Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
Útmutató Az Ipolyba beálltam, kék kavicsot találtam. Színes város Barak László Csónakáztam a Vágón egy göcsörtös faágon. Halásztam a Dunában, belelógott a lábam. Volt egy csöpp papírhajóm, leúsztam a Sajón. A kanyargós Rimában homokpadon tanyáztam. Meglestem a Garamot, mint dajkálja a habot. Hernád-parti füzesben sípnak valót kerestem. A Bodrogon dereglye vitt pihenő helyemre. A féktelen Latorcán csipkés tajték csapott rám. A zöld Poprád, Dunajec integetve nevetett. Folyók cserfes patakok rámköszöntek: Jó napot! Ján Navrátil eppe Egynémelyik embernek kerekeken gördülő háza van. Hozzákapcsolja az autójához, és úgy viszi magával. Egyáémflyik ember meg zsákban viszi a házát. Aztán ott állítja föl, kedve szottyan rá. Hurrá, van egy sátrunk! * JiMÉs a réten egy színes városka nő ki a földből. TÓTH LÁSZLÓ fo LANGSTEIN ERZSÉBET illusztrációja Hazafelé indulunk. Szerdahelytől búcsúzunk. Été, Albár, Alistál, tűzhelyen a leves már... Nagymegyerre érkeztünkben kotorászunk a zsebünkben: fagylaltozunk egy nagyot! Bogya, Tany és az aranyos Csallóközaranyos után kopogtatunk Komárom kapuján ... A Dunával versenyt futunk, Izsára, Patra, Radványra jutunk. Közben Izsán kurta szoknyát, fürdőt veszünk! — Dunamocsra, megyünk ... neki! Csenkepuszta— kerek erdőn túl, a legeslegszebb falu: higgyétek el nékem, ott a világ közepében ... születtem én, közepén!
