Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-19 / 4. szám

Elviszi a víz?

P js

yi

1 ' MM

m■-c * _ -j -a Hr7 pMF > t/r ■{

dicséret illeti. Szerénytelenül mondhatom ezt, hiszen nem én alapítottam, s nem is tanítottam itt sokat, 1982-ben kerültem királyhelmeci tanárként a gimnázium élére. S mert e születésnapi beszélgetésben megkérdezte, mivel szeretném megajándékozni harmincötödik születésnapjára az iskolánkat, hát elmondom: egy korszerű tornatermet, egy uszodát és egy olyan aulát építtetnék, amelynek legalább háromszáz ember a befogadóképessége, s színpadán lépnének fel csoportjaink, születésnapi ünnepségeinket is ott rendezhetnénk.

E csupán vágyakban szereplő tervek megvalósulásához viszont már nem lenne elég a szülök olyan mérvű összefogása mint volt az emeletráépítés idején, 1980-tól 1984-ig. Szinte hihetetlen, hogy néha ötven-hatvan szülő is megjelent, hogy maltert keverjen, téglát cipeljen, vagyis tegye, amit tennie kell, mégha már nem is az éppen akkor érettségiző gyermeke javára, hanem a jövő nemzedékéért. Az iskola jövőjéért. Ezért is szorgalmazta oly lelkesedéssel Balázs Ágnes igazgatóhelyettes a harmincadik születésnap megünneplését, hogy egy kicsit a segítőkész szülőket is ünnepeljék.

— Sok régi diákunk is akarta ezt a találkozót és iskolabált, ha már egyszer a huszonötödik elmaradt, tartsuk meg a harmincadikat, ösztönöztek élő szóban vagy üzeneteikben — mondja Balázs Ágnes. — A Fábry

Napokkal meg azért kötöttük egybe, mert tudtuk, hogy akkor író—olvasó találkozóra úgy is hazajön Rácz Olivér író, aki a gimnázium első igazgatója volt.

És eljött. És beszédet tartott, ünnepelt a többiekkel. És felkérésre az indulás nehézségeiről is írt egy emlékezést, 1956 őszéről, valamint az azt megelőző alapozó időszakról, amely ma második fejezete lehetne. Sajnos, az Évkönyv nem készült el az ünnepségre, viszont szerte az országból és a határokon túlról nagyon sokan eljöttek, hogy tisztelegjenek Alma Materük előtt, tisztelgésükkel hírül adva: senkinek sem mindegy, milyen iskola bocsátja őt útra. És kissé megilletődötten, de büszkén vállalva az iskolájuk sugallta öntudatot, ott ünnepeltek a mai diákok is. Bár nem sokan — szám szerint száztizennyolcan —, de szemmel látható összetartásban, nemcsak érzelmi, de szellemi kalákában is. Hasonlóban, amilyenben évekig egybejártak szülök és nem-szülök, hogy azzal a hittel segítsenek az építkezésnél, amelynek a reális jövő a távlata. Az újabb harminc év, majd az azt követő három évtized .. .

SZIGETI LÁSZLÓ

KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei

avagy csak költözött a Kormorán

A Csallóközben emberemlékezet óta azt tartották, hogy amit a Duna elvisz, azt vissza is hozza. Most, amikor ezen a tájon az évszázad építkezése folyik, többen meg-megkongatják a vészharangot, hogy mi minden megy tönkre, mi mindent kell áthelyezni, hogy tűnik el az emlékezetőrizte Duna-part. Üdülök, szórakozást nyújtó vendéglátóegységek zárták vagy zárják be a közeljövőben kapuikat a közeli és a távolabbi tájakról ideérkező vendégek előtt.

Ha azt mondom, hogy kormorán, egyre kevesebb csallóközi embernek jut eszébe az a hosszú nyakú és csőrű madár, melyet kárókatona néven is ismerünk, inkább arra a vendéglátóegységre gondol, ahol annyi ínyencfalatot fogyasztott, és oly sok kellemes órát töltött az elmúlt évek során.

Igen. Volt egyszer egy Kormorán a Duna bal partján. Nem is illő így beszélni róla, hogy volt, hiszen még nem „vitte" el a Duna, de már áll az új, mely csak a nevében hasonlít az előzőhöz. És így van ez rendjén. A nevet, ha annak csengése van, meg kell őrizni, át kell menteni.

Hozzászoktunk már ahhoz, hogy csak az új épületek átadásáról írunk, ám egyre ritkábban tüntetjük fel, hogy itt vagy ott mikor tették le az alapkövet. Nos, az új Kormorán építése megkezdésének időpontját nyugodtan leírjuk. 1984-ben megálmodták a tervezők, még ugyanebben az esztendőben megkezdték az építkezési munkálatokat, és 1986 decemberében át is adták rendeltetésének azt a vendéglátóegységet, mely méltán viseli a Kormorán

szálló nevet. A szokatlanul rövid idő alatt létrehozott vendéglátóüzembe közel 19 millió koronát ruháztak be. No nem azért huzakodom elő a pénzzel, hogy arra keressek választ, ez az öszszeg sok vagy kevés, de azt megállapíthatom, hogy a Járási Építőipari Vállalat és az Ister dunaszerdahelyi (Dun. Streda) üzeme jól sáfárkodott a rendelkezésére álló összeggel. Az átadás napján százhúsz személyes kávéház, százhatvan személyes étterem, hatvanhat személyes szalon várta a vendégeket. Az is említésre méltó, hogy e szálloda-ínséges időkben Szlovákia fővárosának szinte tőszomszédságában, Somorján (Őamorín), illetve a Somorjához tartozó Csölösztőn (Cilistov) ötven két- és egyágyas szoba áll az új Kormoránban az érdeklődők rendelkezésére.

Nagy István, aki a régi Kormoránt vezette, nemcsak álmodozott az újról, hanem az építkezés minden fontos mozzanatánál ott volt. Most további terveket sző. A pincében rövidesen borozót és szaunát rendeznek be. Pista, ahogy ezen a tájon ismerik, magával hozta az öreg Kormoránból az aranyérmes kollektívát is. Ez az összeszokott gárda garantálja, hogy megmaradjanak a régi ízek, a szives vendéglátás és a jó hangulat. Csupán az épület változott át, szebbé. A régit elviszi a víz egy nagy cél érdekében. Nem sajnáljuk, hadd vigye! Hozott egy jobbat, kényelmesebbet és kellemesebbet, mely olyan helyen áll, ahol már nincs útjában a Gabcikovo- Nagymarosi Vízlépcsőrendszernek.

Csikmák Imre