Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-04 / 32. szám
— Voltam már itt gyakorlaton, más részlegen, de az nem ért semmit, mert nem azt csináltam, ami a szakom. Ez a mostani munka jó, tetszik. — Nem nehéz? — Á, nem, nem nehéz, csak néha az idegeimre megy. főleg, ha ilyen meleg van. — Mielőtt idejöttél, hogy képzelted.el a gyári munkát? — Valahogy így képzeltem el. ahogy van. Jól meg van szervezve, csak ott a csomagolásnál, ahol tegnap voltam, változta thiülának valamit, az nagyon nehéz munka. De különben jó. — Mennyi pénzt fogsz, kapni? — Amennyit kapunk, annyi lesz. — Elképzelhető, hogy ha befejezed az iskolát, idejössz majd dolgozni — Nem tudom még. Még csak másodikos vagyok. A fösulira nehéz bejutni De nem valószínű, hogy ide jövök. A szalagok mellett ülve dolgoznak az asszonyok, a neonlámpákat szerelik össze. Ott találtam közöttük Lukács Mónikát és Klaudia MartinkoviCováL is. ügyesen illesztették a megfelelő helyre a kis drötdarabokat. Mindcketten maguk intézték el, hogy ide jöhesssenek dolgozni. Klaudia egy hónapra, Monika két és fél hétre vállalt munkát S hogy miért éppen az Elektrosvltet választották? Nos azért mert szüleik itt dolgoznak a gyárban. Egyébként nincs sok közük Klaudia most érettségizett. s Bratislavában fog továbbtanulni, egészségügyi nővérnek készül Monika is „egészségügyis“, a, helyi szakközépiskola harmadikos tanulója. Faggattam őket, könnyű volt-e beieszokni a munkába, jól kijönnek-e a többiekkel, de csak mosolyogva intettek, nincs semmi probléma, megy a munka, mindeu rendben. Hogy mennyi lesz majd a borítékban, akárcsak Marian, ők sem tudták. A mcstemő. aki harmincnégy éve dolgozik a gyárban (kimondani is sok — jegyezte meg), elmondta, hogy harminchat munkásuk hiányzott akkor éppen, a gyerekek mégiscsak pótolják őket. a többieknek legalább nem kell annyit túlórázniuk a szabadságok idején. A személyzeti osztályon pedig megtudtuk' a gyerekek naponta minimum ötveti koronát keresnek. m ####**#■###* A Novofruct zöldség- és gyümölcsfeldolgozó gyárban a július első turnusban több mint kétszáz zvoleni és martini középiskolás dolgozott. Még két háromhetes turnus váltotta őket. a fő idényben szükség van a segítő kezekre. Hétszáz — ezerszáz korona között mozog a keresetük, attól függően, mennyi a teljesítményük, s a zöldség, gyümölcs előkészítésénél vagy a szalagnál dolgoznak-e. Oltjármnkkor éppen vége volt az eperszezonnak. a lányok egy nagyobb csoportja a meggy-hegyekkel birkózott, a gyümölcs szárát tépkedték te. ária Hrdá és Táöa Beláková a martini ipari szakközépisko— Hogy érzitek magatokat újvárban? — Először vagyunk itt. Tetszik a munka, és jó a szállásunk is. Hattól fél háromig dolgozunk, aztán kézilabdázunk, a fiúk fociznak, fürödni járunk, Sylvia Lackovát kédeznem sem kellett, ömlött belőle a szó. — Nagyon tetszik a város; és az üzletek, nagyon jól el vannak látvavCsak a közlekedés borzasztó, gyalog kell járnunk a gyárba! Annyi gyümölcsöt ehetünk, amennyit akarunk, és a köpenyünket mindennap cserélik. A mesterekkel, attól függ. melyikkel, de általában jól kijövünk. A szállásunkon mindig van meleg víz. és rengeteg vécépapír! És jól főznek, még választhatunk is. Ja. és diszkó volt tegnapelőtt, meg lesz is pénteken. Szóval, jó itt! Oíga Miehníková és Adriana Sykorová a zvoleni egészségügyi szakközépiskolából jöttek. Ök kevésbé voltak megelégedve. mim Syiviáék. — Tetszik, a munka, de egyhangú, unjuk már. És a fizetés is kevés. A norma elégé magas, nem győzzük. Más iskolák jobb helyen vannak, mi is azt hittük, hogy a szalagnál leszünk. Azt gondoltuk, jobban automatizálva van itt minden. De azért lehet, hogy eljövünk jövőre is. Ofgáék iskolájából ötven lány jött a Novofruetba, s egy pedagógus, Viera Fraíiová is elkísérte őket. — Vajon a tanárnő meg van-e elégedve a tanítványaival? — Igen. Nincs semmi baj a lányokkal sem itt a gyárban, sem délután, munka után. Maguk szervezik a délutáni, esti programot. közösen az itteni SZISZ-szel. Vannak beszélgetések, vasárnap kirándulás lesz. strandra, diszkóba közösen megyünk, de ezenkívül mindennap van két-három óra szabadidejük is. — Milyen az együttműködés a gyári dolgozókkál? — Jó a kapcsolat, nincs panasz a lányokra se a mesterek részéről, se a termelésből. Kértük, hogy tegyék őket majd más munkára is, mert itt csak húsz korona körül keresnek naponta, a szalagnál viszont a hatvanat is megkereshetik Aztán még egy dolog. Igaz ugyan, hogy a gyerekek itt annyi gyümölcsöt ' ehetnek, amennyi beléjük fér, de tudja, hogy van ez. itt sokszor már nem kívánják. Este viszont inkább gusztusuk lenne egy kis kompéira, gyümölcsre. Az üzem vezetősége lehetne olyan nagylelkű, hogy legalább egyszer, mondjuk, a diszkóra kóstolót adna a gyerekeknek a gyár termékeiből. — un pedagógusként hogyan ítéli meg a nyári építőtáborokat? ’ — Mindenképpen jót tesz a munka a gyerekeknek. Először ügyetlenkednek, de aztán belejönnek, hozzászoknak a manuális munkához. S legalább megtanulják azt is. hogy a pénzért meg kell dolgozni. Az is előnyükre válik, hogy néhány hétig távol vannak otthonról. Az a tapasztalatom, hogy ez alatt az idő alatt sokkal magabiztosabbakká, öntudaiosabbakká válnak. BERTHA ÉVA NAGY LÁSZLÓ felvételei mm Sztriptíz a szív felett. Pontosabban: a gyomor tájékán. (Hogy mennyi mindent kibír az emberi szív, emberi gyomor!) A sztriptízt vegytintával injekciózták a fiú mellkasát borító bőrre. Tulajdonképpen már valóságos „folytatásos sztriptíz" volt, de láthatólag nem váltott ki viselőjéből alacsonyrendüségi érzéseket. Ellenkezőleg! Izzadságtól fényes mellkasát büszkén tárta közszemlére. Ingét kezében lóbálta, arcáról kihívó magabiztosság áradt. Lássátok, ez vagyok én! Láttuk! Lehetetlen volt nem észrevenni, olyan szorosan zsúfolódtunk egymás mellé az autóbuszban. Az ifjú szeme sarkából fürkészte közönségét, szadista gyönyörűséggel leste, milyen hatása lesz a közszemlére bocsátott pornográfiának. Én, aki a legközelebb álltam hozzá, egykedvűséget színlelve különböző női neveket is leolvastam válláról, felső karjáról. Sőt, egy nyíllal átszűrt szívet is felfedeztem ... És még sok mindent, aminek számorrué értelme sem volt, de azért gondolkodásra késztetett. Vajon hány éves korában, és milyen belső (vagy külső) kényszer hatására bélyegeztette meg magát ez az egyébként jóképű, 25—26 év körüli ifjú ember? És hogyan számolt be, vagy hogyan fog beszámolni ihletett elhatározásáról a feleségének? (Amennyiben nem az ifjú asszony feküdt modellt a mellére égetett szemérmetlenséghez?) Mit mond majd a gyerekeinek, akik esetleg felteszik a kérdést: Apu, ki az a pucér néni a melleden, és miért nem szégyen li magát? Elképzelni sem tudom, miként mosakszik az édesanyja előtt, és milyen magyarázatot nyújt majd — mint „tiszteletet megkövetelő" családapa — serdülő fiának, cseperedő lányának? És ha öreg lesz — nagyapa —, hivatkozik-e majd saját ifjúságára? „Bezzeg én a ti korotokban ..." Bár hát, fölösleges tűnődés. Vegytintával éktelenített felsőteste úgyis elárulja, hogy mivel töltötte nagyapa az ifjúságát. Amenynyiben akad egyáltalán jóízlésű fiatal lány, aki ilyen megbélyegzett ifjút ölelni tudjon. Gyarlóságának kitörölhetetlen jeleit nem veti-e majd a szemére, amikor meghitt pillanatokban hozzásimul? Nem tudom ... Nem is tudhatom ... Nem is várok kérdéseimre feleletet. Nem tudom, kicsoda a fiatalember, hol él és miből. Csak azt tudhatom, amit látok: hogy nem átallja nyilvánosságra hozni intim titkait... Feltételezi, hogy a közszemlére bocsátott ábrák vonzerővel bírnak ... Vagy legalább elismerést váltanak ki. Ez ám a vagány srác! Ez ám a jópofa!... Bár az is meglehet, hogy bennem van a hiba. Nem értem meg az ifjúságot... Nem tudok lépést tartani a korral, amelyben élek...
