Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-04 / 32. szám

POSTALÁDÁNKBÓL ANITA ÉS KIS BARÁTAI A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Halász Anita olyan fiatal, akit a pio­nírszervezet nevelt, formált, s ö maga is szívesen törődik a pionírokkal, sze­retné nekik átadni mindazt, ami köve­tésre méltó, példaadó. — A dunaszerdahelyi Hviezdoslav utcai alapiskola Mondok Gábor Pio­nírcsapatának rajvezetője vagyok. Egy éve foglalkozom az ötödikesekkel, de még alapiskolás voltam, amikor szikravezetőként szerveztem a legki­sebbek tevékenységét. Nagyszerű pionírvezetőim voltak Jakubík Anna és Zsakay Zsuzsa személyében, akik úgy foglalatoskodtak velünk, hogy közben megértették, néhány év múlva nekünk is kötelességünk mindazt átadni az utánunk következőknek, amit most mi kapunk. Vezetőinktől, pedagógusainktól, a pionírcsapattól, az iskolától, a védnöküzemektől. Gon­dolkodás nélkül vállaltam hát magam is a megbízatásokat, a szikravezetői, a csapattanácstagi, a járási törzskari fe­ladatokat. Gimnazistaként is vissza­jártam egykori iskolámba, instruktor­ként. Majd leérettségiztem, a helyi számítóközpontba kerültem, ahol operátor vagyok, két műszakban dol­gozom, de azért így is találok időt kis barátaimra. Az ötödikesek pedig min­den összejövetelünkön nagyon örül­nek, hiszen olyankor játszanak, be­szélgetnek, énekelnek. Minden alka­lommal társalognak a nagyvilág ese­ményeiről, s éppen az ö példájuk bizonyítja, hogy a legfontosabb politi­kai eseményekről is lehet úgy beszél­getni, hogy a gyerekek megértsék, csak meg kell találni a megfelelő for­mát és a megfelelő hangnemet. — Igyekszem úgy szervezni minden foglalkozásunkat, hogy azok szóra­­koztatóak meg tanulságosak is legye­nek egyszerre. Talán ezért is szeretik a pionírok annyira a rajgyüléseket. Már az elején rájöttek, hogy nem felesle­gesen együtt töltött órák a miéink. Ezért szeretnék velük dolgozni a jövő­ben is, s egészen nyolcadikig vinni őket. Számomra a szórakozás minden együtt töltött óra, bár nem veszem könnyelműen, hiszen tudom, hogy a nevelés, a gyerekekkel való foglalko­zás nagyon komoly dolog. A pionírvezetök országos tanácsko­zásán Halász Anita különösen a fel­szólalásokra figyelt, hiszen többéves szakmai gyakorlattal rendelkező csa­patvezetők, tisztségviselők mondták el véleményüket például a pionír­­egyenruháról, amely mindenképpen változtatásra szorul, a felesleges, időt rabló írásos jelentésekről, a sok bü­rokratikus előírásról, amelyek meg­szüntetése mind-mind sürgető fela­dat, hiszen a legfontosabbtól, a neve­léstől, a jövő nemzedék formálásától vonja el az időt és a figyelmet. Nagy­­nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy ilyen fiatalon részt vehetett a SZISZ Pionírszervezete országos konferen­ciáján. s az ott szerzett tapasztalato­kat kis barátai körében szeretné majd hasznosítani. Benyák Mária Ml A FONTOS? A faluba érkezve az embernek az az első benyomása, hogy itt bizony nem nehéz megoldani a szervezeti munkát, mert itt az emberek közvetlenek, is­merik egymást, így minden probléma rövid időn belül orvosolható. Nagyke­­szi (Veiké Kosihy), nevével ellentétben nem tartozik a Komáromi (Komárno) járás nagy falvai közé, ennek ellenére sok fiatal él itt. Van szép helyi nemzeti bizottsága, egységes földműves-szö­vetkezete, kultúrtiáza, s működik egy a fiatalokat tömöritő ifjúsági szervezet is. Először két fiatal lányt állítok meg, arról érdeklődöm, hol találom meg az ifjúsági klubot. — Azt itt hiába keresed! Nálunk ifjúsági klub? Nevethetünk? Nem értem őket, de hát az ember nem mindig járhat szerencsével. Vé­gül egy rövid „körút" után, a kultúrház előtt ácsorgó fiatalok között megtalá­lom az ifjúsági szervezet elnökét is. Jassa Péter határozott, bár nem épp bőbeszédű fiatalember, és nem szíve­sen dicsekszik funkciójával.- A mi ifjúsági szervezetünk hiva­talosan a helyi szövetkezet égisze alatt működik, a pecsétünkön is igy szerepel. A szövetkezet viszont azt mondja, hogy mi a falué vagyunk, mert nekik van egy másik SZlSZ-szer­­vezetük, azt támogatják. A falu veze­tői meg épp az ellenkezőjét állítják. Szerencsére, akad azért támogatónk is; nagyon sokat köszönhetünk Né­meth Pistának, aki a SZISZ Komáromi Járási Bizottságának titkára. Ő már megígérte, hogy szervezetünket helyi szervezetté nyilvánítják, s reméljük, ez igy is lesz. Akkor pedig támogatást is kapunk majd, mert az már ránkféme. — Ami a SZISZ anyagi helyzetét illeti, az csaknem nulla — szól közbe a művelődési központ vezetője. Csapiá­ri Viola. — Az ekelieknek (Okolicná na Ostrove) például van egy tökéletesen berendezett klubuk, a mi fiataljaink meg egy kis tévével kénytelenek beér­ni. Hát csoda, hogy elmegy a kedvük a SZISZ-munkától ? — Azért nem mindenkinek — mondja nevetve Péter —, mert a kul­­turisták klubját azért összehoztuk. Ha nincs szellemi művelődés, majd lesz testi erőfejlesztés! Nálunk ugyanis a „többet erővel, mint ésszel" az igaz, mert aki nem nyitja ki a száját, sze­rénykedik, arról csakhamar elfeled­keznek ... — Gondolom, hogy azért vannak olyan SZISZ-tagok, akik minden perc­ben képesek lennének mindent újra kezdeni... — Nehéz összefogni a társaságot, összekovácsolni őket — mondja Nagy János SZISZ-tag. — Az egyik nem ér rá ezért, a másik azért, a harmadik ide, a negyedik meg oda megy. — De az ötödik már itt marad ... — Igen, csak az a baj, hogy ez csupán minden ötödik fiatalunk. Mert ha sokan lennénk, és nem huszon­ötén, biztosan nagyobb szavunk lenne. De hogyan, mivel vonzzuk ide a fiata­lokat? Takaríthatjuk a falu utcáit, se­gíthetünk az aratásban, gyűjthetünk hulladékot, vagy éppen megjavíthat­juk a kultúrházban a vécét! Ez elég? Én magam is elmenekülnék, ha nem tudnám, hogy a helyzetünk a közeljö­vőben megváltozik. — Sémiképp sem jó ez a harcias hangulat — vág közbe Csapiár Viola —, de ami igaz, az igaz. Lenne még mit mondanunk, mert nem csak a fiatalok a hibásak, sőt, ők biztosan nem. Itt van például Cseh Miki, vagy a lánykák közül Kovács Margit, Csizma­dia Anikó, akikben annyi a lelkesedés! Jó velük társalogni, beszélgetni, tele vannak tervekkel, van bennük kezde­ményezőkészség, ők az igazi fiatalok! — De mennyien vagyunk optimis­ták? — folytatja a vitát Nagy Jancsi. — A kirándulásra csak félig telik meg a busz, és még a tánctanfolyamot sem tudtuk összehozni, mert állítólag ilyen marhaság senkit sem érdekel. S kérdem én: ha egy keringőt, vagy polkát kellene táncolni, biztos, hogy mindenki tudná? De minek is! Aki a falusi murikba jár, az ellötyög vala­hogy. Soknak ez is jó ... A vita még folytatódik, én meg azon gondolkodom, mivel búcsúzzam a nagykeszi fiataloktól, érdemes-e még több optimizmusra biztatni őket? Mert ahogy azt a kultúrház vezetője is elmondta, a fiatalok nemcsak vannak, nemcsak léteznek, tennének is sok mindent, hogy még elevenebbé váljék (nőé) a falu. Mert talán nem is az a fontos, hogy ki akarja és ki nem a fiatalokat, meg hogy mi van a bélyegzőn, a fontos az, hogy a fiatalok érezzék egymás társaságának szükségét és ne akadály legyen köztük, hogy egyikőjük a szövetkezetben dolgozik, másikuk pedig diák, hanem — híd. Koller Sándor MILYEN VÁROS? Szepsi (Moldava nad Bodvou) a te­rületi átszervezés előtt járási székhely volt, 1960-tól a Kassa (Kosice)-vidéki járás szerves része, s közigazgatásilag most már hozzácsatolták Makranc (Mokranec) és Bodolló (Budulov) köz­ségeket is, így lakosainak száma meghaladja a tízezret. A város fokoza­tosan körzeti jelentőségű központ lett, csaknem 40 ezer embert szolgál a helyi mezőgazdaság és ipar, üzlethá­lózat, a szolgáltatások s egyéb intéz­mények. A Nemzeti Front választási prog­ramját minden időszakban sikerült teljesíteni, így a felszabadulás óta el­telt több mint négy évtized alatt Szepsiben felépítettek 24 ipari jellegű üzemet, kialakult a szolgáltató- és üzlethálózat, egészségügyi, iskolaügyi és kulturális létesítmények épültek. Ma 12 szolgáltatást vehetnek itt igénybe a környék lakói. Mig 1945- ben a városban csupán egy öttanter­mes iskola volt, jelenleg az alapfokon 75 tanteremben 2 100 gyermek tanul (szlovák és magyar nyelven), van szlo­vák és magyar tannyelvű gimnázium, mezőgazdasági szakközépiskola, mű­vészeti népiskola. Felépült öt óvoda 510, és három bölcsőde 155 gyer­mek számára. De már ez is kevés, így továbbá óvoda és bölcsödé építését kezdik el a mostani választási idő­szakban. Egyelőre Szepsi „óvárosa" nem vál­tozik, mellette épül fel a Béke lakóte­lep 1 300 lakással s a „hozzávalók­kal". A városban 370 családi ház épült, egy részük a Teraszon, mely tulajdonképpen Szepsi villanegyede. A várost közmüvesítették, épülőfélben van a gázvezeték-hálózat; ligetek, zöldterületek teszik szebbé az utcá­kat, tereket. „Z" akcióban vagyis a lakosság hathatós segítségével készült el az úttörők háza, a fürdőmedence, szá­mos játszótér, a városi hangosbeszé­lő, a közvilágítás, a közterület-fenn­tartó több műhelye, a tűzoltószertár, egy üzlet a Teraszon, a művelődési ház, a szolgáltatási ház, az autóbusz­állomás, a ravatalozó, a vásárcsarnok, a lőtér. A helyi vállalatok üzemek és egyéb szervezetek a pénzeszközök és tevékenység összpontosítása révén aktívan vesznek részt a város fejlesz­tésében, amelyet a városi nemzeti bizottság sikeresen szervez. Iván Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents