Nő, 1987 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-28 / 31. szám
— Járunk az erdőbe. Van egy kis messzelátója és egy puskája, amellyel elriasztja a vadállatokat. Barangolásaink előtt nemcsak ö készülődik alaposan, én is tarisznyát kötök a hátamra. És ízlelgetjük az anyanyelvet, csodáljuk rugalmasságát, játékosságát. Ugyanis ezeknek a sétáknak az apa-fiú viszony mélyebbé tételén túl a tárgyi és a nyelvi ismeretek gazdagítása is célja. Beszélgetünk fákról, növényekről, állatokról, az égboltról, a földről, múltról, jelenről, vágyakról, mesékről, a faluról, a tájról, magunkról. Persze, ezekben a sétákban azért jó nagy adag önzés is rejlik. A kikapcsolódás lehetősége, amire akkor szoktam rádöbbenni, amikor felkészületlennek érzem magam, vagyis amikor, melyik szülő ne ismerné, el kell susmusolnom a választ, mert nem tudom a helyes feleletet. A gyermek: lecke. Állandóan tanulni, fejlődni kell mellette, hogy példát mutathasson az ember. Volt egy kiváló tanárom, Putanko Emil, aki dehogy a tételes filozófiát adta elő, azt, ami megtanulható a könyvekböll Voltak ugyan példamondatai, mint például „a hajón a kapitány az úr", lényegében azonban magatartásmodelleket mutatott föl. Tőle rengeteget tanultam abból a leckéből, amire azt szoktuk mondani, példamutatás. Nem, nem akarok én úr lenni a hajón, az viszont kötelességem, hogy segítsem gyermekeimet a tájékozódásban. És iránytűnek lenni nem is kis felelősség. Például nem szeretném, ha Szabolcs azt érezné, amit én. Jelesen, hogy egyetlen nyelvbe van bezárva, hogy Baraca a világ legnagyobb faluja, hogy a világon más nyelvű emberek nem élnek. Életem egyik legemlékezetesebb tehetetlenségi helyzete az volt, amelyben megkérdezték, milyen nemzetiségű vagyok, és nem tudtam megmondani. Azért is szeretném, ha nyelveket tanulnának, hogy bizonyos értelemben képesek legyenek rendet teremteni magukban a fogalmak között, ugyanakkor össze tudják hasonlítani anyanyelvűket más nyelvekkel. Ez önbizalmat adó azonosságtudatuk egyik alapfeltétele. Mondom, nekik előnyük van velem szemben, csak az a kérdés, tudnak-e élni ezzel az előnnyel. Mert végső soron én is, a feleségem is dolgozik. Ő pedagógus, itt, a faluban, sokat van el otthonról, én reggel fél hétkor indulok busszal, és este hatra érek haza. A gyermekekkel való együttlétet illetően sokszor kerülök időzavarba. A hivatásomból következik, hogy gyakran nem tudom odabent lezárni a munkát, a fejemben hozom haza. És ha nem hozom, akkor is keveset vagyunk együtt. Mire a család összeverődik, hat óra is elmúlt, nyolc óra előtt pedig a gyerekek aludni mennek. Nevelésről nem nagyon lehet beszélni, inkább érzelmi együttlétről, amelyből természetesen nélkülözhetetlen a didaxis. Ha ezeket az esti két órákat úgy tölthetnénk együtt, ahogy az a szakkönyvekben le van írva, talán elég is lenne. Csakhogy a szakkönyvek ideális helyzetekből indulnak ki, arra vonatkoztatják ajánlataikat, holott a pénzkeres ember reggel indul, este tér meg a családi fészekbe, s akkor már alig marad idő másra, mint rövid együttjátszásra, evésre, mesére. Apaszerepemhez tartozik, hogy van egy nagyon jó alternálóm, az édesanyám. Lényegében ő neveli a gyerekeket, amiért nagy köszönettel tartozunk neki. mégha olykor-olykor kis konfliktust is teremt, hogy ö jóval elnézőbb velük, mint mi. vagy én. dehát ez természetes. Szive legnagyobb szeretetével ragaszkodik hozzájuk. Végül is nagymama. Nő. A feleségemnél is észrevettem, hogy jóval türelmesebb, engedékenyebb a gyerekekkel. Én szigorúbb vagyok. Na nem pressztízskérdések alapján, ilyen az alkatom. De azért jól kijövünk, sőt... Később autóba ülünk, és elrobogunk a másik nagymamához, aki Hajnalkát vigyázza éppen. A kétéves kislányt aki. édesapja szerint mintha már most önállóbb lenne, mint a hatéves Szabolcs. Mindkét gyerek végtelenül örül az apjának, azzal az öntudatlan szeretettel ragaszkodnak hozzá, amely a szabad lélek sajátja. Kovács István így zárja mondandóját: Ha azt kellene megfogalmaznom, milyen apának érzem magam, a lehetetlenre vállalkoznék. Nem azért, mert az időhiány okozta lelkifurdalás és az apai elégedettség olykor megállapíthatatlan arányban vegyül össze bennem, hanem azért is, mert én vagyok az apa. És magamról beszélni a legnehezebb. Dicsérjem vagy szidjam magam ? Nem ... Azt viszont nyugodt lelkiismerettel mondom: örülök, hogy Csilla a gyermekeim anyja, hogy a nagyszülők úgy viszonyulnak a családunkhoz, hogy annak még sosem láttuk kárát, és örülök, hogy Szabolcs és Hajnalka az én gyermekeim. Hogy az apjuk lehetek. SZIGETI LÁSZLÓ Fotó: NAGY LÁSZLÓ A balkezesség Pedagógiai és pszichológiai, de élettapasztalataink is arról győznek meg bennünket, hogy nagyobb figyelmet kell szentelnünk a balkezesség kérdésének. Ha a szülők észreveszik, hogy gyermekük a különböző tevékenységek során inkább a bal kezét használja, általában elkezdik őt a jobb keze használatára kényszeríteni ; a jobb kezébe adják a játékot, a kanalat kiveszik a bal kezéből és a jobba teszik, folyton figyelmeztetik, hogy a „szép” kezével adjon kezet stb. Közben fel sem fogják, hogy erőszakos magatartásukkal sokkal többet ártanak, mint segítenek neki. Többnyire azt tartják, hogy a balkezes gyerek később az életben alacsonyabbrendü lesz. nehézségei támadnak majd emiatt, vagy hátrányos helyzetbe kerül. Valójában a balkezesekkel csak akkor van baj. ha átszoktatták őket a jobb kezük használatára. A bal- és jobbkezesség. melyet szaknyelven lateralitásnak nevezünk, fontos és jelentős tényezője a gyermek egész fejlődésének. A kutatók bizonyították, hogy az emberi agy jellegzetesen abban különbözik az állatitól. hogy két féltekéje nem egyformán működik. Az emberek többségének (kb. 64 százalékának) bal agyféltekéje az elvont logikai gondolkodásra, a beszédre és az írásra „szakosodott". Ez irányítja az „ügyesebb”, a jobb felső végtagot is. A jobb félteke a jobbkezesek esetében fontos szerepet játszik a zenei az idő. a tér érzékelésében, a számtani fogalmak és a konstruktív feladatok megértésében. A balkezesek esetében a beszéd központja szintén a bal agyféltekében található (tehát ugyanott, mint a jobbkezeseknél). ezért nem oszthatók fel az emberek csak jobb-, illetve balfelesekre aszerint, hogy melyik agyfélteke irányítja őket. A balkezesség tehát nem megfordított jobbkezesség, nem az agyféltekék funkciói felcserélödésének az eredménye, hanem egészen másfajta agyi arányeltolódás jellemzi: valószínűleg egy sokkal összetettebb szervezettsége az agyműködésnek. S hogy miért fordulnak elő a balkezes gyermekeknél beszédhibák, viselkedési zavarok, jellembeli fogyatékosságok stb. ? Az attól függ. hogyan viseli, tűri el a gyermek agya az átszoktatást és attól, hogy milyenek a gyerek öröklött alaptulajdonságai. Az átszoktatás következményei fokozott pszicho-motorikus nyugtalanságban, magatartásváltozásban, iskolakerülésben vagy iskolaundorban, rossz összpontosítóképességben. ügyetlenségben — főleg manuális munkák során, neurotikus tünetek kíséretében — mutatkozhatnak meg. Ilyen neurotikus tünet lehet a körömrágás (ún. tic), a nappali vagy éjszakai bevizelés stb. Napjainkban egyértelműen ellenezzük a balkezesek átszoktatásáL Feltétlenül szükséges, hogy a szülők ennek káros voltára figyelmeztessék a többi hozzátartozót is (nagyszülők, nagynénik, nagybácsik stb.). hogy a gyermek természetes fejlődésébe ne avatkozzanak bele. A gyermeket nem arra kell nevelni, hogy a jobb kezét használja, hanem arra, hogy az ügyesebbik kezével lásson munkához. Előfordul. hogy a gyermek egyes tevékenységeket kizárólag a jobb, másokat a bal kezével végez (pl. bal kézzel ír inkább, de rajzolni, ollóval kinyírni valamit már jobb kézzel szokott). Ilyenkor azt mondjuk, nincs élesen behatárolva a mozgásközpontja, de ez sem betegség vagy fejlődési rendellenesség jele. Ez főleg a kisgyermekekre jellemző, s kb. a 4. életév betöltéséig tart. A balkezesség egyértelműen az 5—7. életévben mutatkozik meg. s a 10—11. életévben állandósul. A szülők kötelessége, hogy gyermekük balkezességére felhívják az óvónők és a tanítók figyelmét. A balkezes gyermekek legnagyobb gondjának az írást tartják. Nálunk pár évvel ezelőtt kötelező érvényű rendelkezések jelentek meg a balkezesekkel való foglalkozásra vonatkozóan, mely kötelezi a pedagógusokat, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a nevelésükre. Az írástanítás, illetve az írást előkészítő gyakorlatok hasonlóak a jobbkezesekéihez. Fontos a betűk dőlésszögének elsajátítása, s itt akad a legtöbb probléma. A balkezes gyerekek legtöbbje álló betűkkel, vagy visszafelé döntöttekkel ír, és gyakori — főleg a nyomtatott betűk és a számok esetében — a tükörírás is. Ha a gyermeknek nehézséget jelent, ne ragaszkodjunk a dőlt betűs íráshoz. A tanítónak ügyelnie kell arra, hogy tanítványai tudatosítsák: a balkezesség nem betegség, és nincs benne semmi rendkívüli, vagy kivetnivaló. A balkezes gyermeket úgy kell ültetni az iskolába, hogy jobbkezes társával írás közben ne zavatják egymást. Ha a balkezeseket elfogadjuk olyanoknak, amilyenek. s természetesen viszonyulunk hozzájuk, egy sor nevelési és iskolai bajnak, problémának vehetjük elejét. Ha pedig mégis problémák merülnének fel, a szülők bátran kétjenek segítséget a pedagógiai és pszichológiai tanácsadóban, ahol szakemberek segítenek majd nekik orvosolni a bajt és helyesen irányítani a gyermek további fejlődését Dr. DAGMAR KOPtANOVÁ Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN (nőn)
