek a gyerekek itt vannak, megismerkednek a nyelv artikulációjával, ritmusával, és amikor már kötelező tantárgyként tanulniuk kell, könnyebben, nagyobb kedvvel tanulják majd — mondta. A szovjet csoport vezetője, Larisza Alekszejevna egy uzsgorodi alapiskolában igazgatóhelyettes. Orosz nyelvet táborban, Kelet-Szlovákiában már másodszor oktat. — Három évvel ezelőtt voltam először csehszlovák—szovjet barátsági táborban Lőcsén (Levoca). Meggyőződésem, hogy nagyon jó és hasznos az ilyen táborok szervezése. Két dolog miatt is. A gyerekek szovjet kortársaiktól, tanítóktól hallják a már ismert nyelvet. Szinte észrevétlenül tanulják meg a hangsúlyozást, a helyes kiejtést. El kell mondanom, hogy az előző alkalommal és most is azt tapasztaltam, hogy Szlovákiában jó szinten van az orosz nyelvtanítás. Nagyobb, komolyabb baj a kiejtéssel nincs, jó a gyerekek szókincse is. Az itteni barátkozásból később levelezés lesz, ez a nyelv gyakorlása szempontjából is nagyszerű dolog, tágabb értelemben pedig a két nemzet barátságának záloga. Tudok néhány szovjet és szlovák gyerekről, három évvel ezelőtt a lőcsei táborban ismerkedtek meg, s azóta is leveleznek, sőt a gyerekek családjai is kölcsönösen látogatják egymást. Szvetlána Anatoljevna, a pedagógiai tudományok kandidátusa, az uzsgorodi egyetem tanársegéde, módszertani tanácsadóként jött a táborba. — Sok dolgom tulajdonképpen nincs, mert itteni kollégáim, mint azt tapasztalom, hozzánk hasonlóan oktatják az orosz nyelvet. Tábori, illetve rövid idejű tanfolyam segédeszközeként írott nyelvkönyvet eddig még nem láttam, s ez, amit itt a kollégák a kezembe adtak, nagyon jó. Ezért is, meg még sok minden másért örülök, hogy eljutottam ebbe a táborba. Kollégákkal találkozni mindig hasznos dolog, olyan, gondolom, nincs is, hogy egyik a másikától valamit ne tanulna. És búcsúzóul felcsendül egy éppen megtanult orosz dal. MILICKY JOLÁN
