Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
Kézen fogjuk egymást és énekelünk. A kecses japán Yaszuko kimonóban. Ajeet, az indiai írónő száriban. Arlene a kanadai énekesnő. Elango. a ciprusi tanítónő, a temperamentumos brazil Marcia, Rosalind Sierra Leonéból, akinek sötét bőrén szinte világít hosszú sárga ruhája és turbánja, Gulruhszor költőnő a szovjet Dusanbéból, a moszkvai Tamara, Ingrid, az amerikai fiatal lány, a törékeny palesztin Nadija, az afrikai Naomi a sok-sok copfba font hajával és még sokan, rengetegen mások. Ezernyi kéz és ezernyi hang. A nők moszkvai világkongresszusának utolsó napja. A kongresszusi palotában mindenünnen visszhangzik a dal: .,We shall overcome .. .“ Győzni fogunk! Győz a béke! Testvérek, mi mindenre képesek vagyunk! volt. amiben küldöttek és a vendégek megegyeztek. S az újságírók, mint hasonló helyzetben mindig, most is kétségbeesve küszködtek a megoldhatatlan gonddal: ha már nem lehetnek egyszerre két vagy több helyen, akkor is hogyan jegyezzék föl, hogyan tudósítsanak, tájékoztassanak a történésekről, a felszólalásokról, a vallomásokról, az emberekről... Ugyanis Moszkvában négy különböző helyen dolgozott nyolc bizottság és három központ, folytak kerekasztal-beszélgetések és természetesen egész sor más program, kötetlen összejövetel, és így tovább. És a közvetlen eszmecserék! Néhány nő összeül egy teraszon, egy előcsarnokban. Ki fotelben, ki a földön foglal helyet, ez mindegy. De a levegőben szenvedélyekellene másként lennie. Itt nagvobbára a fiatal nők kértek és kaptak szót, akik életük javát már a XXL században fogják élni, s nemcsak aggódnak, hanem egyben felelősséget is éreznek bolygónk jövőjéért. A kerekasztal-beszélgetések témái a legidőszerűbbek voltak: Nők a békéért és a leszerelésért; Nők a társadalomban: A nők és a munka; Nők. gyermekek, családok: Nők a nemzeti felszabadításért, függetlenségért és az önrendelkezésért: a fejlődés és a nők; A nők és a tömegtájékoztatási eszközök; Együttműködés a nem kormányközi szervezetekkel a Nairobiban jóváhagyott távlati stratégiai irányvonal teljesítése érdekében. Hogy minél többen juthassanak szóhoz, a felszólalások időtartamát öt percben határozták meg. A művész-Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a CSSZSZNSZ KB elnöke, az NDSZ tanácsának tagja, a világkongresszus küldötteivel Freda Brown a tanácskozás szünetében A csehszlovák küldöttség néhány tagja a turistaszálló előtt, körükben Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNSZ KB elnöke (PETER ZÁHRADNÍK felvételei) Mindig ez a kép fog fölmerülni az emlékezetemben, ha bárhol, bármikor szóba kerül majd a nők idei moszkvai világkongresszusa. Ugyanis ez a kép volt a leggyakoribb, az állandóan ismétlődő, a gyűléseken a naggyűléseken, a hivatalos és a nem hivatalos találkozókon, beszélgetéseken. S ez a kép volt a jellemző annak az öt napnak a hangulatára, mely alatt Moszkva a nők és a béke fővárosa volt. Igaz, persze, hogy ez a hangulat nem volt „egyenletesen” ünnepi s felemelő, voltak hullámvölgyek is. Mint ahogy Freda Brown, az NDN elnöke zárószavában megállapította: „Nem értettünk egyet mindenben. Nézeteink, állásfoglalásaink különbözőek. De megkíséreltük a párbeszédet. S megtaláltuk a közös nyelvet abban", hogy mindannyian egyformán féltjük gyermekeink és unokáink jövőjét. Együtt sírtunk, együtt nevettünk, együtt énekeltünk. S együtt kerestük az utat a kongresszus jelszavának — Atomfegyvermentes világot 2000-re a békéért, az egyenjogúságért és a fejlődésért — valóra váltásához. Az egymás megismerésének lehetősége előfeltétele a megértésnek. Együtt aztán mindenre képesek vagyunk, hangsúlyozta derűlátóan Zoja Puhova, a Szovjet Nőbizottság elnöke, illetve a kongresszus elnöke. — A kongresszus ösztönzést adott további munkánkhoz, és erött. hogy higgyünk a jövőben — ez is egy pont (nős) sen csattannak az érvek és ellenérvek, vitatkoznak, bizonyítanak, beszélnek.. . Arról, hogyan élnek, mit szeretnének csinálni, miről álmodnak. Címet cserélnek, apró emléktárgyat, de az a fő. hogy információt is. Számomra a kongresszus legmegrázóbb órái azok voltak, melyeket a nők jogainak megsértését dokumentáló bizonyítékokat gyűjtő központban töltöttem. Egymás után léptek a mikrofonhoz azok, akiket megkínoztak. fogva tartottak, akiknek szerettei, hozzátartozói eltűntek, azok. akik még néhány hónappal, néhány héttel ezelőtt sem tudták, hogy egyáltalán képesek lesznek-e még az életben beszélni... „A nő és a szocializmus” központban állandóan élénk vita folyt. Kérdések, feleletek, tapasztalatcserék, beszélgetések arról, hogy mi van. mi lehetne, mi mindennek nők találkozásán ezt az öt percet többen arra használták fel. hogy elmondják saját verseiket. Nem hiányoztak a dalok sem, főleg a nyilvános gyűléseken volt bennük részünk. Ezek közül négyet emelnék ki. mint legfontosabbakat: szolidaritási est Afrika, továbbá a Közel- és Közép-Kelet, valamint
