Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-19 / 4. szám

Mezőgazdasági dolgozók találkozója

NŐSZERVEZETEINK ÉLETÉBŐL

Hagyomány már a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, hogy minden év végén találkoznak a mezőgazdaságban dolgozó nők a járási nőszövetség és a szövetkezi földművesek szövetsége képviselőivel, hogy elbeszélgetnek a legfontosabb feladatokról, arról, ami a jövőben munkahelyükön vár rájuk, s arról is, amin javítani kellene, ami nehezíti amúgy sem könnyű munkájukat. Az elmúlt év végén a legmozgalmasabb napok egyikén jöttek össze a nők a járás minden szövetkezetéből, hogy meghallgasák dr. Orbán Péternek, az SZLKP JB mezőgazdasági osztálya dolgozójának beszámolóját arról, mi vár a mezőgazdasági termelésben oly fontos szerepet játszó járás földműveseire a 8. ötéves tervben és azt követően, hogy mi mindenre kell jobban odafigyelnie azoknak az asszonyoknak, akik nemcsak termelői, hanem fogyasztói is mindannak, amit élelmiszeriparunk országunk asztalára tesz.

Ismerős számadatokat sorolt az előadó a racionális táplálkozás mellett szállva síkra, s körvonalazta azt is, mit tehetnek a termelők azért, hogy ne csak távoli eszmény legyen az ésszerű táplálkozás. Elsősorban a növénytermelés százalékarányát kell javítani a járásban, az össztermelésben a jelenlegi 43 százalékról 45 százalékra növelni, s mindez elérhető. Csak az kell hozzá, hogy átgondoltabban védjék a földalapot, hogy a mezőgazdasági földterületek tervezett 80 százaléka valóban öntözhető legyen, hogy a fokozott biológiai növényvédelem ellenére javuljon a vegyszeres növényvédelem, mely nélkül a tervezett hozamok és az alkalmazott technológiák csődöt mondanának, hiszen vannak olyan munkálatok, amelyeket emberi erővel ma már nehéz lenne elvégeztetni. A járás a legnagyobb tartalékokat a fajtanemesítésben látja, olyan vetőmagokat és ültetöanyagokat kell kinevelniük, amelyek az itteni körülményeknek leginkább megfelelnek, őszi árpa, kukorica és cukorrépamagból a behozatal segítené őket; búzából (vetőmagból) viszont akár exportképesek is lennének. A talaj tápanyagellátása jó, az országosan előírt 270 kg/ha felett van, jók a járás területén a terméshozamok is. Az elmúlt hónapok kedvezőtlen időjárása ellenére jobban zárták az esztendőt, mint várták. Nyáron 12 000 tonnával kevesebb kalászost takarítottak be, de a kukorica olyan jó termést adott, hogy az összhiány 5 000 tonnára csökkent. Legnagyobb gondja a járásnak a cukorrépával van. Mennyiségben és minőségben is elmaradnak a kívánatostól, sőt a lehetségestől is. Legfontosabb feladatuk a hozamok és cukortartalom növelése. Hogy mennyire fontos a korszerű technológia és a technika vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaságban, arról leginkább az az adat győzött meg bennünket, mely szerint a jelenlegi hozamok mellett is 50 t/ha-os eredményeket érnének el megfelelő új technikával, főleg betakaritógépekkel, mert a betakarítási veszteségek óriásiak. Ugyancsak nagyok a tárolási veszteségek (20 százalék) a gyümölcstermesztésben. Zöldségfélékből a jobb termöképességűeket kell majd választaniuk, s bár a korai zöldségfélék termesztése elsősor(nŐ6)

ban nagyüzemi feladat, csak mérsékelt javulás várható, mert a járás szövetkezeteinek nem lesz módjuk új üvegházak létesítésére.

A szociális gondoskodás területén előforduló problémákat és feladatokat Patasi Ilona mérnök, a mezőgazdasági dolgozók szövetsége járási bizottságának titkára gyűjtötte össze. Sokat beszélt az egészségügyi gondoskodásról, mert a járásban több a betegállományban levő szövetkezeti dolgozó, mint a kerületi átlag (napi 5 a járásban; 4,31 a kerületi átlag). Ennek több oka is lehet, a szervezet most azt vizsgálja, milyen szerepe van a munkaképesség megítélésében annak, hogy a társult szövetkezetek dolgozói lakóhelyük szerint olykor hat-hét körzeti orvoshoz tartoznak ahelyett, hogy egy üzemi orvos látná el őket. Az utóbbi években szaporodtak a szűrővizsgálatok is a szövetkezeti dolgozók körében, ennek során megállapítást nyert, hogy a leggyakoribb betegségek a mozgásszervi-reumatikus panaszok, a légzőszervi és nőgyógyászati megbetegedések, így most már a permettel, vegyszerrel dolgozók, a gépkocsivezetők és az állattenyésztésben foglalkoztatottak rendszeres szűrésre járnak. Ugyanakkor az is elhangzott az összejövetelen, hogy a gyógykezelési lehetőségeket nem veszik igénybe a szövetkezetek dolgozói. Az ö lehetőségeik sokkal jobbak a járási átlagnál, de sok fürdőbeutalót visszaadnak, s ennek okát abban látják, hogy a kistermelés, illetve a jól jövedelmező idénymunkák idején senki nem akar kiesni a munkából. Ugyancsak elgondolkodtató az is, hogy a hazai üdülési lehetőségeket sem nagyon veszik igénybe a földművesek, csak az attraktívabb külföldieket.

Hozzászólásokban nem nagyon bővelkedett ez a találkozó, mindössze ketten kértek szót, Németh Mária az ekecsi (Okoc) és Bognár Etel a várkonyi (Vrakún) szövetkezetből. Eredményeik mellett «a gondjaikat mondták el. Németh Mária azt, hogy a szövetkezetben megtermelt évi 130 vagon alma 41 százaléka másodosztályú, s erre nincs átvevő. Úgy gondoljuk, nemcsak önmaga és munkatársai nevében tette fel a kérdést: miért nem adható el ez az alma 2—3 koronáért kilónként, ha már egyszer megtermett?! (Nekünk, fogyasztóknak is több juthatna így!) További észrevétele az volt, hogy a tervekben 60—70 hektár hagyma szerepelt, de a termésterületet csökkenteni kellett, mert nem volt felvásárló a hagymára, s ugyanebből az okból nem termeszt fokhagymát sem a szövetkezet. (Nekünk, fogyasztóknak pedig marad a reménység, hogy egyszer majd csak találkoznak termelői és felvásádói érdekek a mi szerény kis érdekeinkkel is.) Németh Mária azt is elmondta még, hogy nekik, falusi dolgozó nőknek is több félkészáru kellene, meg hogy több fizikai dolgozónak juthatna a hiánycikkekből, mint amennyi jut, és volt még egy kívánsága: foglalkozzunk többet a fizikai dolgozók munkájának jelentőségével, hogy a munkás ne legyen „csak munkás", hanem kapja meg az őt megillető tiszteletet és becsületet is. Mindehhez Bognár Etel még azt fűzte hozzá, hogy a szocialista brigádok kötelezettségvállalásainak teljesítésére is kihatással vannak a felvásárlási-értékesítési nehézségek. Ök például azért nem tudják teljesíteni pénzügyi vállalásukat, mert időközben megváltoznak a felvásárlási árak, és termékeik egy részét egyáltalán nem tudják értékesíteni.

Horváth Márta, az SZNSZ járási bizottságának politikai dolgozója hozzászólásában foglalkozott a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetével, s örömmel nyugtázta, hogy emelkedik a főiskolát és középiskolát végzett nők aránya ebben az ágazatban is, ám elmondta azt is, jobban oda kelt figyelnie a nőszövetségnek arra, valóban érvényesül-e ezen nők tudása, ki vannak-é használva képességeik maximálisan. Ismertette a jelenlévőkkel a nőszövetség célkitűzéseiből a mezőgazdaságban dolgozó nőkre háruló legfontosabb tennivalókat, kiemelve az energiatakarékosságot és a takarmánnyal való okos gazdálkodást. Megjegyezte, hogy érdemes lenne foglalkozni a mezőgazdasághoz oly közel álló élelmiszeriparral is, például a járási székhely baromfifeldolgozó üzemével, ahol korszerű gépsorok állnak kihasználatlanul. Ennek az okait közös erővel kellene feltárni, s akkor talán megoldást is könnyebben találnának.

Az összejövetel záróakkordjaként Horváth Márta ismertette a „Kilenc virág a békéért" felhívást, melyet a CSSZNSZ tett közzé, s arra kérte a járás nődolgozóit, csatlakozzanak hozzá ők is, hiszen a békénél fontosabb nincs a világon. S hogy béke lehessen, fontos, hogy a NDN júniusi IX. kongresszusán konkrét tettekről számolhasson be a világnak, melyek közt hazánk asszonyainak felajánlásai is sokat nyomhatnak a latban. -ts-FÓRUM

Emil Slaninka mérnök, a Vámhivatal Szlovákiai Igazgatósága káder- és személyzeti osztályának vezetője válaszol

Turjanica Éva, nagytárkányi (Veiké Trakany) lakos kérdésére:

Szeretném tudni, milyen feltételeknek kell megfelelnie annak a személynek, aki vámőri munkakörben szeretne dolgozni? Egyáltalán, hogyan válhat nálunk valakiből vámőr?

Hazánkban vámőri szolgálatot csak szocialista rendszerünkhöz hű, büntetlen előéletű csehszlovák állampolgár teljesíthet. Ez a legalapvetőbb feltétele annak, hogy valaki felvételt nyerjen vámőri munkakörbe. További követelmény a középiskolai végzettség, tehát az érettségi, a becsületesség, az elvhűség és a jó egészségi állapot. De a vámőri munkára jelentkezők felvételekor figyelembe veszünk egyebeket is. Például előnyben részesül az a jelentkező, aki megfelelő szinten beszél több idegen nyelvet. Sőt! A vámőri hivatás iránt tapasztalható nagyfokú érdeklődés az utóbbi időben lehetővé tette a vámhivatal számára, hogy még igényesebben válassza ki leendő dolgozóit. A vámőrnek jelentkezőkkel ezért a felvételkor pszichológiai és az általános tájékozottságot vizsgáló tesztet iratunk. A legjobb eredményt elérő pályázókkal ezután elbeszélgetünk, hogy megtudjuk, milyen fellépésű, milyen a kifejezöképessége, az érdeklődési köre stb. Ezáltal jobban megismerjük és fel tudjuk mérni a vámöri munkára való rátermettséget.

Az ilyen válogatás után felvételt nyert dolgozónknak a vámhivatal valamely szlovákiai részlegén kínál munkahelyet, ahol az ifjú vámőrjelölt idősebb munkatársai vezetésével egy év leforgása alatt felkészül az úgynevezett alapfokú vámőri vizsgára. Amelyikük sikeresen túljut ezen a vizsgán is, azt besoroljuk a Dobríve u Rokycan-ban rendszeresen megszervezett, négy hónapig tartó, bentlakásos vámőri szaktanfolyamra, amely igényes vizsgákkal zárul. Itt többek között olyan tantárgyakkal ismerkednek meg, mint a külkereskedelem gazdaságtana, az áruismeret, a vámtarifák, a számítástechnika és a jogtudomány néhány ágazata. Csak e tanfolyam sikeres elvégzését követően válhat valaki a vámügyi igazgatóság rendes tagjává, ha a próbaidő letelte után szolgálati esküt tesz.

Ez a tájékoztatás nem lenne teljes, ha nem szólnék arról, hogy a vámőri munkára jelentkezők felvételekor bizony általában előnyben részesítjük a férfiakat. S közülük is azokat, akik már letöltötték tényleges katonai szolgálatukat. Persze, nők is dolgoznak ebben a szakmában, de csak korlátozott számban. Ez a megkülönböztetés azonban nem valamiféle előítéletek következménye. A nagy nyilvánosság körében általános az a hiedelem, mely szerint vámszolgálat csak az ország határátkelőhelyein van. A kívülálló számára ezért a vámöri munka vonzónak, könnyűnek tűnik. Csakhogy ez a felszín, a látszat. A vámőrség munkája ugyanis leginkább az államgazdaságunk, a külkereskedelmünk védelmét szolgálja és más, olyan tevékenységre irányul, amelyek távolról sem olyan attraktívak, mint az államhatárokon.

S jelenleg különben sincs módunkban újabb vámtisztviselőket felvenni, mert valamennyi ilyen jellegű munkahely foglalt, előreláthatólag az egész 1987-es évben.